LÉLEK-BARÁT

Szeretettel köszöntelek a keresztény FELEKEZETMENTES tanítási blogomon! Gyújtsünk együtt mennyei kincseket, mert azt mondja az Úr, "aki nincs velem, ellenem van, és aki nem gyűjt velem, az tékozol. (Lk 11,23.)

AZ EGYES PARANCSOLATOKBAN FOGLALT

ERKÖLCSI KÍVÁNALMAK

„Egymás ellen még a szívetekben se gondoljatok gonoszt!”

(Zakariás 7,10)

 

I. parancsolat
„Én, az Úr vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptom földjéről, a szolgálat házából. Ne legyenek néked idegen isteneid énelőttem.”

Az ember mindenkor emlékezzék Isten iránti nagy hálatartozására, a bűn fogságából való szabadulására, Isten minden „jótéteményére” (Zsoltárok 103,2). Tisztelje és szeresse úgy, ahogy Ő erre méltó: „teljes szívből, teljes elméből, minden erőből” (Máté 22,37; Lukács 10,27). Bűn elhanyagolni Isten megismerését, elfeledkezni a tőle kapott jóról, szabadító kegyelméről, és bárkit vagy bármit eléje helyezni tiszteletben és szeretetben. „Mindaz, amihez jobban ragaszkodunk, ami csökkentheti Isten iránti szeretetünket és tiszteletünket, Isten helyét foglalja el a szívünkben, s abból istent alkotunk magunknak.” (Ellen G. White: Pátriárkák és próféták, 309. o.)

II. parancsolat
„Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, amelyek fenn az égben, vagy amelyek alant a földön, vagy amelyek a vizekben, a föld alatt vannak. Ne imádd és ne tiszteld azokat, mert én, az Úr, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok, aki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad- és negyedíziglen, akik engem gyűlölnek. De irgalmasságot cselekszem ezeríziglen azokkal, akik engem szeretnek, és az én parancsolataimat megtartják.”

Szorgalmasan törekedjék az ember Isten hiteles megismerésére az Ő kinyilatkoztatása, a Szentírás alapján. Ennek igéivel helyesbítse mindig az oly könnyen eltorzuló Isten-képet. Vigyázzon arra, hogy minden eszköz, amellyel Őt bemutatja (szó, kép, zene), az Ő szent és tökéletes lényét hitelesen kifejező legyen. Istenről önkényes képet alkotni látható formában a saját elképzeléseink, eszméink által: bűn. Bűn szétválasztani, szembeállítani Isten igazságosságát és szeretetét, jobban hangsúlyozva az egyiket vagy a másikat, eltorzítva azt, hogy Ő „féltőn szerető Isten”, vagyis igazságos szeretete nem tűri meg a bűnt az életünkben.

„Bálványimádók azok, akik a saját bölcsességükben és tanácsukban bíznak... ugyanakkor elmulasztják figyelembe venni Isten törvényének kívánalmait.” (Ellen G. White, Review and Herald, 1906. március 5.)

III. parancsolat
„Az Úrnak, a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd, mert nem hagyja azt az Úr büntetés nélkül, aki az Ő nevét hiába felveszi.”

Isten nevét csak akkor ejtsük ki, ha jelenlétének tudatában Őhozzá szólunk, vagy Róla beszélni kívánunk – őszintén, komolyan, méltó módon. Mindent a legteljesebb tiszteletben tartsunk, ami Isten bölcs, hatalmas és tökéletes lényével öszszefügg. Így például az istentiszteleti helyet, szolgálatot stb. Bűn mindenféle káromlás Isten nevével kapcsolatban, mert ez ugyanannyi, mint személyének a tényleges bántalmazása, mivel Ő élő, mindenütt jelenvaló Isten, aki hallja, amikor a nevét kimondjuk! Bármilyen tiszteletlenség a személyével és tiszteletével összefüggő dolgok iránt a bűn jellegzetes fölényeskedését, könnyelműségét, felülkerekedési, becsmérlési vágyát fejezi ki a nála jobb és igazabb iránt.

„Ez a parancsolat nemcsak a hamis esküvést tiltja, hanem Isten nevének könnyelmű említését is... Meggondolatlan emlegetése az általános társalgás közben, a nevére hivatkozás jelentéktelen dolgok bizonyítására, nevének folytonos ismételgetése – mind tiszteletlenség Istennel szemben.” (Ellen G. White: Pátriárkák és próféták, 310. o.)

IV. parancsolat
„Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt. Hat napon át munkálkodj, és végezd minden dolgodat, de a hetedik nap az Úrnak, a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon, se magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, aki a te kapuidon belül van. Mert hat napon teremté az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért megáldá az Úr a szombat napját, és megszentelé azt.”

Hat napon át szorgalmasan, lelkiismeretesen tegye az ember minden dolgát. Isten törvényadó szava iránti tisztelete és a személye iránti szeretet jusson kifejezésre viszont a hetedik napi nyugalom parancsának teljesítésében. Teljes igyekezetével törekedjék az ember arra, hogy a hatodik napon befejezze – rendben, szépen – heti munkáját. Így lépjen be mindenekelőtt egy lelki „nyugodalomba” (Zsidókhoz 4,11). Isten parancsa arra irányul, hogy az ember elégedetten pillanthasson vissza heti munkáira, mint ahogyan Ő is ezt tette a teremtés munkája utáni hetedik napon. Szükséges minden bűnt elrendezni Istennel és egymással, hogy igazi lelki nyugodalmat biztosítsunk magunknak és egymásnak is. Isten igazi örömünnepnek szánta a hetedik napot, hogy „szent gyülekezésre” (közös istentiszteletre), jó cselekedetekre fordítsa az ember, és arra, hogy egyénileg is közösségben legyen Istennel, s felüdülhessen mások társaságában és a természetben.

Bűn tétlenül élni, elhanyagolni a kötelességek teljesítését hét közben, és kenyérkereső munkát végezni a hetedik napon, amikor Isten arra hívja az embert, hogy közösségben legyen Vele. „Ez a nap gyönyörűséges lesz mindazok számára, akik Krisztus teremtő és megváltó hatalma jeléül fogadják el... A szombat... emlékeztet a Paradicsom elveszített békéjére, ugyanakkor előremutat az Üdvözítő által újból helyreállítandó békére.” (Ellen G. White: Jézus élete, Bp., 1989, 236. o.)

V. parancsolat
„Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ád tenéked.”

Soha ne feledkezzék el az ember a szülei iránti hálatartozásáról. Ne felejtse el, hogy tehetetlen, kiszolgáltatott csecsemőből és kisgyermekből ők segítették felnőtt emberré válni. Gyermekkorban szükséges engedelmeskedni szavuknak – hacsak az a lelkiismeret parancsába nem ütközik. Felnőtt korban pedig biztosítani kell a szülők szeretet- és társigényét, hiszen az öregkor gyengeségei, betegségei, és sokszor a magány csak fokozzák ezt a szükségletet.

A szülők iránti hálatartozás a szülők személyes, egyéni gyengeségeitől függetlenül létezik, annál a ténynél fogva, hogy mérhetetlenül sok szeretetet, törődést, munkát, anyagi javakat stb. adtak gyermeküknek. Bűn mindezekről elfeledkezve, vagy ezeket semmibe véve fölényesen, tiszteletlenül beszélni, viselkedni velük, kívánságaik, testi-lelki szükségleteik mellett közömbösen, részvétlenül elmenni. Bűn idős korukban nem visszaadni a „viszonttartozást” (1Timótheus 5,4), elmulasztani az anyagi gondoskodást, ápolást, szerető vigasztalást.

„A tisztelet nemcsak a szeretetet foglalja magában, hanem tisztességtudást, alázatot és hódolatot is, mintha valami királyi fenség rejtőznék bennük.” (Luther Márton: Nagy Káté)

VI. parancsolat
„Ne ölj!”

Ne álljunk bosszút magunkért, ne fizessünk gonosszal a gonoszért, sőt szeressük ellenségeinket, azaz a magunk részéről igazságot és jót cselekedjünk irántuk, a nekünk okozott sérelem ellenére is (Róma 12,17–21). Jézus magyarázata szerint (Máté 5,21–22) bűn haraggal, gyűlölködő, megvető szavakkal, vagy pedig tettel – testi sértéssel és az élet kioltásával – válaszolni a minket ért igazságtalanságokra, sérelmekre.

Saját életünk ajándékát is becsüljük meg azáltal, hogy nem a pillanatnyi kívánságokat követjük életmódunkban és szokásainkban, hanem a természet törvényeit igyekszünk megismerni és követni, hogy így megőrizzük egészségünket, s képességeink teljes birtokában szolgálhassunk Istennek és egymásnak.

„Ez a parancsolat vonatkozik... a szenvedők és nyomorgók elhanyagolására önzésből vagy közömbösségből; az élvezet hajhászására; a szükségtelen nélkülözésre, és az egészséget veszélyeztető, mértéktelen munkára is.” (Ellen G. White: Pátriárkák és próféták, i. m., 312. o.)

VII. parancsolat
„Ne törj házasságot!”

Teljes erkölcsi tisztaságot kíván ez a parancsolat már a házasság előtt is (az eljövendő „egy” iránti hűség), és annak kötelékében is. Csakis olyan tett és viselkedés helyénvaló, amely építi, erősíti a házastársak közötti benső, lelki egységet. A másik szeretet- és társigényének betöltésére kötelez ez a parancsolat. A házastárs hűséges támogatását kívánja nemcsak fizikai gondjaiban és szükségleteiben, hanem lelki problémáiban, személyes gyengeségei és hibái leküzdésében is. Bűn a házastársi hűség megszegése paráznasággal. Továbbá minden olyan cselekedet és magatartás, amely a segítőtársi szövetség és a szeretetközösség rombolását, megbántását jelenti.

VIII. parancsolat
„Ne lopj!”

Feddhetetlen becsületességet kíván ez a parancsolat, a felebarát anyagi javainak teljes tiszteletben tartását, beleértve a becsületes bérért becsületes munka és a becsületes árért becsületes áru elvének követését is. A törvény betöltése ezenfelül megkívánja felebarátunk anyagi megsegítését is, ha ez szükséges, hogy boldoguljon, eleget tehessen alapvető szükségleteinek. Bűn a felebarát tulajdonát, anyagi javait erőszakosan elvenni, vagy őt megkárosítani bármilyen csaló, igazságtalan, önző, kapzsi eljárás által.

„A mesteremberek, munkások, napszámosok azt sem tudják, hogyan szedjék rá az embereket, de azért hanyagul és gondatlanul dolgoznak... Továbbá: így folyik ez teljes erővel és igyekezettel a piacon és a kereskedelemben is, ahol egyik a másikat nyíltan csalja hamis áruval, mértékkel, súllyal, pénzzel, rászedi ravaszkodással és csellel, vagy gyors ötlettel... Becsületes polgároknak hívják őket.” (Luther Márton: Nagy Káté)

„A VIII. parancsolat elítéli a kizsákmányolást, az emberrablást..., és megtiltja a hódító háborúkat... Szigorú igazságosságot követel az élet legkisebb dolgaiban is.” (Ellen G. White: Pátriárkák és próféták, 313. o.)

IX. parancsolat
„Ne tégy a te felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot!”

Mindenkor csakis igazat szóljunk egymásról és egymásnak. Soha ne ítélkezzünk egymás indítékairól, mert erre nincs erkölcsi alapunk, hiszen magunk is hibás, vétkes emberek vagyunk. Ha felebarátunk életében hibát, bűnt látunk, neki magának kell szólnunk, négyszemközt, a megmentő szeretet indítékával (Máté 18,15–16).

Bűn mindenféle hazug beszéd a felebarátnak vagy a felebarátról. Becsületének megsértése nem csupán a bíróság előtti hamis tanúskodás, hanem a rágalmazás, a pletyka, a megszólás, a társulás mások hangulatkeltéséhez, véleményéhez is.

„Noha mi nem tűrjük, hogy bármi rosszat mondjon is rólunk valaki... mégsem tudjuk elviselni, hogy másról jót mondjanak. Senkinek sem feladata, hogy nyilvánosan ítélje és ostorozza felebarátját.” (Luther Márton: Nagy Káté)

X. parancsolat
„Ne kívánd a te felebarátod házát! Ne kívánd a te felebarátod feleségét, se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát, és semmit, ami a te felebarátodé!”

Csírájában legyőzni – Isten kegyelme által – minden, felebarátunk személyét, érdekeit sértő gondolatot és érzést a szívünkben – ezt kívánja a parancsolat. Bűn felebarátunk társadalmi helyzetét, házastársát, tulajdonát, képességeit, külső adottságait, vagy bármi egyebet kívánni, irigyelni, féltékenynek lenni rá, versengeni vele. Bűn megtűrni és ápolni ezeket az érzéseket és indulatokat szívünkben.

„A X. parancsolat minden bűn gyökerére sújt azzal, hogy tiltja a kívánságokat, amelyekből a bűncselekmények erednek.” (Ellen G. White: Pátriárkák és próféták, 314. o.)

 

Weblap látogatottság számláló:

Mai: 196
Tegnapi: 147
Heti: 498
Havi: 4 673
Össz.: 500 577

Látogatottság növelés
Oldal: ERKÖLCSIség
LÉLEK-BARÁT - © 2008 - 2024 - lelekbarat.hupont.hu

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »