LÉLEK-BARÁT

Szabadulás – Watchman Nee

„Mert amit cselekszem, nem ismerem; mert nem azt művelem, amit akarok, hanem amit gyűlölök, azt cselekszem. Ha pedig azt cselekszem, amit nem akarok, megegyezem a törvénnyel, hogy jó. Most azért már nem én cselekszem azt, hanem a bennem lakozó bűn. Mert tudom, hogy nem lakik énbennem, azaz a hústestemben jó; mert az akarás megvan bennem, de a jó véghezvitelét nem találom. Mert nem a jót cselekszem, amelyet akarok; hanem a gonoszt cselekszem, melyet nem akarok. Ha pedig én azt cselekszem, amit nem akarok, nem én művelem már azt, hanem a bennem lakozó bűn. Megtalálom azért magamban, ki a jót akarom cselekedni, azt a törvényt, hogy a bűn megvan bennem. Mert gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint; de látok egy másik törvényt az én tagjaimban, amely ellenkezik az elmém törvényével, és engem rabul ad a bűn törvényének, mely van az én tagjaimban. Ó, én nyomorult ember. Kicsoda szabadít meg engem e halálnak testéből? Hálát adok Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által. Azért jóllehet az én elmémmel az Isten törvényének, de hústestemmel a bűn törvényének szolgálok. Nincsen immár semmi kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak, kik nem hústest szerint járnak, hanem Lélek szerint. Mert a Jézus Krisztusban való élet szellemének törvénye megszabadított engem a bűn és halál törvényétől”      (Róm 7,15-8,2).

I. A bűnből való szabadulás utáni vágy

Miután hitre jutottunk az Úrban és elfogadtuk Őt Megváltónknak, azonnal meg kellene tapasztalnunk a bűnből való szabadulást is. Sajnos, nem sok hívő tapasztalta meg, ellenkezőleg, sokan azt tapasztalják, hogy beleragadtak a bűnbe. Kétségkívül megmenekültek, Istené lett az életük és övék az örök élet. Nagy problémájuk viszont az, hogy gyakran kell küszködniük a bűnnel. Hitre jutottak az Úrban, mégis állandóan bűnökkel hadakoznak. Ezért azután nem is képesek úgy szolgálni az Úrnak, ahogyan tulajdonképpen szeretnének.

Fájdalmas minden hívőnek, hogy a bűn újra meg újra legyőzi – hiszen az Istentől nyert világosság érzékenyebbé tette lelkiismeretét, úgyhogy világosabban tudja érzékelni, mi is a bűn. Valahányszor vétkezik, keservesen éli meg bűnösségét, és undorodik önmagától. Ezek nagyon keserves megtapasztalások!

Problémánk ez: le akarjuk győzni a bűnt

Sok hívőnek csak az okozza a nehézséget, hogy nem ismeri fel: tulajdonképpen mi is a bűn. Egyesek úgy vélik, megszabadulhatnak a bűntől, ha megfelelő mér­tékben elutasítják maguktól. Ezért minden erejükkel igyekeznek a kísértések ellen védekezni. Mások vi­szont arról győződtek meg, hogy tanulni kell a bűnt egyre jobban legyőzni, ezért azután szüntelen harcban állnak vele. Ismét mások azon a véleményen vannak, hogy a bűn kérlelhetetlen rabtartó, ezért csupán egy­szer kell alaposan megvívni vele a szabadságharcot, és akkor véglegesen megszabadulunk fogságából. Az ilyenek szüntelen nyomás alatt élnek. Nos, mindezek emberi elképzelések csupán, amelyek nem egyeznek meg Isten Igéjével. Az ilyen elképzelések semmikép­pen sem szabadítanak meg a bűntől.

Személy szerint én hiszem, hogy meg tudom mutatni a bűnből való szabadulás útját mindazoknak, akik hit­re jutottak. Teljesen fölösleges, hogy számos kerülőút megtételével jussunk el ehhez a szabaduláshoz. Sok­kal fontosabb, hogy kezdettől fogva „normális” keresztény életet éljünk.

Ne „legyőzni akarjuk”, hanem „megszabadulni”

Isten sehol nem mondja Igéjében, hogy győzzük le a bűnt, vagy harcoljunk ellene, vagy védekezzünk vele szemben. Isten Igéje azt mondja, hogy meg kell ismer­nünk a bűnből való szabadulást. Azon az alapon, hogy az Írás a bűnből való „szabadulásról” vagy „megmentésről” beszél, arra kell következtetnünk, hogy a bűn hatalom, amely fogva tartja az embert. De nem tudjuk ezt a hatalmat sem legyőzni, sem meg­semmisíteni: egyetlen lehetőségünk, hogy valaki ki­szabadít a hatalmából. Korábban kezében voltam, úgyszólván egy voltam vele. És ezen az állapoton nem tudtam változtatni, akárhogy is akartam. Ma vi­szont megszabadultam tőle – nem azért, mintha le­győztem volna, hanem egyszerűen azért, mert az Úr kiemelt engem a hatalmából.

II. A bűn: törvény

Kettős súlypont a Rómaiakhoz írt levélben

A Rómaiakhoz írt levél 7. fejezetének két súlypontja van. Az első a 15-20. versekben, amelyekben újra meg újra olvashatjuk: „amit cselekszem, nem isme­rem…”; „azt cselekszem, amit nem akarok…” „az akarás megvan bennem…”; „Nem a jót cselekszem, amit akarok”; „a gonoszt cselekszem, amit nem aka­rok”. Ebben az igeszakaszban a hangsúly kétségkívül ezen van: „akarok”, „nem akarok”.

A második súlypontot a 21-25. versekben találjuk. Itt a hangsúly nem az akaraton, illetve nem-akaráson van, hanem a törvényen: „De látok egy másik tör­vényt az én tagjaimban, amely ellenkezik az elmém törvényével, és engem rabul ad a bűn törvényének, amely az én tagjaimban van… Azért jóllehet az el­mémmel az Isten törvényének, de hústestemmel a bűn törvényének szolgálok”.

„Azt cselekszem, amit nem akarok”

A Róma 7 első részében Pál bemutatja, hogy ő egy­kor mindent megtett annak érdekében, hogy legyőzze a bűnt. Először is szilárdan elhatározta, nem engedi, hogy a bűn bármire is kényszerítse őt, hanem csak azt cselekszi, ami Istennek kedves. Nem akar vétkezni; nem akar rosszat cselekedni, csak a jót. Végül azon­ban be kellett látnia, hogy bármennyire igyekszik is a jó cselekvésére, nem tudja véghezvinni. Megpróbál nem vétkezni, mégis vétkezik. Jót akar cselekedni, engedelmeskedni akar Isten törvényének, de nem ké­pes rá. Röviden: megvan benne az akarat, de nem kö­veti nyomon a cselekedet, megvan benne a jó szán­dék, de képtelen véghezvinni. Sőt – sokszor a jó szán­dékból éppen annak ellenkezője származik. Meg kell itt látnunk, hogy a bűnnel szemben sem a jó szándék, sem a jóakarat nem segít. Akaratunk, szándékunk se­gítségével éppoly kevéssé tudunk győzni a bűn felett, mint egykor Pál, aki – ahogy a 15-20. versből látjuk ­erős akarása ellenére szintén nem győzött. Újra meg újra elhatározta, hogy igazán győzni fog, mégsem si­került neki a bűntől megszabadulni. Ez meggyőzően bizonyítja, hogy jóakaratunk elégtelen eszköz a győ­zelemhez. Neked sem fog sikerülni pusztán a jóakara­tod által. A jó szándék csak jó szándék marad, és nem sok haszna van.

„Mivel a bűn törvény, ezért minden jó szándék csődöt mond”

Végül a 21. versben Pál felismeri, miért mondtak csődöt szándékai. Azért, mert a bűn: törvény. A tör­vénnyel szemben pedig hiábavaló minden akarat és szándék. Valahányszor felteszem magamban, hogy jót fogok cselekedni, beleütközöm ebbe a törvénybe. Ezért aztán értelemmel, gondolkodóképességemmel az Isten törvényének szolgálok ugyan, de testemben a bűn törvényének. Valahányszor örülni akarok Isten törvényének, megtalálom tagjaimban azt a másik tör­vényt – mégpedig a bűn törvényét -, amely foglyul ejt, és amelynek rabszolga módjára szolgálnom kell. Va­lahányszor elhatározom, hogy a jót cselekszem, rádöbbenek arra, hogy a gonoszság bennem van. Ez tör­vény. Keresztyén életük során sokan hosszú eszten­dők után sem látják még világosan, hogy a bűnnek ereje van, és olyan hatalma, amelyből nem tudunk szabadulni, és azt sem, hogy a bűn: törvény. Pedig er­re tanít az Írás és saját tapasztalatunk is. Nagyon re­mélem, hogy újonnan megtért testvéreim ezt mindjárt a kezdet kezdetén felismerik majd. A bűn több, mint erő – mögötte egy törvény áll. Ezért kellett Pálnak is felfedeznie, hogy semmiféle jó akarattal sem tudja le­győzni a bűnt. A jóakarat a törvénnyel szemben ke­vés!

III. A törvény erősebb, mint az akarat

A nemrég megtért testvér ezt talán nem tudja azonnal belátni. Ezért kell rámutatni arra, hogyan küzdött Pál teljes elszántsággal, akaratának megfeszítésével a bűn ellen, és mégis újra meg újra csődöt mondott azért, mert egy törvénnyel még ő sem küzdhetett meg. Lát­juk, a 21. verstől ezzel kapcsolatban hogyan nyílnak meg a szemei – elismeri, hogy a bűn olyan ellenség, amellyel hiába harcol, mert – a bűn: törvény. Vele szemben semmi kilátásunk sincs a győzelemre, a harc eleve el van döntve.

Az akarat – az ember ereje, a törvény ­a természet ereje

Az akarat emberi képesség, erő; a törvény azonban a természet ereje. A következő példával próbálom ezt megvilágítani: A földnek van vonzóereje, és ez az erő egy törvénynek engedelmeskedik, mégpedig a nehéz­ség erő törvényének. Miért nevezzük ezt törvénynek? Mert mindig és mindenütt érvényes. A csak kivétele­sen bekövetkező esemény nem követ semmiféle tör­vényt, mert az legföljebb történelmi véletlen. Ha pl. szándékosan ledobok egy kendőt a földre, akkor a „ledobás” lehet véletlen esemény, nem pedig a nehéz­ségi erő törvényének hatása. Ha azonban a kendőt egyszerűen leejtem, akkor egyedül ennek a törvény­nek megfelelően esik le a földre. Történjen ez akár itt, Futcsou-ban vagy Sanghajban – a kendő mindenütt ugyanazon nehézségi erő törvényének megfelelően fog a földre esni. Itt tehát nemcsak valamilyen erőről van szó, hanem egy törvényről, amely mindig és min­denütt érvényes. A törvény mindig ugyanúgy műkö­dik. Ha Bibliámat feldobom, ismét le fog esni. Ha egy széket feldobok, az is újra le fog esni. Abban, hogy az, amit feldobok, mindig leesik, nyilvánvaló, hogy a föld vonzóereje egyúttal törvény is.

A törvény tehát azt jelenti: kivétel nélkül mindig így van, így történik. Lássunk egy példát erre a jog terü­letéről. Alapjában véve ez sem enged meg kivételt. Ha valaki valamilyen bűnt követ el, akár lop, gyilkol, csal vagy hasonló bűnt követ el, kivétel nélkül elítéli a bíróság. Ez törvény. Ez mindenkire érvényes. De ha valakit ma elítélnek valamilyen vétek miatt, holnap azonban egy másik embert ugyanazon vétek miatt nem ítélnék el, akkor bizonyos, hogy nincs a dolog mögött törvény. A törvény maradandóan érvényes ­tegnap, ma és holnap. Állandóan és változatlanul ér­vényes!

De mi a helyzet az akarattal? Az akarat az elhatáro­zásra való képesség. Ha azt mondom: szeretném, vagy akarom, ez azt jelenti, hogy valamit elhatároz­tam. Akaratomnak szintén van bizonyos ereje, amely képessé tesz arra, hogy amit elhatároztam, azt véghez is vigyem. Elhatároztam, hogy enni fogok, tehát eszem is. Elhatároztam, hogy elmegyek valahová, te­hát el is fogok menni. Legalábbis megkísérlem meg­tenni azt, amit elhatároztam.

A törvény ereje az akarás ereje elvben

Az akarás ereje másként működik, mint a törvény ereje. A törvény ereje – pl. a nehézségi erő – mint ter­mészeti erő: kényszer. Vegyünk egy másik példát: Ha meggyújtasz egy gyertyát, felmelegszik fölötte a leve­gő és felfelé száll. A levegő kiterjedésében és fel­emelkedésében látható lesz egy törvényszeűség. A működő erő itt a természet ereje. Más a helyzet az akarás erejével. Ez emberi és embertől függő. Igaz, az ember akaratában is rejlik bizonyos erő, de ez csak emberi. Az az erő azonban, amely valamilyen tör­vényen alapul, az természeti erő. Ez a természeti erő szembeszegül az emberi akaraterővel.

Kezdetben az akarat győz, végül azonban a törvény

A kérdés most már az: ki győz, ha az akarat szembe­szegül a törvénnyel? Eleinte talán az akarat győz, vé­gül azonban mindig a törvény. Lássunk ismét csak egy példát. Íme, itt van a kezemben egy Biblia. A föld vonzóerejének törvénye ezt a Bibliát lefelé vonz­za, én azonban, mint ember, akaraterőmmel szilárdan tartom, és nem engedem, hogy leessék. Akarat­erőmmel tehát legyőzöm a nehézségi erő törvényét. Azaz: egyelőre sikerül legyőznöm – akaratom erő­sebb, mint a föld vonzóereje, úgyhogy a Biblia nem esik le. Most 8 óra van. Legyőztem a vonzóerőt. De 9-kor fáradni kezdek – kezem már nem engedelmes­kedik igazán. És mi lenne holnap reggel 8-kor? Nyil­ván orvost kellene hívnom. Mert a nehézségi erő tör­vénye nem fárad ki, szüntelenül és feltartóztathatatla­nul működik. Az én kezem viszont kifárad. Az embe­ri erő soha nem képes tartósan legyőzni egy termé­szeti törvényt. A természeti törvény szüntelenül hat, nincs szüksége sem akaratra, sem értelemre. Nincs szüksége pihenésre sem. Minden erőmet összeszedve megpróbálhatom a Bibliát tartani, hogy ne essen le, végül azonban erőm elfogy, és a könyv leesik. A tör­vény szüntelenül működik, naponta 24 órán át – tehát akkor is, amikor az emberi erő már rég kimerült.

Bizony, mondom nektek: végül mindig úgy alakul a helyzet, hogy a törvény győz, és az emberi akarat csődöt mond. Nincs ember, aki akaratával le tudná győzni a törvényt. (Az akarat megkísérelhet teljes összeszedettséggel szembeszállni a természet törvé­nyével, és eleinte úgy is tűnhet, hogy győz, de végül mindig alulmarad.) Nem tekintheted a nehézségi erőt semminek: hiszen naponta harcolnod kell vele. Lehet, hogy évtizedeken át úgy látszik, mintha győztél vol­na, és már el is felejtetted, hogy van vonzóereje a földnek. Úgy élsz, mintha nem lenne halál, reggeltől estig nyüzsögsz – míg egy szép napon meghalsz, és vége mozgalmas életednek.

És nincs mit tenni: mindig a törvény győz, nem ismer irgalmat. Vagy azt hiszed, akadna a földön olyan em­ber, aki ezt a Bibliát pusztán emberi akaraterejének segítségével a végtelenségig képes volna fenntartani, és nem elejteni? Lehetetlenség. Előbb-utóbb fel kelle­ne adnia a küzdelmet (előbb vagy utóbb győzne a törvény és vesztes lesz az akarat).

Pál nagy felfedezése az, hogy a bűn egy törvény

Gondoljatok arra, hogy a Róma 7-ben csak erről van szó: az akarat és a törvény harcáról. Pál eleinte nem tudott arról, hogy a bűn törvényszerű. De azután a bűnnel kapcsolatba hozta a törvényt. Általánosan is­mert, hogy a föld nehézségi ereje egy törvényen alap­szik, és hogy a meleg levegő ugyancsak egy másik természeti törvény alapján kiterjed; de hogy a bűn is törvény, azt nem oly könnyen fogadja el az ember. Pál sem tudta ezt hosszú időn át, mígnem egy napon ­sok csődje után – föl nem fedezte, hogy van egyfajta törvényszerűség a tagjaiban, amely őt bűnre hajtja. Nem szándékosan vétkezett, hanem azért, mert ez a tagjaiban lévő erő mindig újra erre ösztökélte.

A bűn nem véletlen történés

Minden újabb kísértésnél ismét arra igyekszik az em­ber, hogy harcoljon a bűn ellen. És úgy képzeli, hogy azért mondott csődöt, mert nem elég jól küzdött. Ez a csődjeink története. Azután újra jön a kísértés, és az ember újra küzd ellene, és újra csődöt mond. Ha ti­zedszer jön a kísértés, vagy századszor, esetleg tízezredszer, minden alkalommal harcolunk ellene, és min­den alkalommal csődöt mondunk. Lássátok be, hogy itt nem véletlenszerű eseményről van szó, ha­nem egy törvényszerűségről. Hogy minden alkalom­mal csődöt mondunk, az nem véletlen. Ha valaki csak egyetlenegyszer vétkezik, az még mondhatja, hogy véletlenül történt. Mi azonban nem mondhatjuk el ugyanezt, mert szüntelenül, újra meg újra vétkezünk.

