LÉLEK-BARÁT

Isten munkája vagy az ördög támadása – Abonyi Sándor

Néhány gondolatot szeretnék megosztani egy olyan dologgal kapcsolatban, ami különösen foglalkoztatott az utóbbi időben. A mai modern gyülekezetekben elterjedt egy tév-tanítás, ami elhiteti a hívőkkel, hogy a hívők élete problémamentes. Ha valaki hívővé válik, akkor az Úr majd minden problémáját megoldja. Ezt ígérik a megtérőknek az evangélizációkon! Ebből adódóan, ha valami rossz dolog történik a hívő életében, azért a Sátánt teszik felelőssé, mert tudjuk, hogy ő azért jött, hogy öljön, raboljon és pusztítson. A képlet tehát nagyon egyszerű: az életünkben megtörtént minden „rossz dologért kizárólag a Sátán felelős”. Minden rossz dolgot ezért „meg kell tagadni, ellene kell menni, el kell küldeni, mert nem szabad megengedni a Sátánnak, hogy megrabolja a hívők életét”. Gondolom ismerősen csengenek ezek, amik ezen egyszerű séma alapján így bátorítanak mindenkit a gonosz elleni harcra. Van ennek a nézetnek valóság alapja, mert tényleg minden rossz forrása a gonosz, de Isten mélyebb megismerése és szellemi látás nélkül nem tudjuk ezeket a dolgokat a maga helyén kezelni. Talán furcsa hallani, de meg kell értenünk, hogy Isten időnként engedélyt ad a Sátánnak, hogy munkálkodjon az életünkben, hogy ezen keresztül elvégezze bennünk azt, amit Ő akar. Ilyen módon a Sátán munkája lehet Isten munkájának a része is, amivel jó tisztában lennünk és jó felismernünk azt az életünkben. Lehet azonban Isten ítélete is hívő életünkben, amikor learatjuk a saját utaink rossz „gyümölcseit”, és ez szintén Isten akarata. Ha nem ismerjük fel ezeket, akkor csak „levegőbe vagdosunk” és olyanok leszünk, mint egy modern „Don Qijote”, de ami ennél még rosszabb, hogy Isten ellen hadakozóknak is bizonyulhatunk.

Tudnunk kell, hogy a széles körben népszerűvé vált „pozitív gondolkozás” tana nem Istentől van, ennek ellenére eléggé megfertőzte sok hívő gondolkozását. Csak jó dolgokat akarnak hallani, mert Isten nem „negatív” – mondják egyesek és kerülik minden negatív dolog kimondását „negatív megvallásnak” nevezve azt. Micsoda ostobaság és milyen becsapás. Mindenki tudja, hogy az éltünkben vannak jó és rossz dolgok. Az élet egyszerűen ilyen, akkor is, ha hívők vagyunk, és ha az igazságban járunk. Lássuk be, hogy ha csak a pozitív dolgokról beszélünk, akkor hazudunk, mert nem a teljes igazságot mondjuk el és becsapjuk magunkat és másokat is. „Megvallom, hogy nem vagyok beteg” – mondják néha a hívők, de valójában betegek, minden tünet azt erősíti meg. Akkor hogyan tud meggyógyítani az Úr valakit, ha megvallja, hogy nem is beteg? Kit dicsőít ez meg? Őszintén be kell ismerni a betegséget, mert ez az igazság, de dicsérni kell érte Istent, ha meggyógyít. Ez az igei minta! Kell, hogy legyen bátorságunk megvallani a teljes igazságot akkor is, ha az a gyengeségeinkről tesz bizonyságot és „negatív megvallásként” hangzik. Így tudunk harcolni a büszkeség és az öndicsőítés ellen is. Isten valójában „realista” és egymás mellett kezeli a jó és kellemetlen dolgokat, mert ezek egyformán az életünk részét képezik. Ez a valóság! Jóbhoz hasonlóan, “ha a jót elfogadjuk Istentől, a rosszat miért ne fogadnánk el?”

Az Isten természetét nem ismerő és saját vágyaik kielégítését kereső hívők szeretnék megismerni Jézust és vele együtt egy könnyű, problémamentes életet élni. Ez a kettő együtt viszont nem megy. Sok hívő szelektív módon válogat az igékből. Amik kellemesek számára és megerősítik őt (az egóját), azokat szívesen olvassa. A nehéz, kellemetlen részeket azonban sokan átugorják. Könnyű belátni, hogy ez a módszer nem a teljes igazság megismerésének irányába vezet. Az Ószövetség egyes részei néha egészen horrorisztikusak. Van, aki ezért nem is olvassa azokat, de a világ ilyen és Isten  nem akar kivenni bennünket a világból, hanem azt akarja, hogy a világban „világítva” éljünk meg egy győztes keresztyén életet. Hogy akarjuk kiismerni magunkat a mai horrorisztikus világban, ha Isten erre vonatkozó tanításaiból nem ismerjük meg az Ő akaratát? Vannak lehangoló, nyomasztó történetek is, amik a mi okulásunkra írattak meg. Ott van azonban Isten ezekben a történetekben is, amikben végül itt is Isten neve dicsőül meg.

Ilyen történet pld. Jób élete, amit sok hívő még évek múlva sem olvas el. Most szeretnék ezért Jób történetével foglalkozni, hogy bepótoljuk az esetleges hiányt. Tudjuk Jóbról, hogy Isten előtt igaz ember volt, és valóban áldott volt az élete mindenféle szempontból. Itt jön az érdekes része a történetnek. Annak ellenére, hogy Jób Isten előtt igaz ember volt Isten megengedte a Sátánnak, hogy próbára tegye őt, aminek következtében Jób élete teljes csőd és katasztrófa lett: meghaltak a családtagjai, leégtek házaik, elpusztult minden vagyona, sőt meg is betegedett. Mit szólnak ehhez a „pozitív gondolkodók?” Az Ige azonban kegyelmes hozzánk és tanít bennünket. Betekintést ad a szellemvilágba és megláthatjuk, hogy ez CSAK egy próba volt Jób életében, amit Isten engedett meg, hogy bizonyítsa a Sátánnak Jób igaz voltát, hogy Jób nem érdekből szereti Őt. Látjuk a történetből azt is, hogy Jóbot a barátai és felesége is – a szellemi valóságba való belelátás nélkül, sok mai hívőhöz hasonlóan – sok buta tanáccsal fárasztották. Megvolt Jóbnak a maga baja és még el kellett viselnie buta, okvetetlenkedő tanácsadóit is, akiktől nemhogy vigasztalást kapott volna, hanem inkább kárhoztatták. Nem volt semmi bűne, Isten csupán megengedett egy nagy próbát az életében, amin keresztül megvizsgálta az ő szívét. A próba célja az volt, hogy a szörnyű csapások ellenére hűséges marad-e Istenhez vagy megváltozik az Istenhez való viszonyulása. Jób azonban így gondolkodott: ha a jót elvettem Istentől, akkor a rosszat miért ne venném el? Hála az Úrnak látjuk Jób életének végét is – Isten jóságát. Látjuk, hogy a próbákban való kitartás után Isten többszörösen kárpótolta őt minden veszteségért.

Nem válhat senki sem érett, kipróbált hívővé, ha nem tartja fontosnak a saját életére vonatkozóan is fontosnak Jób történetét. Sok hithőssel történt hasonló kellemetlen dolog (megvetés, megbotozás, bebörtönzés, megkövezés), csupán azért, mert hűségesek maradtak Istenhez. Dániel sem jószántából és kellemes érzések keresése céljából került az oroszlánok vermébe, hanem igaz volta ellenére a hazugság áldozataként. Nehéz körülmények között – az életének veszélyeztetése árán is – bizonyította azonban Istenhez való hűségét. Ki került ki győztesként a próbából és ki dicsőült meg? Isten! Az Ő nevét dicsőítette minden.

Különösen hangsúlyossá tette az Úr mostanában számomra a következő igét:

„Sok baja van az igaznak, de valamennyiből kimenti őt az Úr”. Ebből most az első rész vált hangsúlyossá számomra, valahogy így:

’Ha valaki az igazság útján jár, azaz Krisztusban éli az ő életét, annak bizony számítania kell rá, hogy sok baja lesz.’ Ez egy kijelentés és nem éppen örömhír, ha az igazságban akarunk járni. Ha valaki valóban megéli az igazságot, akkor annak bizony nagyon sok ellensége lesz, mind a világi emberek, mind a hit útján hamisságban, képmutatásban járók részéről. Ha valaki betöltekezik Szent Szellemmel, akkor még a szellemvilággal is meggyűlik a baja: a gonosz szellemek támadásának is állandó célpontjává válik. De ez mind Isten akarata! Jézus megmondta: „ha engem üldöztek titeket is üldözni fognak”. Azt is mondta, hogy „nem lehet nagyobb a szolga az ő uránál”. Az ige arra bátorít minket, hogy a szenvedéseinkhez merítsünk bátorságot a próféták életéből, akik a legtöbb szenvedést állták ki, sőt sokukat Jézushoz hasonlóan éppen az igaz voltuk miatt meg is öltek. Az igazság útja nem könnyű, hanem egy rögös, akadályokkal teli „keskeny út”. Az azon járó hívőnek nem egy kellemes, jóérzésekkel teli – „wellness” – utazásban lesz tehát része, hanem éppen ellenkezőleg: küzdelmekkel, nehézségekkel, próbákkal teli élet, amit ennek ellenére örömnek kell tartanunk, hogy méltók lehessünk ahhoz, aki a legfőbb példaképünk, maga Krisztus. Hála az Úrnak azonban, hogy az ige másik fele is igaz, és van egy bátorító ígéret is benne. Igaz ugyan, hogy sok baja van az igaznak, de az is igaz, hogy valamennyiből ki is menti őt az Úr! Sőt győztessé teszi és minden próba által még erősebbé teszi őt.

Jakab apostol beszél róla, hogy „teljes örömnek tartsuk, ha különböző kísértések (próbák) érnek, mert a hitünknek megpróbáltatása kitartást szerez”. Látjuk ebből is, hogy Isten elhelyez az életünkben időnként próbákat, amik lehetnek elég keservesek is, hogy ezzel a kitartásunkat erősítse. Miért? Azért, hogy erős hitharcosok legyünk. Vagy egyszerűen csak azért, hogy végig tudjuk futni a pályánkat és végül el tudjuk nyerni az üdvösségünket. Sokan nehezen akarják megérteni azt is, hogy csak az fog üdvözülni, aki mindvégig kitart.

Látjuk Jézus esetében is, hogy a Szent Szellem vitte Őt ki a pusztába, hogy megkísértse 40 napon át. Nem volt elég, hogy a Szent Szellem rászállt a bemerítkezéskor, szükség volt próbára is, mielőtt erővel telve elkezdhette szolgálatát. Isten nem bíz kipróbálatlan emberre komoly szolgálatot. Mózesnek 40 évnyi pusztai próba volt a „kiképző iskolája” a szolgálata elkezdése előtt. Pál apostolnak több mint 10 évet kellett várakozással töltenie Tarsusban, mielőtt elkezdhette szolgálatát. Könnyen meg tudunk cselekedni bármit, de legnehezebb próba várakozni és az Úrral lenni. Ábrahámot is jól megvárakoztatta Isten a megígért gyermekkel, és mai napig kiható következményei vannak annak, hogy egy rövid időre elveszítették a türelmüket és emberi módon segítettek be Istennek. Ezt a hibát mi is sokszor elkövetjük: sokszor „Márták” vagyunk inkább, mint „Máriák”. Kellene tudnunk várni és nem cselekedni, mert az sokszor több lenne.

Látjuk ezekből a történetekből is, hogy a Biblia tanításával nem egyeztethető össze az a szemlélet, hogy egy hívővel csupa jó dolog történjen. Ez egyszerűen hazugság és képmutatás! Ennek az a káros következménye, hogy a hívő Isten-ellenesnek minősíti és elutasítja a próbákat, holott azok az ő javát szolgálják. Egy ilyen hozzáállás, a gonosz hitető munkájának az eredménye, ami „elkényeztetett”, megtévesztett hívőket eredményez, akik kipróbálatlanok és ebből adódóan felkészületlenek lesznek az igazi ellenség elleni harcra; sőt Isten munkájának is ellene állnak. Aki tehát az igazságban akar járni, az számítson próbákra és arra is, hogy megtörténhetnek rossz dolgok az életében. Meg kell értenünk, hogy ez is Isten akarata és ez összefér az Ő jóságos és szerető természetével. Ez a felnőtté válás útja. A kímélés, a megóvás minden bajtól – a rossz szülők nevelési módszere. Egy bölcs apa a nehéz próbákon átengedve neveli a fiát, hogy ne legyen „korcs”. Jó, ha így gondolkozunk ezekről. Fogadjuk örömmel a próbákat, mert tudjuk, hogy az a mi javunkra válik. Meg kell tanulnunk a nehéz időszakokat Istenbe vetett bizalommal a hitünk megfogyatkozása nélkül megélni, hogy megerősödve jöjjünk ki azokból – dicsőségről dicsőségre – egyre magasabb szinten megélve egy győztes keresztyén életet.

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat