LÉLEK-BARÁT

HOGYAN TETT JÉZUS BIZONYSÁGOT A SZENTÍRÁSRÓL?

"Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvény vagy a próféták eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem. Mert bizony mondom néktek, míg az ég és a föld elmúlik, a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik" (Máté 5,17-18).

"Szenteld meg őket a te igazságoddal, a te igéd igazság"  (János 17:17).

Jézus élesen megkülönböztette a Szentírás szavát az emberi vallási tanításoktól és hagyományoktól. Emezt "Isten parancsolatának" mondotta, amazokat pedig "emberi rendeléseknek". "Hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, amelyek emberek parancsolatai" (Máté 15:9). Isten szava mellé vagy fölé helyezni ezeket súlyos bűn, mert ez annyit jelent, mint "erőtlenné tenni Isten beszédét emberi rendelések által" (Máté 15:1-6).

Az összes vallási tévelygés okát így jelölte meg Jézus: "Avagy nem azért tévelyegtek-e, mert nem ismeritek az Írásokat, sem az Istennek hatalmát?" (Márk 12:24)

Tanította azt is, hogy az Írásban foglalt kijelentéseket úgy kell vennünk, amint vannak. Kutatnunk kell őket, hogy megérthessük valódi jelentésüket, de nem szabad emberi magabiztossággal és önkényességgel magyarázni vagy átértelmezni őket, mert "az Írás fel nem bontható" (János 10:35).

Krisztus azért jött, hogy eltakarítsa a sok emberi magyarázkodást és torzulást, ami, eltakarta az igazság ragyogását. Megtisztította az Írások ismeretét a vallási tanítók félremagyarázásaitól és hamis elméleteiktől. Eltávolított mindent, ami megfosztotta ezeket az igazságokat a bennük lüktető élettől és erőtől. Visszaadta őket a világnak eredeti frissességükben, erejükben és teljességükben.

Jézus egyik példázata így hangzott:

"Hasonlatos az Isten országa a szántóföldben elrejtett kincshez, amelyet megtalálva az ember, elrejti azt, és afelett való örömében elmegy és eladva mindenét, amije van, megveszi azt a szántóföldet" (Máté 13:44).

Mit példáz a szürke, értéktelen, semmit ígérő szántóföld, ami Isten országa nagy kincsét rejti?

Magát a Szentírást, a Bibliát. Miért van elrejtve benne a nagy kincs, Isten bölcsessége, az Istennel való személyes ismeretség lehetősége? Egyrészt közönséges szemmel nem lehet a
nagy kincset meglátni. A példázat azt is mondja, hogy az emberek elmennek mellette, nem látják meg. Csak az az ember, aki mélyen leásott, az találta meg. Ő viszont nem tudott hová lenni örömében. Tudta, hogy akkora a kincs, hogy mindent - örömmel, nem pedig áldozatként - odaadhat érte.

A Biblia így bátorít a "kincs" keresésére, a "mélyen ásó", alapos bibliatanulmányozásra:

"Ha keresed azt, mint az ezüstöt, és mint a kincseket kutatod azt: akkor megérted az Úrnak félelmét, és Istennek ismeretére jutsz… Akkor megérted az igazságot, és törvényt és becsületességet, és minden jó utat" (Példabeszédek 2:4-5, 9).

Másrészt a Szentírást rengetegen értelmezték, magyarázták magabiztos - és ennélfogva téves - módon. Ezek a torzító értelmezések rátelepedtek a Szentírásra, mint a hordalék.
Ezeket le kell tisztítani a Bibliáról, illetve az embernek ki kell tisztítania ezeket a maga lelkéből. Félre kell tennie az összes hagyományt, emberi magyarázatot, hogy ezek mögött, ezek alatt felfedezze a nagy kincset; azazhogy elfogulatlanul, magával a Bibliával, annak belső összefüggéseivel és tartalmával foglalkozzék. Sok ember szeme és szíve elől a sokféle emberi értelmezés és bölcselkedés üledéke rejti el a nagy kincset.

"Aki úgy értelmezi az Írást, hogy értelmét nem magából az Írásból veszi, az ellensége az Írásnak."
(Blaise Pascal: Gondolatok, 900. töredék)