Nem a törvény önmagában rossz, hanem a törvény megléte teszi láthatóvá, hogy a jót cselekedni képtelen, rosszat tevő ember bűnös; ráadásul a tilalom szüli a kívánságot, és így bűn elkövetését mozdítja elő.
(Róm 7,7-13).
A mózesi törvény nem ismerése nem mentesíti a pogányokat a felelősség alól, mert a teremtett világból, ill. a lelkiismeret szavából meg lehet ismerni Istent és az ő akaratát (Róm 1,18-22; 2,12-16). Pál alaptétele az emberiség egyetemes bűnössége (Róm 3,9-18): mindenki, akár pogány, akár zsidó, bűnös. A zsidó ismeri a törvényt, de nem képes betartani, a pogány is megismerheti Isten akaratát, mégsem követi. E negatív általánosítás által igazolja Krisztus egyetemes üdvözítő művének szükséges voltát.
Isten: igaz, igazságos, hűséges, irgalmas.
Isten igazsága: Isten igaz volta, amelyben az embert is részesíti (Róm 1,17; vö. Róm 3,22: Isten igazságát ugyanis a Jézus Krisztusban való hit által nyerik el mindazok, és száll mindazokra, akik hisznek benne.”)
Isten igazságossága: a bűnt elítéli, a jót megjutalmazza.
(Róm 2,5-80, vö. 1,18)
„Isten [...] azzal bizonyítja irántunk való szeretetét, hogy abban az időben, amikor még bűnösök voltunk, Krisztus meghalt értünk” (Róm 5,8)
A kegyelem kulcsfogalom Pálnál: Isten ingyenes, ki nem érdemelhető odafordulása az emberhez. Ez a jóakaratú odafordulás legfőképpen Krisztus odaadásában mutatkozik meg. A kegyelem, vagyis Isten ingyenes jóakarata alakítja át a bűnös, önmagában a jóra képtelen embert.
KEGYELEMTAN -SIPOS ETE ÁLMOS
Milyennek lát minket Isten?
https://www.youtube.com/watch?v=LGcVpkSQpQY