Noha a jót akarom cselekedni, megvan bennem a bűn

Mihelyt jön a kísértés, kikerülhetetlenül elbukom. Ezért végül is el kell ismernem, hogy a csődöm oka nem valami pillanatnyi gyöngeség, hanem ott van mögötte a csőd törvénye. Testvéreim, látjátok mi az, amire Pál rájött? A 21. versben írja le az önmagával és minden emberrel kapcsolatos nagy felfedezését: „Megtalálom azért magamban… azt a törvényt” – első ízben fedezi fel a törvényszerűséget – „hogy (noha) a jót akarom cselekedni… a bűn ott van bennem”. Mi­helyt a jót akarom cselekedni, azonnal megjelenik a bűn és ez nemcsak egyszer, nemcsak ezerszer törté­nik, hanem mindig. Azaz: itt valóban törvényszerű­séggel van dolgunk.

Döntő felfedezés: Az akarat nem tudja legyőzni a törvényt

Honnét ismerem fel tehát, hogy a bűn – törvény? Azáltal, hogy nemcsak néha, és nemcsak tévedésből vétkezem, hanem állandóan. Valahányszor a jót aka­rom cselekedni, ott van jelen a gonosz. Abban a pilla­natban, amelyben Pál szemei megnyíltak annak meg­látására, hogy itt egy törvénnyel áll szemben, felis­merte minden emberi módszernek, fáradozásnak és harcnak a hiábavalóságát. Mert mit is csinált mind ez idáig? Újra meg újra elhatározta, hogy a jót fogja cse­lekedni, minden alkalommal remélvén, hogy akarat­erejével le tudja győzni a bűn törvényét. Végül azon­ban kénytelen volt megállapítani, hogy nincs a földön olyan erős akarat, amely le tudná győzni a törvényt. Mivel a bűn törvény, az akarat teljesen tehetetlen vele szemben.

Ha felismered, hogy a bűn egy törvény, akkor felhagysz azzal, hogy akaraterőddel legyőzzed azt. Ha valaki Isten kegyelméből felismerte, hogy a bűn törvény, akkor meg sem próbálja többé akaraterejével legyőzni. Csak amíg ezt nem látja be, addig kísérlete­zik nagy elhatározásokkal. (Minden egyes kísértésnél megpróbál összeszorított foggal küzdeni és győzni, de végül minden esetben alulmarad.) Ha legközelebb megint közelít a kísértés, úgy gondolja: „A legutóbbi alkalommal nem volt elég erős az elhatározásom; nyilván jobban össze kell szednem magamat. Ezúttal semmiképpen sem akarok vétkezni, valóban győznöm kell. Úgy gondolod, hogy eddig akaratod nem volt elég erős, és a legközelebbi kísértéskor elszántabbnak kell lenned, sőt, segítségül kell hívnod az Urat: „Uram, irgalmazz! Add meg azt a kegyelmet, hogy ezúttal ne vétkezzem!” De alighogy befejezted az imádságodat, ismét csődöt mondasz. Most már érthe­tetlen előtted, és kétségbeesetten kérdezed magadtól, hogy miért nem tudtad legyőzni a bűnt ezúttal sem. Erre a válasz egyszerűen az, hogy a bűn törvényét erős akarattal sem lehet legyőzni!

A természet törvénye győz az emberi akarat felett

Tegyük fel, hogy fél kézzel fel tudok emelni egy 30 kg-os súlyt, ez az óra pedig itt a kezemen mindössze kb. 30 grammot nyom. Az a kéz, amely 30 kg-ot is fel tud emelni, minden nehézség nélkül magasan tudja tartani ezt a 30 grammos órát. Csakhogy létezik egy olyan törvény, amely erejével ezt a kezemben lévő órát szüntelenül lefelé húzza – minden órában, minden percben, minden másodpercben. Úgyhogy az a kéz, amely 30 kg-ot is fel tud emelni, végül már ezt a 30 grammos órát sem tudja megtartani. A teher hordozá­sánál az a probléma, hogy a teher annál nehezebb, minél tovább hordod azt. Nem azért, mintha a súlya egyre nagyobbá válna, hanem azért, mert a nehézségi erő törvénye fokozatosan győz az ember felett. 70 kg­-os súllyal megterhelve először még futni is tudsz, egy idő után azonban erre már nem vagy képes. Akkor már csak 40 kg-ot tudsz vinni, és végül kénytelen le­szel még ezt a terhet is letenni. A nehézségi erő tör­vénye legyőzi az embert. A természeti törvény mindig erősebb, mint az az erő, amelyet az ember ki tud fej­teni. Láthatod tehát: ha valamilyen erő egy törvény alapján szüntelenül működik, végül minden esetben te maradsz alul.

Lássunk még egy példát: az önuralom hiányának pél­dáját. Ez nagyon könnyen felismerhető, és mindegyi­künk beleesett már ebbe a bűnbe. Tegyük fel, hogy odamegy hozzád valaki, és valamilyen nagyon sértő dolgot mond neked. Abban a pillanatban fölforr ben­ned a méreg. S ha az illető megismétli a sértést, akkor már haragosan válaszolsz neki, a harmadik ismétlés­kor pedig megragadod a gallérjánál fogva, és közel állsz ahhoz, hogy megfeledkezz magadról. De eszed­be jut, hogy keresztény vagy, tehát nem szabad meg­feledkezned magadról, és ezért elhatározod, hogy leg­közelebb uralkodni fogsz indulataidon. Meg vagy győződve arról, hogy sikerülni fog. Miután megval­lottad csődödet Istennek, és valóban bocsánatot is nyertél, örvendező bizonysággal állapítod meg: soha többé nem fogok ennyire megfeledkezni magamról. És akkor megint jön valaki, és ugyanolyan sértő dol­gokat mond neked, mint az az első ember, és benned újra feltámad a harag. Másodjára úgy érzed már, mintha valami dohogó motor gyulladt volna be ben­ned, és ha az illető megismétli a sértést, robbanni fogsz. Ekkor megint csak arra gondolsz: végül is hivő keresztény vagyok, nem veszíthetem el az önuralma­mat. Ekkor ismét az Úrhoz fordulsz bocsánatért, megígéred, hogy soha, soha többé nem veszíted el a türel­medet – és ennek ellenére, a következő hasonló eset­ben ugyanazt tapasztalod, mint korábban. Miért? Mert nem egyes bűnökkel gyűlt meg a bajod, hanem magá­val a bűn törvényével, amellyel az akaraterőnk képte­len szembeszállni.

Ha valaki csak egyszer lop, akkor egyetlen vétket kö­vetett el. De ha újra meg újra beleesik a lopás bűné­be, akkor már a bűn törvényével van dolga. Ha valaki nap mint nap elveszíti az önuralmát, akkor az önura­lom-elvesztés törvényével került szembe: a türelem elveszítése törvénnyé lett. Ha csak egyetlenegyszer fordulna elő, hogy egy tárgy a földre esik, akkor azt mondhatnád, hogy kivételes esetről van szó. Mivel azonban a tárgyak alátámasztás nélkül kivétel nélkül mindig a földre esnek, azt kell mondanod: itt a nehéz­ségi erő törvényével van dolgunk.

Pontosan ez a helyzet a vétkezéssel is. (Nem véletlen, nem egyetlenszerű előfordulásokkal van dolgunk, ha­nem a vétek szüntelenül ismétlődik.) A világ hazugjai szüntelenül hazudnak, a féktelenek szüntelenül fékte­lenül viselkednek. A tolvaj szüntelenül lop, és aki nem tud uralkodni magán, az szüntelenül elveszíti tü­relmét. Ez pedig nem jelent mást, mint hogy bennünk, emberekben van egy törvény, amelyen nem tudunk úrrá lenni.

A bűn győzelme egy törvényen alapul, ­ugyanúgy a csődünk is

Ha az Úr megnyitja szemedet annak meglátására, hogy a bűn törvénye benned van – tehát a bűn nem csupán rossz cselekedet, hanem törvényszerű is -, ak­kor igen nagy dologra jöttél rá. Akkor már nem vagy messze a győzelemtől. Ha azonban csökönyösen ki­tartasz a véleményed mellett, hogy a bűn csak pilla­natnyi csőd eredménye, és ezt valamivel több imád­ság segítségével le tudod győzni, akkor azt kell mon­danom: ez merő illúzió. Mivel a bűn törvény, ezért saját erőnkkel nem vehetjük fel vele a küzdelmet. Amilyen erőteljesen és állandóan munkálkodik: a bűn az egyik oldalon, olyan gyönge és csökkenő a mi erőnk a másik oldalon. És ahogyan a bűn ereje újra meg újra győz, úgy marad a magunk ereje mindig vesztes. A bűn győzelme és a mi csődünk – törvény­szerű. Ha a jót akarom cselekedni, fel kell fedeznem, hogy bennem van a gonosz. Pál is felismerte, hogy le­győzhetetlen törvénnyel áll szemben.

Senki sem képes saját erejével legyőzni a bűnt

Most már teljesen tisztában vagytok a bűn lényegével, és ezzel sok szenvedéstől és nehézségtől menekültök meg. Ha gondosan olvassátok és alaposan megértitek Isten Igéjét, nem próbálkoztok ezentúl a bűnt akarati erőfeszítéssel legyőzni. Meg fogjátok látni, hogy Pál a győzelemnek másféle útját mutatja meg: Nagy áldás, ha ezt az utat megtaláljuk. S ha még most nem isme­ritek is fel a bűn törvényét, később a tapasztalat meg­tanít majd rá.

IV. A győzelemhez vezető út: a törvényt törvény győzi le

Tudjuk tehát, hogy az ember a bűntől saját akaratának megfeszítésével nem tud megszabadulni. Amíg saját akaraterőddel küzdesz, csak azt bizonyítod, hogy még nem ismerted fel Istennek a szabadulásodra elkészített útját, – vagy pedig: – nem bízol benne. Egy napon azonban kénytelen leszel megvallani: „Uram, minden utam zsákutca.” És hozzáteszed azt a következő mon­datot: „Nem is keresek már másik utat.” És ha ez a magad-megadása immár nemcsak látszólagos (mintha mögötte azért még remélnél emberi lehetőségeket), hanem őszinte: valóban kifogytál minden emberi le­hetőségből, és nem is próbálod önmagadtól megtalál­ni a szabadulás útját, csak akkor van meg minden okod arra, hogy valóban megértsd a Rómaiakhoz írt levél 8. fejezetét.

Amíg fogva tart a Róma 7, nem juthatsz el a Róma 8-ig

Testvéreim, ne vegyétek túlságosan könnyedén a Ró­ma 7-et. Sok testvérünk nem tudja, hogyan vergődjön ki ebből a fejezetből. A Róma 7-ben leírt tapasztalat több keresztény embert tart fogva, mint bármely más negatív élmény, amiről a Szentírás beszámol. Sok embernek a „lakcíme” a Róma 7, állandóan ott talál­hatók, valósággal ott laknak. Ezért haszontalan fára­dozás csak a Róma 8-ról beszélni. Mert a fő dolog nem az, hogy a Róma 8-at megértsük, hanem az, hogy a Róma 7-ből kikerüljünk. Sokan már a Róma 8-at prédikálják, holott ők maguk még bele vannak ragadva a Róma 7-be. Újra meg újra az akarat­erejükkel próbálják meg a bűn törvényével való szembeszállást, és újra meg újra csődöt mondanak. Mindaddig, amíg vakok annak meglátására, hogy a bűn egy törvény, amelyet pusztán akaraterővel le­győzni nem lehet, addig még a Róma 7 foglyai, és nem tudnak kiszabadulni a Róma 8-ra.

Fogadjátok el Isten Igéjét úgy, amint az adatott. Mert ha az Ige elfogadása helyett mindent önmagatoktól akartok kitalálni, akkor szükségszerűen sokféle mó­don vétkeztek, és még ezek után sem lehet elmonda­ni, hogy a szemetek megnyílt volna. El kell jutnotok azonban odáig, hogy felismerjétek: minden emberi küzdelem hiábavaló – teljesen értelmetlen, úgy, aho­gyan Pál a Róma 7-ben leírja. Mert ugyan hol van az az ember, aki egy ilyen törvényt le tudna győzni?

De hát akkor hol van az út a győzelem, vagy jobban mondva, a szabadulás felé? Erre a választ Pál a Róma 8 elején adja meg: „Nincsen azért immár semmi kár­hoztatásuk azoknak, kik nem test szerint járnak, ha­nem Lélek szerint. Mert a Jézus Krisztusban való élet Lelkének törvénye megszabadít engem a bűn és haláltörvényétől.”

Krisztus Jézusban nincs lehetetlenség?

A szabadulás titka ebben a rövid mondatban van: „Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak.” A „nincs… kárhozta­tásuk” görög eredetijének kettős jelentése van. Az egyik a jogi gyakorlatból származik, a másik a közna­pi nyelvből. A jogszolgáltatásban a „nincs… kárhozta­tásuk” kifejezés azt jelenti: elejtik ellene a vádat. A köznapi nyelvben azonban a „kárhoztatás” főnév tu­lajdonképpen alkalmatlanságot, tehetetlenséget jelent, úgyhogy ezt akár így is fordíthatnánk: „Nincs tehát többé (jóra való) képtelenség azokban, akik a Krisztus Jézusban vannak”. De talán még jobban kifejezi a lé­nyeget, ha „akadály”-nak fordítjuk a szót. Ezért most foglalkozzunk inkább a köznapi nyelvi jelentéssel, mint a jogival.

Most immár nem vagyunk többé képtelenek, alkal­matlanok. Miért? Egyes-egyedül azért, mert Jézus Krisztus megszabadított minket. Ezt az „akadályt” egyedül az Úr tudta félre tenni az útból. Mégpedig ho­gyan? Úgy: „… a Jézus Krisztusban való élet szelle­mének törvénye megszabadított engem a bűn és halál törvényétől”. Íme, a győzelem útja: „megszabadítva lenni a bűn és halál törvényétől.” De miért nem így írja a Róma 8: „A Jézus Krisztusban való élet Lelke megszabadított engem a bűntől és haláltól”? Attól tartok, hogy ha tíz keresztény elolvassa ezt a verset, mind a tízen ebben az értelemben olvassák. Pedig mi áll itt valójában? „A Jézus Krisztusban való élet szel­lemének törvénye megszabadított engem a bűn és ha­lál törvényétől”. Sok ember csak ezt látja: Az élet Lelke megszabadított engem a bűntől és haláltól, de nem ismerik fel, hogy valójában az élet Lelkének törvénye az, amely megszabadított engem a bűn és halál törvényétől.

A Szentlélek ugyancsak törvény

Olykor nagyon hosszú időbe telik, míg a keresztény ember világosan felismeri, hogy a bűn nemcsak bűn, hanem sokkal inkább – ahogy a Róma 7 mutatja – tör­vény. Csak a „nem akarok vétkezni – és mégis szünte­len vétkezem” állandó körforgása és hiábavaló fára­dozása után döbben végül rá, hogy a bűn: törvény. Hasonló módon, sok keresztény csak az „életet és a Lelket” ismeri, és szintén hosszabb időre van szükségük, míg felismerik, hogy az Isten bennünk la­kozó Lelke ugyancsak törvény. Azt kérdik kétség­beesve, miért kell nekik oly hosszú időn át – olykor akár évtizedeken át is – a bűnnel hadakozniuk. Sokan közülünk már öt éve hívők, de vannak olyanok is, akik akár negyven éve azok – és ezeken a hosszú éve­ken át bűntől megkötözöttek voltak, egyszerűen csak azért, mert nem tudták, hogy a bűn törvény. Ugyanígy a Szentlélek is már sok éve bennünk lakik, és mégis eddig csak mint Szent Lelket ismerték, nem pedig mint törvényt.

A törvényt csak törvény győzheti le

Mikor az Úr megnyitotta szememet annak meglátásá­ra, hogy a bűn törvény, ez óriási felfedezés volt szá­momra. De még ennél is nagyobb felfedezés volt, amikor az Úr egy napon megláttatta velem, hogy a Szentlélek – tehát az életet adó Lélek – szintén törvény. Eleinte csak azt tudtam, hogy a bűn és a halál törvény, legyőzhetetlen törvény, azután azonban felfedeztem, hogy a Szentlélek is törvény. És a törvényt csak egy másik törvénnyel lehet legyőzni. Csak az élet Lelkének törvénye képes megszaba­dítani téged a bűn és halál törvényétől.

Az élet Lelkének törvénye egyszerűen szabaddá tesz minket a bűn és halál törvényétől

Leszögeztük már az elején, hogy a földön a nehézségi erő törvényének hatása alatt állunk. Figyelembe kell azonban venni még a sűrűség fogalmát is. Ha vala­mely gáz sűrűsége nagyon kicsi, mint pl. a hidrogéné, akkor az a gáz a föld vonzási ereje ellenére is felfelé száll. Ha megtöltünk egy léggömböt hidrogénnel, ak­kor az felfelé fog szállni, és a nehézségi erő nem lesz képes visszatartani. A nehézségi erő törvénye csak bi­zonyos feltételek mellett képes hatni. A nagy sűrűsé­gű gázt a nehézségi erő lefelé vonja: De ha valamely gáz ritkább, mint a levegő, akkor a föld vonzási ereje el kell, hogy engedje azt a gázt. Itt tehát egy másik törvény érvényesül, mégpedig a felhajtó erő törvénye, és ez így szól: „Mindazok az anyagok, amelyek rit­kábbak a levegőnél, felfelé szállnak.” És ez minden emberi tevékenység nélkül így van: nem kell az anya­got felfelé dobnunk, sem fújnunk, csak egyszerűen el kell engednünk, és az magától felfelé száll. Az egyik törvény tehát itt legyőzi a másikat minden emberi erő­feszítés nélkül. Ugyanígy győzi le az élet Lelkének törvénye a bűn törvényét.

Ha felismerjük a Lélek törvényét, az nagy fordula­tot jelent életünkben. Önmagában már az is fontos felfedezés, hogy a bűn törvény (mert mihelyt valaki ezt felismeri, azonnal felhagy azzal a meddő próbál­kozással, hogy akarati erőfeszítéssel szálljon szembe a bűnnel), és ha még több kegyelmet nyersz az Úrtól, és belátod, hogy ugyanilyen módon az élet Lelke benned törvény, akkor megtörténik életedben a döntő fordulat. Sokan csak annyit tudnak még, hogy az élet Lelke életet teremt bennünk, de azt még nem lát­ták meg, hogy a bennük lakozó Szentlélek – az Is­ten élete, amelyet Jézus Krisztus által adott – valójá­ban törvény. S ha engedjük, hogy ez a törvény mun­kálkodjék bennünk, akkor ez szinte „automatikusan”, tehát a mi erőfeszítésünk nélkül megszabadít a bűn és halál törvényétől. Nem szükséges tehát saját erőnket megfeszítve harcolni a bűn ellen, és a Szentlelket sem lehet kétségbeesett erőlködéssel megtartani.

A Lélek törvénye csak akkor hat, amikor felhagyunk az akarati erőfeszítéssel

Tegyük fel még egyszer a kérdést: kell-e valamit ten­nünk annak érdekében, hogy a föld vonzóereje has­son? Kell-e imádkoznunk azért, hogy ez a vonzóerő a dolgokat lefelé vonzza? Természetesen nem. A föld vonzóereje vonzza a dolgokat, mert itt törvényről van szó. Mihelyt kezünket kihagyjuk a játékból, és nem akarjuk azt a bizonyos dolgot szándékosan megtarta­ni, működésbe lép ez az erő. Mindig csak az akara­tunk akadályozza meg, hogy a törvény érvényesüljön. Csak ha akaratunk megszűnik, akkor működhet a tör­vény. Ugyanígy van ez az Úrnak bennünk lakozó Lelkével is. Nincs szüksége a mi közreműködé­sünkre! Vagy talán magad próbálsz magadon segíteni a kísértés órájában – úgy, mintha a Szentlélek megfeledkezett volna arról, hogy rajtad segítsen. Ha ez így van, akkor még nem vetted tudomásul, hogy az Úrnak Lelke törvény.

A bűnből való szabadítás önmagától történik, anélkül hogy akaratunkat mozgósítanunk kellene. Ha mégis megfeszítenénk akaratunkat, akkor ismételten meg kellene tapasztalnunk a csődöt. „Nincsen immár sem­mi akadály azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak, akik nem test szerint járnak, hanem Lélek szerint, mert a Jézus Krisztusban való élet szellemé­nek törvénye megszabadított engem a bűn és a haláltörvényétől.” Ilyen egyszerűen történik ez, szinte ön­magától. Egyszerűen úgy, hogy van bennünk egy má­sik törvény, amely minket megszabadít a bűn és halál törvényétől.

A győzelem szinte tudtunkon kívül megy végbe

Most talán sokan megkérdik: „Hogyan történik mind­ez?” – Nos, nem tudom, volt-e már valaha efféle ta­pasztalatod: valaki elkezd szidalmazni téged, és már­-már azon van, hogy megüssön. Mindaz, amit tesz, minden tekintetben értelmetlen és teljesen alaptalan. Tulajdonképpen neked is dühbe kellene jönnöd, de valamiképpen mégis nyugodt maradsz, és nem érted, miért. Egészen öntudatlanul úrrá leszel a helyzeten. Később megkérdezed magadtól, hogyan lehetséges, hogy még csak fel sem merült benned a gondolat, hogy méregbe jöjj. Hisz tulajdonképpen el kellett vol­na vesztened az önuralmadat amiatt, ahogy ez az em­ber viselkedett. De különös – szinte nem is érintett, mintha nem is rólad lett volna szó. Nos, ez az: a győ­zelem mindig tudtunkon kívül megy végbe!

Valahányszor győzünk, anélkül hogy annak tudatában lennénk, az mindig a bennünk lakozó törvény hatásá­ra történik. Értelmünket nem kell igénybe vennünk hozzá! Ha a győzelem értelmünk és akaratunk műkö­désén múlna, akkor tartósan arra kellene gondolnunk, hogy lám, mégiscsak nekünk kell győzni, és ezért tu­datosan össze kell szednünk magunkat. Pedig ha az Úr cselekszik bennünk, akkor győzünk anélkül, hogy annak egyáltalán tudatában lennénk. Az ilyen öntudat­lan győzelem a valódi győzelem. Ha egyszer megta­pasztaltuk ezt, akkor világossá válik, hogy a bennünk lakozó Szentlélek megszabadít a vétkezéstől, és győzelmet ad. Most értjük meg igazán, hogy akara­tunknak ebben semmi szerepe nincs, mert egyedül az élet Lelkének törvénye szabadít meg! Mihelyt vi­lágosan látjuk, hogy Jézus Krisztusban vagyunk, és így az élet Lelkének törvénye is bennünk van, ak­kor megtapasztaljuk, ahogy ez a Lélek minket egy­szerűen győzelemre visz. Ezért van bennünk. Nem szükséges hozzá semmiféle erőfeszítés, hanem – leg­nagyobb csodálkozásunkra – úgyszólván magától sza­badulunk meg.

A bűntől való szabadulásunk kizárólag az élet Lelkének műve, ugyanúgy, ahogy a bűn törvénye saját hozzájárulásom nélkül bűnbe sodor, úgy szabadít meg a bűntől saját hozzájárulásom nélkül az élet Lelkének törvénye. Az igazi győzelem saját fáradozásom nélkül megy végbe: csak fel kell tekintenünk az Úrra és el kell mondanunk neki: „Többé semmit magam­tól.” Ami idáig történt, az egy törvény alapján történt, és ami ma történik, az egy másik törvény által törté­nik! A korábbi törvény igen erősen hatott bennem, és arra kényszerített, hogy szüntelenül vétkezzem. Az új törvény azonban sokkal erőteljesebben munkálkodik, és megszabadít engem a vétkezés kényszerétől, a bűn törvényétől. Most már nem bénít meg engem a bűn törvénye, mert munkálkodni kezdett bennem az élet Lelkének törvénye. És ez sokkal erősebb, mint a bűn és halál törvénye.

A bűn törvénye még most is megvan, de nincs többé támadási pontja bennem

A Szentírásban sehol sem olvasunk olyan kifejezést, hogy „legyőzni a bűnt”, hanem mindenütt azt olvas­hatjuk, hogy „Ő megszabadít a bűntől”. Így olvassuk a Róma 8,2-ben is, hogy „a Jézus Krisztusban való élet Lelkének törvénye megszabadított engem a bűn és halál törvényétől.” Nem a magam erőfeszítése, hanem az élet Lelkének törvénye szabadított meg engem, és hozott ki a bűn és halál törvényének ható­köréből. A bűn és halál törvényének ezután már nincs támadáspontja, ahonnét kifejthetné hatását; itt van még, de én már kikerültem a hatósugarából. Pontosan úgy van ez, mint a föld vonzóerejével: szüntelenül je­len van, de befolyását csak azokra a dolgokra érvé­nyesítheti, amelyek hatósugarán belül vannak.

Az élet Lelkének törvénye Krisztusban van és én is Krisztus Jézusban vagyok. Ez az oka annak, hogy én immár megszabadultam a bűn és halál törvényétől. Ezért is mondja az Ige: Nincs immár semmi, ami hát­ráltatná, akadályozná azokat, akik a Krisztus Jézusban vannak. A korlátozás, az akadály a Róma 7. jellemző fogalma. De ugyanerről a jóra képtelen, újra meg újra csődöt mondó és vétkező emberről mondja Pál: Im­már Jézus Krisztusban vagyok, és már nem vagyok megbénítva. Miért? Mert a Krisztus Jézusban való élet Lelkének törvénye megszabadított engem a bűn és halál törvényétől. Ezért immár nem vagyok akadályozott, béna. Ily módon tökéletesen megoldó­dott a kérdés!

A szabadulás útja

Ha a hívők mindjárt keresztény életük kezdetén felis­mernék a szabadulásnak ezt az útját, sok szenvedéstől és könnytől szabadulnának meg. „Az élet Lelkének törvénye megszabadított engem..: ‘ Ez nem kevés­bé törvény, mint a bűn törvénye. Tökéletes, hathatós és erős. Ez a törvény maradéktalanul és teljesen meg tud menteni minket! (mégpedig anélkül, hogy szüksé­ge lenne segítségünkre) Ahogyan a bűn törvénye által e világon minden ember vétkezik, ugyanígy az élet Lelkének bennünk lakozó törvénye mindannyiszor győzelemre vezet a bűn felett. Ez a törvény megszen­tel minket, kijelenti számunkra Isten életét és betölt bennünket vele.

Törvény, amely tökéletes győzelmet ad a bűn felett

Ti mindnyájan elnyertétek már az életet. De ne gon­doljátok, hogy ezt az életet egyszer nyilvánvalóvá te­szi a Lélek, máskor pedig nem. Mert ha ezt tapasz­talnánk, akkor ebből arra kellene következtetnünk, hogy még nem ismerjük a Szentlelket mint tör­vényt. Mivel azonban Ő, a Lélek törvény is, ezért mindig ugyanaz – minden körülmények között, min­dig és mindenütt. Ez azt mutatja, hogy nem mi tettük olyanná, hanem egyszerűen olyan! S ha az én szava­im nem győznek meg titeket, akkor lássátok meg ma­gatok. Csak így tudtok meggyőződni arról, hogy amit mondok, az úgy is van. Bárcsak Isten megnyitná sze­meteket annak meglátására, hogy a bennünk lévő kincs nemcsak a Szentlélek, nemcsak az élet, ha­nem annak törvénye. is. Ha ezt egyszer valóban meg­láttuk, akkor valóban szabadokká lettünk.

Mindannyiunknak sok időt kellene arra fordítanunk, hogy ezt a törvényt megismerjük, mert így oldódnak meg a problémák. Nem elegendő az élet Lelkét megismernünk; azt is föltétlenül meg kell látnunk, hogy ez törvény! Ha egyszer felismered ezt, sikerülni fog a dolgok fölé kerekedned. Akkor már csak egyet tehetsz: dicsérheted érte az Urat. Amit tőle kap­tál, az törvény – az élet Lelkének törvénye, amely­nek segítségével mostantól fogva uralkodni tudsz az életen és a dolgok fölé tudsz kerekedni. És ez csodá­latos!

forrás:

https://keskenyut.files.wordpress.com/2013/08/szabadulc3a1s-watchman-nee.pdf

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat