LÉLEK-BARÁT

Szeretettel köszöntelek a keresztény FELEKEZETMENTES tanítási blogomon! Gyújtsünk együtt mennyei kincseket, mert azt mondja az Úr, "aki nincs velem, ellenem van, és aki nem gyűjt velem, az tékozol. (Lk 11,23.)

ÚJÉVI GONDOLATOK

 

 

"Senki sem tudja, mit hoz a 2018-as esztendő, egyéni életünkben és globalizált világunkban, amelynek a történései immár minden emberre kihatnak valamiképpen. Sejtéseink szerint több borút, mint derűt várhatunk. Az életöröm és a reménység azonban akár a legzordabb körülmények között is nélkülözhetetlen számunkra. Csakis így őrizhetjük meg testi-lelki egészségünket, és élhetünk értékes életet.

Íme, egy ősrégi recept arra vonatkozóan, hogy milyen életfilozófia segíthet ebben minket: „Megtanultam, hogy azokban, amelyekben vagyok, megelégedett legyek.” (Pál apostol Filippibeliekhez írt levele 4,11) Amelyekben éppen „vagyok” – azaz minden körülmények között. Vigasztaló, hogy azt írja: ez megtanulható. De vajon hogyan?

Három alapvető dolog szükséges ehhez:

  • Meggyőződés az isteni gondviselés mibenlétéről és bizonyosságáról

Amennyiben őszintén, valódi bizalommal segítségül hívja az ember Istent, egész életéhez és minden dolgához, a következő történik: Nem vesz ki az élet küzdelmeiből, de mintegy „patikamérlegen” kiméri, hogy mi válik jellemfejlődésünk javára, és mindig megmutatja, biztosítja a kivezető utat minden válságból. Pál apostol így fogalmazza meg az isteni gondviselésnek ezt a törvényszerűségét: „Hű az Isten, aki nem hagy titeket feljebb megpróbáltatni, mint elszenvedhetitek, és a megpróbáltatással együtt a kimenekedést is megadja...” (Pál apostol Korinthusbeliekhez írt I. levele 10,13) Az apostol szerint Isten jellemének a változhatatlansága szavatolja ennek az ígéretnek a bizonyosságát. Bármilyen életkörülményben megőrzi bátorságát és reménységét az az ember, aki a Szentírásból nyert Isten-ismerete és személyes tapasztalatai alapján így gondolkodik Isten gondviseléséről: „Semmi rossz hírtől nem fél; szíve erős, az Úrban bizakodó.” (Zsoltár 112,7)

  • Azonosulás egy elveszíthetetlen életcéllal

Igen egyszerűen fogalmazhatjuk meg ezt az életcélt: amíg egy ember van, akinek segíthetek, érte valamilyen szolgálatot tehetek, nem vagyok sem munkanélküli, sem céltalan. Ez az életcél elveszíthetetlen, mert lelkileg-testileg segítségre szoruló ember mindig van, mindig lesz körülöttünk. Igaz viszont az, hogy a mi együttérző szeretetünk véges és törékeny. Erről az oldalról bizonytalannak tűnhet a szóban forgó életcél. Isten azonban az igaz szeretet új és új tartalékait tudja adni az embernek, amint Pál apostol mondja: „Isten szeretete kitöltetik a szívünkbe.” (Pál apostol Rómabeliekhez írt levele 5,5) Lehet szeretetet kérni Istentől az emberek iránt – különösképpen az olyanok iránt, akik természetes érzelmeink szerint nehezen elhordozhatók – és az olyan feladatokhoz, amelyek terhesek, fárasztóak, amolyan nemszeretem munkák. Ha igaz felebaráti szeretettel tudunk viszonyulni az ilyen emberekhez, ha szeretetből tudjuk végezni a nem örömteljesnek ígérkező feladatokat is, akkor ezek könnyűvé és értéket közvetítővé lesznek nemcsak a mi számunkra, hanem mások számára is.

  • Biztos reménység a jövőt illetően

Az értelmes hittel hívő keresztény ember látóhatárán ott fénylik ez az ígéret: „De mi új eget és új földet várunk az Ő ígérete szerint, amelyben igazság lakozik.” (Péter II. levele 3,13) Akármilyen a jelen, akármilyen aggasztó a jövő az emberi realitások szerint, ott van ez a hatalmas „de”. Sok keresztény számára is elhomályosult ez az ígéret, nem tudják realitásnak tekinteni. Aki alaposan utánanéz a Bibliában annak, hogy milyen alapokon nyugszik az újjáteremtett Földre és az eljövendő Isten országára vonatkozó sok-sok bibliai ígéret, és mennyi - előzőleg hihetetlennek látszó - történelmi prófécia teljesedett be hajszálpontosan a maga idejében, az valóságos reménységnek fogja tekinteni a szóban forgó nagy ígéretet. Ezért mindenkor értelmét látja annak, hogy emberekért, az emberi jövőért munkálkodjék. Gyönyörűen zárul egy ószövetségi zsoltár: „Ügyelj a feddhetetlenre, nézd a becsületest, mert a jövendő a béke emberéé.” (Zsoltár 37,37)

Az egyén számára ez természetesen csak akkor bátorító reménység, ha bizonyosság számára, hogy lesz feltámadás - újjáteremtett testben, a személyiség azonosságával örök életre - Jézus Krisztus visszatérésekor, ha elfogadja Isten gyógyító munkáját, hogy megszabadítsa őt bűnbetegségéből, én-középpontúságából. Sok ember ezt hihetetlennek tartja. De akinek van készsége és kitartása utána járni annak, hogy mi a feltámadásra, illetve az én-től való szabadulásra vonatkozó reménységnek az alapja, az már nem fogja ezeket képtelenségnek tartani. Csupán csak az is meggondolandó, amit a 17. századi természettudós és nagy gondolkodó B. Pascal így mond: „Milyen meggondolásból állítják, hogy nem támadhatunk fel? Mi nehezebb, megszületni, vagy feltámadni, az-e, hogy ami sohasem volt, legyen, vagy hogy továbbra is legyen, ami egyszer már volt? Nehezebb-e vajon életre születni, mint az életre visszatérni? A megszokás miatt az egyiket könnyűnek, a megszokás hiánya miatt a másikat lehetetlennek tartjuk: paraszti észjárás!” (222. töredék)

A fenti három dolog az egyetlen megbízható „recept” az életöröm és a reménység megtartására minden körülmények között. Senki számára sem megközelíthetetlen vagy elérhetetlen. Az a hozzáállás szükséges csupán, amiről ugyancsak B. Pascal így ír: „Íme, ezt látom, ez ejt engem zavarba. Körültekintek, és mindenütt csak homályt látok. A természet nem tár elém semmit, ami ne indítana kételkedésre és nyugtalanságra. Ha nem látnék benne semmi olyat, ami istenségre utal, a tagadás álláspontjára helyezkednék; ha pedig mindenütt egy Teremtő jegyeit fedezném fel, megnyugodnék a hitben. De mivel túl sokat látok a tagadáshoz, és túlságosan keveset a megbizonyosodáshoz, szánalmas helyzetben vagyok. ... Így azonban nem tudva, mi vagyok, és azt sem, hogy mit cselekedjem, nem ismerem sem a helyzetemet, sem a kötelességemet. Szívem teljes erővel törekszik megtudni, hol van az igazság, hogy követhesse; az örökkévalóságért semmit sem találnék túlságosan drágának.” (229. töredék)

Szeretettel, a valódi életöröm és reménység állhatatos keresését, megtalálását kívánva:

Vankó Zsuzsa

 

Képtalálat a következőre: „dr vankó zsuzsa”

 

Weblap látogatottság számláló:

Mai: 102
Tegnapi: 152
Heti: 449
Havi: 2 726
Össz.: 504 615

Látogatottság növelés
Oldal: ÚJÉV
LÉLEK-BARÁT - © 2008 - 2024 - lelekbarat.hupont.hu

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »