A törvény célja Krisztus

Kedves Gyülekezet! Mai alapigénk a Római levélben található, a 10. fejezet 4. verse:

"Mert a törvény vége Krisztus minden hívőnek igazságára." Mindjárt egy nagyon fontos fordítási pontosítással szeretném kezdeni: az eredeti szövegben a "vége" szó azt jelenti: célja, beteljesedése, rendeltetése. Tehát helyesebb így olvasnunk: "A törvény célja Krisztus, minden hívőnek igazságára."

A törvény szó általában

Mielőtt rátérnénk ennek az igének a kifejtésére, nézzük meg, mit jelent a törvény szó általában. A mi civilizációnk igen sokat tett azért, hogy ezt a szót negatív tartalommal töltse meg. Ha ma ezt a szót halljuk, hogy törvény, nem kellemes érzéseket kelt bennünk, hanem azt érezzük, hogy a törvény az egyenlő a tiltással, valamilyen megszorítással. Van ugye adótörvény, ami közvetlenül hat minden emberre, vannak büntetőtörvények, polgári törvények - olyan szabályoknak mondhatjuk őket, amelyeknek az áthágásáért büntetés jár, ebből azt következtetjük, hogy korlátozást fejeznek ki. Gondoljunk arra, hogy a törvény, bár korlátoz, véd is bennünket. Próbáljuk elképzelni, mi szabadulna el, ha hirtelen felfüggesztenék a büntetőtörvényeket, micsoda bűnhullám indulna meg, és többé egy percig sem lennénk abban a biztonságban, amiben ma vagyunk - márpedig ezt sem nevezhetjük túlzott biztonságnak. Közbevetőleg jegyezném meg, hogy azért is veszített a törvény szó a tekintélyéből, mert vannak olyan emberek, akik a törvényeket hozzák, csak éppen ki is bújnak alóla.
Vannak azután természeti törvények, mint például a gravitáció. Ha valamit leejtek, az lefelé esik. Megvan a bolygók mozgásának a rendje, törvényszerűsége, az évszakok változásának rendje. Vannak az öröklésnek törvényszerűségei. Megvan a megszabott rendje, törvényszerűsége a mi életünknek is, az okokat következmények követik. Ha sok zsírosat eszünk, érelmeszesedésünk lesz. Ha rendszeresen mérgezzük magunkat alkohollal, dohánnyal, betegségeket kapunk. Ok és okozat törvénye működik az életünkben, minden területen.

A törvény szó a Bibliában

Talán lehetne még ezt a két kört tovább árnyalni, tovább bontani, de inkább térjünk rá arra, hogy a Biblia szerint mi Isten törvénye? Mit nevez a Biblia törvénynek? összesen négy jelentésben használja a Biblia a törvény fogalmát. Először is a Biblia törvénynek nevezi az összes kinyilatkoztatást, amit Isten az embereknek adott. Másodszor törvénynek nevezi az összes ószövetségi rendelkezést, amelyet Mózes által adott Isten, kifejezetten szabály, illetve törvény formájában, amelyek a Tízparancsolat elveinek a történelemben való alkalmazásai voltak. Ez a törvény-fogalom most nem tartozik a vizsgálódásunk körébe, mivel ezek egy adott korra, helyzetre vonatkoztak. Harmadszor: törvény a Tízparancsolat, amelyet a bűnös ember számára érthetően fogalmazott meg Isten. Végül, legszűkebb körben, törvény, alapelv a szeretet alapelve. Erről írt Pál apostol a Római levélben, hogy "A törvény betöltése a szeretet.". (Róm.13.10)

úgy képzelhetjük el, hogy koncentrikus körökben haladunk egyre beljebb, a végső lényeg felé. Ha egy mondatban összefoglalható a törvény, miért volt szükség arra, hogy Bibliánk legyen? Egyszerűen azért, mert képtelenek lettünk volna megérteni, hogy mi a szeretet, és sajnos így, hogy a kezünkben van az Ige, gyakran a szeretet ellen cselekszünk, és meglehet, hogy ennek ellenére is téves fogalmaink vannak róla. Isten több oldalról megvilágítja számunkra a szeretet alapelvét, megmutatja mik a következményei a szeretet követésének, és mik a következményei a szeretet elvetésének.

Hasonlóságok a földi törvények és Isten törvénye között

Isten törvénye egyfelől hasonlít a földi, világi törvényhez abban, hogy elénk állítja a lehetséges következményeket, akár a jót, akár a rosszat választjuk. Bár különbözőség is van: a földi törvény esetében csak a megszegésnek vannak rossz következményei ránk nézve, a megtartásának nincs közvetlen jó következménye. Isten törvénye esetében a törvényszegésnek megvannak a maga rossz következményei, a törvény átka, ahogyan az írás nevezi, de a betöltésének is megvannak az áldásai
Hasonlít a két törvény abban is, hogy lehetőségünk van arra, hogy dönthessünk, és a döntésünket megvalósítsuk, de számolnunk kell a következményekkel. A földi törvények elől esetleg el lehet menekülni, ez azonban Isten törvénye esetében lehetetlen.

Isten törvénye másfelől hasonlít a természeti törvényekhez is, mivel itt is törvényszerűségek, ok-okozati összefüggések vannak. A bűn zsoldja a halál, akkor is ezt eredményezné hosszabb távon, ha Isten nem lépne közbe, nem büntetné. De ne úgy képzeljük a büntetést, ahogyan manapság sokan képzelik. Ha valakit valamilyen rossz ért, mindjárt rámutatnak: lám-lám megbüntette az Isten, végre megkapta amit megérdemelt! Máris az ítélkezés bűnébe esik az illető, a káröröme rögtön elárulja, mi is lakik az ő lelkében valójában. Éppen az Istent nem ismerőkről, az Őt nem követőkről mondja a 17. zsoltár: "Az ő osztályrészük az életben van; megtöltötted hasukat javaiddal, bővölködnek fiakkal, a miök pedig marad, gyermekeikre hagyják". (Zsolt. 17.14/b) Isten mindenkinek megadja a legtöbbet, amit megadhat. A törvényszegőknek csak ez a földi életük van, a mi számunkra valami jobbat tartogat. Isten most nevelni akar mindenkit. Büntetni az örök ítéletben fog. S ez a büntetés mindössze előbbre hozza azt, ami amúgy is bekövetkezne, vagyis a halált. A bűn mindenképpen az élet ellen hat, és végül a megsemmisüléshez vezet, akkor is, ha nem vagyunk tudatában a messze ható következményeknek. Csak rövid ideig, de időzzünk annál, hogy mennyiben büntetés Isten büntetése, vagyis a gonoszság, és a gonoszsággal azonosult lények megsemmisítése, és mennyiben kegyelem. Úgy gondolom, inkább kegyelem, mint büntetés. A földi életből is vehetünk példákat, hogy vannak olyan dolgok, amelyeknél jobb a halál. Azok számára is, akik a rosszat választották, jobb a megsemmisülés, mint Sátán uralma alatt sínylődni - olyan uralma alatt, amelyet már nem korlátozna Isten.

áttekintettük röviden, hogy a bűn következménye a rossz, a halál, ezzel szemben a szeretet következménye a jó, a fejlődés, az élet. Ahhoz, hogy Isten törvényét kövessük, semmi jóról nem kell lemondanunk, sőt éppen azáltal tudjuk megvalósítani a jót. A bűn rabbá tesz, a törvény felszabadít. Jakab apostol a szabadság tökéletes törvényének nevezi az Igét. Mi a törvény, a szeretet által tudunk kiteljesedni, jobbá lenni.

Isten törvénye szükséges

Lapozzunk fel egy jól ismert igeszakaszt, amely Máté evangéliumában található, az 5. fejezet 17-18. verse. "Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem. Mert bizony mondom néktek, míg az ég és a föld elmúlik, a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik, a míg minden be nem teljesedik". Láttuk az előbb, hogyan szűkült le a törvény fogalma egyetlen mondattá, és evvel párhuzamosan láthatjuk, hogy azok a keresztény egyházak, közösségek, akik azt mondják, hogy Isten törvénye szükségtelen, érvénytelen, ha következetesek lenének, valójában el kellene hogy vessék mindazt, amit az előzőekben felsoroltunk: vagyis a szeretetet, a Tízparancsolatot egészében, és Isten Igéjét is. Jézus azonban azt mondta, hogy minden beteljesedik a törvényben. Másutt azt mondta, nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden Igével, ami Isten szájából származik. Ha tehát minden ige beteljesedik, ügyeljünk arra, hogy mirajtunk is minden beteljesedjék, ami a hívőkről szól az írásban. Kutassuk az Igét, és minden felhívásával vessük össze magunkat, hogy vajon megfelelünk-e neki. És ha hiányosságot tapasztalunk, ne nyugodjunk addig, amíg Isten nem ad győzelmet a rossz fölött, nem ad erőt a hiányosságok megszüntetéséhez.

Egy ige vizsgálata a törvény megfogalmazásaiban

Vegyünk most egy gyakorlati példát. Pál apostol így ír egy helyen: "A ti beszédetek mindenkor kellemetes legyen, sóval fűszerezett; hogy tudjátok, hogy mimódon kell néktek kinek-kinek megfelelnetek" (Kol. 4.6) Itt a "sóval fűszerezett" nyilvánvalóan nem azt jelenti, hogy csípős nyelvünk legyen, hanem azt, hogy szeretettel fűszerezett legyen a beszédünk. Mindenféle ítélkezés, megszólás legyen távol tőlünk. Ritkán mérjük össze magunkat ezzel az igével, pedig ha minden igével élnünk kell, ezzel is. Ez talán nem nagy dolognak látszik, de valójában az. Azt hiszem, hogy az erre való odafigyeléssel nagyot léphetnénk előre a hívő életünkben mindannyian. Ezt az igét vegyük példának, és haladjunk befelé a törvény körein. Vizsgáljuk meg, hogy megtaláljuk-e az összefüggést a törvény különböző megfogalmazásai között.
Most a legkülső körben vagyunk, tehát az egész Ige egy részénél, egy mondatánál. "A ti beszédetek mindenkor kellemetes legyen, sóval fűszerezett; hogy tudjátok, hogy mimódon kell néktek kinek-kinek megfelelnetek" (Kol. 4.6) Ha igaz, amit eddig mondtunk, akkor a Tízparancsolatban megtaláljuk azt a parancsolatot, amelyre az Igének ez a helye utal. Vajon melyik parancsolat betöltése az ilyen viselkedés?
A hatodik parancsolaté, a "ne ölj" parancsolat betöltése. Ennek ellentéte, a durva beszéd, a megszóló, ítélkező beszéd mely parancsolat megszegése? A 6. mellett gyakorlatilag, - tartalmától függően - lehet bármely parancsolaté, de ha szigorúan a stílusát nézzük, akkor a "Ne ölj" parancs megszegése. Ez a második kör, s végül, aki vét ez ellen a felhívás ellen, hogy mindenkor kellemes legyen a beszédünk, vét a szeretet ellen, ez nyilvánvaló. Megláttuk tehát az összefüggést a törvény különböző megfogalmazásai, kibontása között. Teljesen bizonyos, hogy bármely bibliai felszólítás, vagy tiltás esetében hasonló eredményre jutnánk.

Isten törvényeiről beszéltünk eddig, és nagyon fontos az, hogy valóban Isten törvényeit tekintsük annak, és ne tegyünk melléjük, vagy a helyükre emberi rendelkezéseket. Továbbá ne elevenítsünk fel olyan dolgokat, amelyek egy adott korban és helyzetben voltak érvényesek, de amelyekről az Ige kijelenti, hogy nem kell megtartani őket. De hogy Isten törvényét nem kellene megtartani - ilyet nem olvasunk a Szentírásban.

A törvény Krisztusra vezérlő mester

Van a Bibliában egy szakasz, amit előszeretettel használnak annak bizonyítására, hogy Isten törvénye nem érvényes. Gal. 3.23-26: "Minekelőtte pedig eljött a hit, törvény alatt őriztettünk, egybezárva az eljövendő hit kinyilatkoztatásáig. Ekként a törvény Krisztusra vezérlő mesterünkké lett, hogy hitből igazuljunk meg. De minekutána eljött a hit, nem vagyunk többé a vezérlő mester alatt. Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által." A törvény tehát Krisztusra vezérlő mester. Az eredeti szövegben a "pedagógosz", vagyis a "tanító" kifejezés áll. Ha a mi saját erőnkből, megromlott természetünkkel együtt élve akarjuk megvalósítani a törvényt, lehetetlent kísérelünk meg. A törvénynek az a rendeltetése, hogy Krisztushoz, Istenhez vezessen bennünket, hogy Őáltala betöltsük az ő törvényét, amely egyaránt vonatkozik mindenkire. Ellen White-tól szeretnék felolvasni egy hosszabb szakaszt, amelyet erről az igéről írt. "A törvény Krisztusra vezérlő mesterünkké lett, hogy hitből igazuljunk meg. Pálon át itt a Szentlélek az erkölcstelenségről szól. A törvény leleplezi bűneinket, érteti meg velünk, hogy Krisztusra van szükségünk, hogy hozzá meneküljünk bocsánatért és békességért az Isten iránti bűnbánat és a Jézus Krisztus iránti hit gyakorlása által. A tízparancs törvényre ne annyira a tiltó oldaláról, hanem az irgalmasság felől tekintsünk. Tilalmai szavatolják az engedelmességben rejlő boldogságot. Amint Krisztusban befogadjuk a tilalmakat, ez munkálja bennünk a jellemtisztaságot, ami boldogságot hoz számunkra az örökkévaló korszakokon át. Az engedelmes számára a tízparancs védőfalat jelent. Isten jóságát látjuk meg benne, aki az igaz élet változhatatlan elvei által igyekszik megvédeni az embereket a törvényszegő gonoszkodás következményeitől. Ne tekintsük úgy Istent, mintha alig várná, hogy megbüntesse bűnéért a bűnöst. A büntetést maga a bűnös hozza magára. Tettei indítják el a körülménysort, amely elkerülhetetlen következményeket von maga után. A törvényszegés minden tette visszahat a bűnösre, jelleme megváltozását idézi elő, s egyengeti az utat az újabb vétség előtt. A bűnt választva az ember elszakítja magát Istentől, elvágja magát az áldás forrásától, aminek biztos következménye a romlás és a halál.
A törvény Isten elgondolásának kifejezése. Mikor Krisztusban befogadjuk a törvényt, akkor a mi elgondolásunkká válik. Fölülemel minket a bűnös kívánságok és hajlamok hatalmán, fölül a bűnre vezérlő kísértéseken." (1896, 23/a. kézirat) ("A Te igéd igazság" 194. old.)

Nem a törvény rossz, vagy a Tízparancsolatban van a hiba, hanem mi nem vagyunk alkalmasak arra, hogy eszerint éljünk - a bűneset óta. Megváltóra van szükségünk - de nem csupán életünkben egyszer, amikor elfogadjuk őt, hanem folyamatosan. Krisztusnak kell, hogy bennünk lakjon, akkor tölthetjük be a törvényt. "Senki sem cselekszik bűnt, aki az Istentől született, mert benne marad annak magva; és nem cselekedhetik bűnt, mivelhogy Istentől született". 1 Ján. 3.9 Ha Istentől újjászületünk, és a Lélek által Isten bennünk lakik, akkor nem cselekszünk bűnt, akkor betöltjük a törvényt. Azonban a bűn elkövetésével, a rossz választásával már nem lakik a szívünkben Isten, és meg kell vallanunk a bűnünket, meg kell hogy tisztítson minket, hogy ismét bennünk lakhasson teljességgel. Meg kell térnünk a bűnünkből, és igyekeznünk kell megreformálnunk az életünket. Bűnbánat és reformáció - ezek el nem választhatók egymástól, egyik a másik nélkül nem működhet. Ha Isten bennünk lakik, akkor is van lehetőségünk arra, hogy a bűnt válasszuk és megvalósítsuk, tehát az elbukás lehetősége gyakorlatilag mindig fennáll. "Virrasszatok és imádkozzatok szüntelenül" - mondta Jézus. Az ide-oda hintázás a bűn és az igazság között nem mehet hosszú távon, ez valamerre el fog mozdulni: vagy a jó, vagy a rossz irányába. Vagy rájövünk, hogy Krisztusra van szükségünk, és hitben megragadva Őt, megvalósítjuk az igaz életet, vagy felhagyunk a próbálkozással, és a rosszat jónak mondva elodázzuk a küzdelmet, ez viszont a lelki halál felé vezet.

Nem valamiféle különleges áhítatból, vagy érzésből tudhatjuk, hogy Isten bennünk lakozik, vagy sem: egyszerűen onnan, hogy van-e rendezetlen bűnünk Istennel: ha nincs, és a jót tudjuk tenni, akkor bennünk lakik. Ha tudunk önzés nélkül cselekedni, ha tudjuk a "jót tenni, érte semmit sem várván", akkor Isten bennünk lakik. Ha beengedjük Jézust a szívünk ajtaján, ha kérjük hogy jöjjön, akkor jönni is fog.
Azt olvastuk az előbbi igénkben: "De minekutána eljött a hit, nem vagyunk többé a vezérlő mester alatt. Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által." Ez nem azt jelenti, amit előszeretettel tulajdonítanak neki, hogy a Törvény, a Tízparancsolat ne lenne érvényes. Nem vagyunk a vezérlő mester alatt, vagyis a törvény szintje alatt. Megtérésünkkor, az újonnan születéskor (V.ö.: Ján. 3.3) összhangra jutunk a törvénnyel, meglátjuk hogy jó. Nem vagyunk többé törvénysértők, mivel Isten fiai lettünk, és Jézus által erőt kaptunk arra, hogy a törvényt ne szegjük meg, felülemelkedjünk rajta olymódon, hogy be tudjuk tölteni, és nem esünk a törvény ítélete alá. Eddigi bűneinket Jézus magára vállalja, eltörli. De alapelvvé kell hogy váljon az életünkben a törvény betöltése, mert az örök életbe nem juthatunk be, ha dédelgetjük a törvényszegéseinket. Isten országáról ezt mondja Jelenések Könyve: "...nem megy abba be semmi tisztátalan, sem a ki útálatosságot és hazugságot cselekszik, hanem csak a kik beírattak az élet könyvébe, a mely a Bárányé." (Jel. 21.27) Semmi bűn nem lesz ebben az új világban, márpedig a bűn a törvénytelenség, a törvény elvetése, megtagadása, megszegése. (v.ö.: 1 Ján. 3.4)

A törvény célja más szemszögből

"A törvény célja Krisztus, minden hívőnek igazságára.", így szólt az alapigénk. Másutt így ír Pál apostol a törvény céljáról: "A parancsolatnak vége (célja) pedig a tiszta szívből, jó lelkiismeretből és igaz hitből való szeretet." (1 Tim. 1.5) A szeretet a törvény betöltése: a szeretet pedig milyen talajon virágzik? Olvastuk az előbb: tiszta szív, jó lelkiismeret és igaz hit: ezek ha megvannak, a szeretet megélését, megvalósítását lehetővé teszik. Ekkor a törvény betölthető, ekkor Krisztus a szívünkben lakik. Hogyan tehetünk szert minderre?

Hogyan érhetjük el a tiszta szívet?

Hogyan lehet tiszta a szívünk? A Példabeszédek könyvében olvashatjuk: "Ki mondhatná azt: megtisztítottam szívemet, tiszta vagyok az én bűnömtől?" (Péld. 20.9) Ki képes arra, hogy saját erejéből ellenálljon a bűnnek? De ha egy ideig sikerül is, hogyan tisztíthatná meg a szívét a már elkövetett bűnöktől? és hogyan nyerhetne bocsánatot a bűneire az ember a saját teljesítményével? Sehogyan. Ha már látjuk a bűnt magunkban, azt kell kérnünk, amit a zsoltáros kér: "Tiszta szívet teremts bennem, oh Isten, és az erős lelket újítsd meg bennem." (Zsolt. 51.12) Nincs más út a megtisztulásra, csak amit Isten elénk ad, a Jézus Krisztusban. "én vagyok az út, az igazság és az élet" mondja Jézus. Tiszta a szívünk akkor, ha teljesen Istennek adjuk. Ha mindenben Istent tesszük az első helyre, és teljes szívvel keressük az Ő akaratát. Ha nem ragaszkodunk a saját elképzeléseinkhez akkor, ha megláttuk, hogy azt isten nem hagyja jóvá. Helyes viszonyba jutunk, mi véges emberek a Végtelennel, a rész szerint ismerők a Teljességgel. Belátjuk, hogy Isten csakis jót akar nekünk, még akkor is, ha nem látjuk tisztán mit miért enged meg az életünkben.

A jó lelkiismeretet ismét csak a Jézusban való élettel kaphatjuk meg. "Az Úr Istent pedig szenteljétek meg a ti szívetekben. Mindig készek legyetek megfelelni mindenkinek, a ki számot kér tőletek a bennetek levő reménységről, szelídséggel és félelemmel: Jó lelkiismeretetek lévén; hogy a miben rágalmaznak titeket, mint gonosztevőket, megszégyenüljenek a kik gyalázzák a ti Krisztusban való jó élteteket." (1 Pét. 3.15-16) A jó lelkiismeret nem más, mint a bűntől való mentesség, győzelem a világ felett: ez a mi hitünk. Olyan győzelem, amelynek előbb magunkban kell megvalósulnia. "Nem tudok semmit magamra" - mondja Pál apostol. Jó lelkiismerete volt, nem volt olyan bűn az életében, amit le nem győzött volna a Krisztus által. De így folytatja: "de nem ebben vagyok megigazulva, aki ugyanis engem megítél, az Úr az." (1 Kor. 4.4)
Igaz hit - olvastuk az előbb. Igaz ismeret Istenről, teljes bizalom és engedelmesség az ő szava iránt, és az Ő segítségül hívása - ez végképpen nem lehetséges a Jézussal való közösség nélkül, ezt bizonyítani sem kell. Azt mondta Jézus: "én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég." (Jel. 21.6) Krisztustól indulunk el, és Őhozzá jutunk vissza mindig. Ő a kezdete a hívő életünknek, Őáltala ismertük és ismerhetjük meg még inkább Istent, és Őhozzá jutunk vissza, amikor az Ő képmását tükrözzük.

Ha valaki Krisztusban van, új teremtés az

"Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden". (2 Kor. 5.17) Istennek teremtenie kell, újjáteremtenie minket az örök életre. "Teremts bennem tiszta szívet" - kéri a zsoltáros. "Nem lakik énbennem, azaz a testemben semmi jó", mondja Pál apostol. Nincsen semmi jó, semmi isteni mércével jónak számító jó a megromlott természetünkben. Jónak a látszata lehetséges, de aki mindent lát, jól tudja, mi lakik a lélek mélyén. Az örökkévalóságra alkalmatlan a megromlott természet. "Teremtsünk embert" mondja Isten a Biblia első lapjain. Itt pedig újra megteszi: a bűntől eltorzult embert ismét a saját képére és hasonlatosságára formálja, és módot ad neki, hogy alkalmassá legyen az örökkévalóságra az Ő segítségével. És támogatásával. Isten a Szeretet. Isten a Törvény, az élet törvénye. Isten az élet, az út, az Igazság. Ha Isten szemével láthatnánk magunkat, mennyire akarnánk megszabadulni mindentől, ami földies, ami a világhoz köt minket, ami az énünk fekélyes része! Akkor nem sajnálnánk semmi fáradságot, nem sajnálnák semmi időt, erőt erre a küzdelemre, amelyet vívnunk kell. Akkor felemelnénk a szavunkat az értelemért, és keresnénk, mint az ezüstöt, és mint a kincseket kutatnánk azt. (Péld. 2.2-3) Akkor, mint Pál apostol, mindent kárba veszni hagynánk, és szemétnek ítélnénk, ami Isten előtt nem kedves.

Alapigénk így szólt: "A törvény célja Krisztus, minden hívőnek igazságára." Minden hívőnek igazzá kell válnia. A törvény célja az, hogy igazzá tegyen, hogy Krisztusivá tegyen. Olyan szükségszerűség ez, amely alól nem bújhatunk ki. De ha igazán megismertük Istent, nem is akarunk kibújni alóla. Akkor vágyunk ara, hogy igazzá legyünk. "Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igaz életet, mert ők megelégíttetnek." (Mát. 5.6) Boldogok vagyunk, ha jobbá akarunk lenni, mert tudjuk, hogy ez az Isten akarata is a mi számunkra. Márpedig ha Ő ezt akarja, van is hatalma arra, hogy véghez is vigye. Ő ébreszti bennünk a szándékot, és munkálja a végrehajtást. A legjobb kezekben vagyunk, ha Őrá bízzuk magunkat.

"A törvény célja Krisztus, minden hívőnek igazságára." Láthatjuk tehát, hogy az alapigénk jelentése kettős. Egyrészt azt jelenti, hogy a Törvénynek Krisztushoz kell vezetnie minket, vagyis annak elismerésére, hogy Jézus képes arra, hogy erőt adjon a törvény betöltéséhez, vagyis a szeretethez, és ehhez nincs más út. Másrészt pedig azt jelenti, hogy Krisztus képmásaivá kell válnunk, Krisztusi jellemet kell fejlesztenünk. Nem mintha ezt meg tudnánk saját erőből valósítani. Nyilván nem. De ami a hatalmunkban áll, az az, hogy a jó mellett döntsünk, és a döntések által alakul ki a jellemünk akár a jó, akár a rossz irányba. A jó megvalósításához már a Lélek erejét kell igénybe vennünk, és ezt Isten mindenkinek megadja, aki csak kéri tőle.

A törvény célja Krisztus - és a miénk?

"A törvény célja Krisztus, minden hívőnek igazságára." A mi célunk is Krisztus legyen. Akkor együtt haladunk a törvénnyel, és nem a törvénnyel szemben. Akkor összhangba jutunk a törvénnyel, összhangba jutunk Krisztussal. Nem kell félnünk a törvénytől, a törvény negatív következményeitől, mivel betölthetjük azt. Sőt megéljük a törvény pozitív oldalát, megéljük a törvény áldásait. "Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, a kik Krisztus Jézusban vannak, akik nem test szerint járnak, hanem Lélek szerint." (Róm. 8.1) Ténylegesen a menny polgáraivá leszünk, Isten igaz képviselőivé. Világossága lehetünk ennek a sötétségben veszteglő világnak. "...a Jézus Krisztusban való élet lelkének törvénye megszabadít a bűn és a halál törvényétől." (Róm. 8.2) Lélekben és igazságban tudjuk imádni Istent, és Isten ilyen imádókat akar.

Krisztusinak lenni nem azt jelenti, hogy egyformának lenni

Mielőtt tovább haladnánk, vessünk egy pillantást arra a kérdésre, amely talán sok emberben, akik csak ismerkednek a kereszténységgel, megfogalmazódhat. Ez pedig az, hogy Isten az akarja-e, hogy mi ne magunk legyük, egyéniségek, hanem mondjunk le teljesen magunkról, és olvadjunk fel valamiféle arctalan egyformaságban? Nem, erről szó sincs. Amiről le kell mondanunk, az nem az énünk a maga teljességében, hanem csak az én-központúságunk, az önzésünk. Csak a rosszról kell lemondanunk, a jó a miénk lehet, és a miénk is marad. A megváltás műve nem nagyipari termelés, nem olyan, mint egy gyár, ahol hajszálra egyforma termékeket visznek ki a kapun. A személyiségét senki nem veszti el, csak nemesebbé lesz. Vegyünk példának egy művészt, egy festőt: ha többször megfest egy témát, a képei akkor sem lesznek teljesen ugyanazok. Hasonlóak lesznek: hasonló lesz a téma, a színek, az ecsetkezelés, a fények, az alakok, de nem lesz ugyanolyan. A Biblia hasonlítja Istent ötvöshöz, aki megtisztítja Lévi fiait. Személyesen, nagy gonddal dolgozik mindannyiunkon, de a keze alól nem pontosan ugyanolyannak kerülünk ki. Minden ember más és más itt a világban. Nincs okunk feltételezni, hogy az örök életben másképp lesz. Legfeljebb a különbségek egy része tűnik el, ezek pedig a bűnből adódó különbözőségek

A farizeus és a vámszedő imája

Alapigénk így szólt: "A törvény célja Krisztus, minden hívőnek igazságára." Sohasem szabad levennünk a szemünket a célról, Jézusról. Azt kell kutatnunk, min kell még javítani az életünkben, mi az, amit még le kell győznünk, ami akadálya lehet az üdvösségünknek. Ha nem Jézusra nézünk, hanem magunkra, akár elégedettek is lehetünk. Hiszen kirívó bűnöket nem követünk el, eljárunk gyülekezetbe, sőt még esetenként segítünk is másokon. Ez mind jó, csak nem szabad megelégednünk a lelkünk állapotával mindaddig, míg azt nem mondhatjuk, mint Pál apostol: "Krisztussal együtt megfeszíttettem. élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus" (Gal. 2:20) Amíg bűnt követünk el, amíg olyan dolgokat teszünk, amelyeket Krisztus nem tett és nem tenne, nem vagyunk biztonságban. Őrá kell néznünk, Őhozzá kell mérnünk magunkat, és nem nyugodhatunk addig, míg a képmásává nem leszünk. Ha más emberekhez hasonlítjuk magunkat, tévúton járunk. Emlékezzünk csak vissza Krisztus példázatára, a farizeus és a vámszedő imájára, a másokra tekintő ember, és az Istenre tekintő ember imájára. Mit mondott a farizeus? "Isten! hálákat adok néked, hogy nem vagyok olyan, mint egyéb emberek, ragadozók, hamisak, paráznák, mint ím e vámszedő is. Bőjtölök kétszer egy héten; tizedet adok mindenből, a mit szerzek."(Luk.18:11-12) De ha Istenre nézett volna, ha látta volna, milyen Isten erkölcsi lénye, és milyen az övé, ugyanazt mondta volna mint a vámos: "Isten, légy irgalmas nékem bűnösnek!" Jól tette a farizeus, hogy nem rabolt, nem paráználkodott, nem hazudott, és tizedet adott és böjtölt? Jól. (Bár kétségtelenül az indíték sem mindegy.) Jól tette, hogy lenézett mást, és ítélkezett a másik ember fölött? Nem. Volt hibája, ami iránt vak volt, és azért volt vak, mert nem kereste, Isten mit kíván még tőle. Ha előre haladt volna az Isten szerinti életben, ha jobban ismerte volna Istent, azt is megláthatta volna, hogy hol van a hiba az addigi jónak látszó magatartásában. Meglátta volna, hogy nem Istent kereste, hanem az emberek elismerését. A farizeus nem akart szeretetben járni, Isten akarata szerint. Nem Istent magasztalta fel, hanem a saját énjét. Ha Istent magasztaljuk fel, és valóban hálát adunk Neki azért amik lehetünk, mindazért, minden jóért, amit meg tudtunk tenni, akkor türelmesek, irgalmasok leszünk a gyengék és a bűnösök iránt, mert látjuk, hogy mi, ha el tudtuk hagyni a bűneinket, azért csakis Istent illeti a dicsőség.

Adja meg nekünk Isten, hogy célt érjen a terve velünk, célt érjen a törvény a mi életünkben, és Jézust tükrözhessük vissza.

forrás:

http://www.szaboferenc.hu/igehir/torvcel.htm

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat