Kora reggel, imádság közben láttam egy képet.
A keskeny úton mentem, de egyszer csak innen-onnan, tébláboló emberek kerültek elém.
Kisebb-nagyobb csoportokat alkottak, beszélgettek, nézelődtek, mint egy turistacsapat. A jókedvű, tarka tömeg azonban, egy idő után elvette a kilátást, ellehetetlenítve a haladást, ezért kissé megszeppentem hirtelen, mert nem láthattam tőlük a célt.
Azonnal megálltam, hogy mitévő legyek, s ekkor tisztán hallottam egy hangot a lelkem mélyén:
Nem kétségeskedtem, ugyan miért kellene nekem menekülni… Rögtön elindultam, és később a hegytetőről csodálatos kilátás tárult elém. A messze távolban ott várt vágyva-vágyott célom: Isten országa, az Atya háza.
Utólag végiggondolva érthetetlen, hogy értem fel olyan hamar a hegyre, amelynek oldalán meredek, keskeny ösvény vezetett... Az is különös, vajon miért hallottam a „menekülj” felszólítást, hiszen ki is lehetett volna kerülni a csoportokat. Azonban közéjük vegyülve elterelhették volna a gondolataimat, esetleg feltartóztattak volna.
„Aki áll, vigyázzon, hogy el ne essen!”
(I. Kor. 10:12.)
Amikor könnyed társaság körében sodródunk, hozzájuk idomulva, észrevétlenül elhomályosodhat küldetésünk, esetleg óvatlanabbak, figyelmetlenebbek leszünk.
Ha bármi megzavarja a látást, szakítani kell a kedélyes sokasággal, és az eltévedés veszélyét kivédve azonnal a hegyre kell menekülni, hogy el ne vétsük az irányt!
Napokkal később jutott eszembe egy Bibliavers, ami tisztább megvilágításba helyezte a képet:
„Szemeimet a hegyre emelem, onnan jön az én segítségem. Segítségem az Úrtól van…”
(Zsoltárok 121:1.)
Az Úr a hegyen jelentette ki önmagát és igéjét. Kinyilatkoztatta akaratát és lényét: szentségét, igazságát, féltőn szerető kegyelmét és irgalmasságát, a célba érés szövetségi feltételeivel.
Beláttam, miért fontos a menekülés a lelassult, bámészkodó, hanyag közegből: jöhet olyan hömpölygő emberáradat – pl. pszichés megtévesztés tömeghatással -, aminek erőteljes sodrásától csak a magasságban találok biztonságot. Megértettem azt is, hogy „Az Úr hegyén a gondviselés.” (I. Mózes 22:14.) Még ilyen esetben is!
Végül, aki el akarja érni célját, annak elengedhetetlen a sürgető szó meghallása és engedelmes teljesítése!
forrás: Guti Tünde írása
http://www.gutitunde.eoldal.hu/cikkek/ateleseim/a-hegyre-menekulj-.html