LÉLEK-BARÁT

Jónás prédikálása, és Ninive megtérése

Milyen üzenetet hirdethetett Jónás a városnak?

Isten bûn felett kimondott ítéletét közvetítette a próféta a gonoszságban élõ városnak. A II. tanulmányban olvashattunk arról, mennyire elbizakodott, erõszakos, kegyetlen nép lakta ezt az ókori várost. Ezeket a lelkileg már majdnem érzéketlen embereket  nem  lehetett  szelíd  szavakkal  megszólítani,  fel  kellett  õket riasztani  tompultságukból.  Kétszer  is  olvashatjuk  azt,  hogy  Jónásnak „kiáltania” kellett. Bizonyára nem elsõsorban a hangerõ jelenti ez, hanem azt a határozott fellépést, amely az üzenetnek hitelt adott. Több esetben is találkozunk  hasonló  felhívással  a Bibliában, amikor ítéletrõl, bûnök megfeddésérõl, megtérésre hívásról van szó:

„Kiálts teljes torokkal, ne kíméld; mint trombita,  emeld  fel  hangodat,  és  hirdesd  népemnek  bûneiket...” 

Az utolsó  üzenet  angyala  is  „teljes  erejébõl,  nagy  szóval”  hirdeti meg  az  ítéletet  Babilon  felett,  és  hívja  ki  onnan  Isten  népét. Nyilvánvaló, hogy itt is elsõsorban Isten hatalmának megnyilvánulásai, a Szentlélek ereje növeli kiáltássá ezt az üzenetet, nem emberi erõfeszítések, és semmiképpen sem emberi indulat. Van olyan eset tehát, amikor csak a nyílt és határozott feddés vezethet bûnbánatra embereket. Ezért olvashatjuk az igei tanácsot,  hogy  egyeseket  „rettentéssel  mentsünk  meg,  kiragadva õket a tûzbõl”, ha csak ilyen módon lehet valakit visszafordítani a bûn útjáról (Júd 23).

De Isten célja ebben az esetben is az  emberek  megmentése,  és  nem  az  elpusztításuk.  Errõl  soha nem szabad elfeledkeznünk szolgálatunk során.

„Isten szánja a romlott, elvakultságban vergõdõ embert. A dorgálásokkal  és  fenyegetésekkel  fényt  akar  gyújtani  elhomályosult értelmükben. Azt akarja, hogy a legnagyobbak is érezzék tudat-
lanságukat és sírjanak botlásaik miatt. Az elbizakodottakban elégedetlenséget  akar  kelteni  üres  sikereikkel  szemben,  és  vágyat akar ébreszteni a mennyel való szoros kapcsolat útján elnyerhetõ lelki áldások után.

Isten nem a bûnösök kedvét keresõ és nekik hízelgõ követeket akar küldeni. Nem akarja a békesség üzenetével hiú biztonságba  ringatni  a  megszenteletlen  embert.  Inkább  felébreszti  a
bûnös lelkiismeretét, és a meggyõzés éles nyilaival hatol lelkébe.”

„Teremtõnk és Urunk, akinek hatalma végtelen és büntetése rettenetes,  az  embert  minden  eszközzel  bûnei  felismerésére  és megbánására akarja késztetni. Szolgái által elõre megmondja, milyen veszéllyel jár az engedetlenség. Hallatja figyelmeztetõ hangját, és kitartóan dorgálja a bûnt. Csak irgalma õrzi népe jólétét;
kiválasztott eszközei által éber gonddal vigyáz rájuk. Nem támogathat  és  nem  védelmezhet  olyan  népet,  amely  elveti  tanácsát és semmibe veszi feddéseit. Talán egy ideig visszafogja megtorló büntetéseit, de ez nem tarthat örökké.”

(Ellen G. White: Próféták és királyok)

Hogyan hatott Ninive lakóira az ítélet híre?

Az ítélet üzenete azonban felrázta õket, és tudatára ébredtek bûneiknek. Alázattal könyörögtek életükért, gyermekeik és állataik
életéért is. Mindenkit felhívtak arra, hogy vizsgálja meg saját életét, és bûneibõl, erõszakosságából térjen meg. Milyen jól megértették, hogy igazán megtérni csak egyénileg lehet, de mégis felelõsek vagyunk egymásért. Ebben a pogány városban Isten Lelke munkálkodott az emberek szívében, és elvégezte azt, ami emberileg elképzelhetetlen volt.Ninive lakói megértették, hogy õk is fontosak
Isten számára: hiszen másként nem küldte volna el hozzájuk szolgáját a figyelmeztetõ üzenettel. Bár Jónás Ninive pusztulásáról beszélt, õbennük felébredt a remény: ha Isten méltatja õket arra, hogy ezt hírül adja, akkor talán még elhárítható az ítélet. A negyvennapos határidõ is haladékot és egyben kegyelmet is rejtegetett számukra,  hiszen  ha  Isten  akarta  volna,  azonnal  elpusztíthatja Ninivét. Tudták, hogy gonoszságuk miatt hozta meg Isten ezt a súlyos  ítéletet.  Ezért  reménykedtek  abban,  hogy  ha  megtérnek bûneikbõl, Isten is megkegyelmez a városnak.

Gondoljunk  arra,  hogy  Laodicea  népe  is  „megítélt  nép”.  Jézus  azt  üzeni,  hogy  ha  meg  nem  térünk,  langyosságunk  miatt „kivet a szájából”. Bennünket is az ítélet üzenetével, „rettentéssel is” szeretne felrázni. Bár megszívlelnénk megtérésre hívását, és mi is, Ninive lakóihoz hasonlóan, „szívünk megszaggatásával, könyörgéssel, böjtöléssel, teljes szívünkbõl” megtérnénk Õhozzá! Mi már ismerjük Isten végtelen szeretetét és kegyelmét, és bizonyosak lehetünk abban, hogy az õszinte megtérésre áldásainak sokaságával válaszol. Ninive lakói csak reménykedtek, hogy „kitudja,  talán”  kegyelmet  kapnak.  Mennyivel  inkább  kellene  nekünk  értékelnünk  Isten  irántunk  való  irgalmasságának  sok-sok bizonyítékát!

A dorgálás elviselésének élménye is csiszolhat minket, és nagyobb lelki kiváltságokra készíthet fel bennünket.

"Akinek van füle, hallja és értse meg, amit a Szellem mond a gyülekezeteknek!”  (Jel.3.13)

https://www.youtube.com/watch?v=rLauDGHGBAs

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat