LÉLEK-BARÁT

Az igazságban való járás tesz szabaddá – Abonyi Sándor

„megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket…”   János 8.32.

Amikor szabadságról beszélünk, nem teljes – mindentől és mindenkitől való – függetlenségről és szabadosságról beszélünk, hanem arról az igazi és tökéletes szabadságról, amit Isten ígért az Őt szeretőknek. Ez a szabadság megkívánja az Istennek való teljes engedelmességet. Ezzel együtt sok korlátot is tartalmaz, amit Isten az Ő szeretetéből fakadóan állított fel a benne hívők védelmére, hogy el ne vesszenek, hanem örök életük legyen. Akik valóban hisznek benne és szeretik Őt, azok úgy is tekintenek ezekre a – szívükbe ültetett, parancsolatokban megfogalmazott – korlátokra, hogy azok nem terhesek számukra és örömmel engedelmeskednek azoknak, ezzel kifejezve is szeretetüket Isten felé.

„Aki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; aki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magam annak.” János 14:21 

„Mert az az Isten szeretete, hogy megtartjuk az ő parancsolatait; az ő parancsolatai pedig nem nehezek.” 1 János 5:3

Sok hívő vágyik egy igazi szabadságra, amit valójában sosem tapasztaltak meg. Sokan élik a hívő életüket éveken keresztül különböző gyülekezetekben, esetenként még szolgálva is, mégis az az érzésük, hogy nem tudnak kiteljesedni az Úrban, sok esetben nincs békességük és nem tudják megtapasztalni a Krisztusban megígért valódi szabadságot.

Jézus azt mondta magáról: „Én vagyok az út, az igazság és az élet …. ” János 14.6.

A János 1:14-ben pedig arról olvashatunk, hogy „És az Ige testté lett és lakozik mi közöttünk …, aki teljes volt kegyelemmel és igazsággal.”

Ezekből az igékből az látszik, hogy a hívő életünket Krisztusban élve egy úton (a „keskeny úton”) járjunk, és ez ad életet nekünk, ez az örök életre vezető út. Az út arra szolgál és azt is jelenti, hogy azon folyamatosan, egy irányban előrefelé kell haladni, és ez eredményez egy növekedést Krisztusban. Ha megállunk, vagy végső esetben letérünk az útról, akkor az életünk megreked, elszakadunk Krisztustól, és „amit szellemben kezdtünk el, azt testben fejezzük be”.  „Test pedig nem örökölheti Isten országát!” Ezért fontos, hogy – mindenben engedelmeskedve Neki – mindig a (keskeny) úton maradjunk: Krisztusban.

Jézus azonosította magát az Igével, mert Ő a „testté lett Ige”. Hozzá hasonlóan ezt úgy tudjuk megvalósítani az életünkben, ha életünk minden percében az Igével összhangban éljük az életünket. Akit az Úr elhívott és átment a „szoros kapun” az „átment a halálból az életre”, és akkor abban Krisztus él, éjjel és nappal: „élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus”. Ez azt jelenti, hogy gondolatainkat és cselekedeteinket teljes egészében és mindenkor az Ige tekintélye – Krisztus Fősége – alatt éljük, a Neki való teljes engedelmességben: megéljük az Igét az életünk minden percében és minden helyzetben. Ha így cselekszünk, akkor ránk is igaz, hogy amikor „meghalunk a régi életünknek és egy új életben járunk”, akkor az „Ige – bennünk is – testté lesz”, ahogyan Jézus esetében, és ettől leszünk valóban krisztusiak, azaz keresztyének.

Sok hívő rengeteg igét ismer, de a sok éves gyülekezeti tapasztalatom alapján számomra az vált világossá, hogy a hívők sokszor a legismertebb igéket sem élik meg a mindennapi gyakorlatban, és így valójában nagyon kevesen járnak folyamatosan az Igazság útján: a „keskeny úton”. Sok esetben a cselekedeteik azért nincsenek összhangban az igével, mert nem is az igében keresik a választ az életük minden problémájára, vagyis az életük legkülönbözőbb helyzeteiben mit is mond az ige és hogyan éljék meg azt a gyakorlatban. Az ige egy passzív (nem alkalmazott) ismerethalmaz marad számukra csupán, és a mindennapi életüket attól független pályán mozogva test módon élik meg. Az Ige így nem válik életet adó erővé számukra és nem tud folyamatos növekedést eredményezni az életükben. Ezért sok hívő sajnos évek múltán sem jut el az érett, felnőtt korra, hanem valójában gyermekek maradnak; amiről Pál apostol is ír a korintusi hívőknek. Tudatosítanunk kell magunkban és másokban, hogy ami nem egyezik az Igével az életünkben, az nem az Igazságban, hanem a hamisságban való járás, vagyis letérés a „keskeny útról”, „kilépés Krisztusból”, ami tulajdonképpen bűn. Minden eltérés az Ige igazságától – céltévesztés, elhajlás –– valójában bűn Isten előtt és engedetlenség Isten felé. Ez nem „szőrszálhasogatás”, hanem az Ige igazságához való ragaszkodás és hűség Istenhez, mindenben.

Sok hívő vasárnap délelőtt 2-3 órán át valamilyen kialakult „speciális gyülekezeti gyakorlat” szerinti megél egyfajta „hívő életet”, sajnos nem ritkán képmutatással elfedezve az igazi életét. Erre lehetőségük van, mert sokszor a hívőknek nincs igazán szoros kapcsolatuk egymással és nincs rálátásuk egymás életére. Sokan még soha nem jártak a másik hívő lakásán, nem látták a hétköznapjaikat, nem látnak rá egymás életére. Nem beszélve arról, hogy elterjedt egy veszélyes tévtanítás, hogy a hívők semmit se ítéljenek meg a másik hívő életében, mert akkor őket is megítélik. Ez a „Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek” ige értelmezésének veszélyes kiforgatása. Egy ilyen értelmezés sok – bűnben élő – ember számára kényelmes, és sok hívőt nem ösztönöz arra, hogy megtérjen bűnéből, ezért sok hívőt a pokolra juttat. Ebből is látszik, hogy ez az ördög munkája. Megakadályozza ugyanakkor a tisztán, szentül élő hívőket is abban, hogy bűnben élő hívő társaikat figyelmeztessék és megmentsék őket a kárhozattól. (Lásd. „Felelősségünk van egymásért” című írásomat a blogon)

A hétköznapokban sok hívő nem fordít kellő gondot arra, esetleg nem is gondol rá, hogy megvizsgálja minden cselekedetét, hogy az összhangban van-e az Igével, vagy van-e bűn az életében. Sajnos a gyülekezetekben az előbb említettek miatt egy „hosszútűrésben elfedező – hamisan értelmezett – szeretetet” gyakorolva nem figyelmeztetnek a bűn rendezésére, ebből adódóan nem is elvárás a tagok felé a szentségben (igazságban) járás. Az is előfordul, hogy esetenként nem is kapnak gyakorlatias tanításokat arról, hogy az élet mindennapi helyzeteiben hogyan éljék meg az igét!

A Krisztus Főségében – az igazságban – való járás azt jelenti, hogy az élet minden területén (beszéd és cselekedetek) valóban az Ige tekintélye, Krisztus fősége alatt éljük az életünket:

–         házassági kapcsolatot (beleértve a férj Ige          szerinti főségét is),

–         a családi élet hétköznapjait,

–         a gyerekek nevelését,

–         pénzügyeinket,

–         a munkahelyen való viselkedést,

–         a szomszédokkal való kapcsolattartást,

–         a gyülekezeti tagokkal való kapcsolatot,

–         a gyülekezeti élet megélésének módját…stb.

Ha ez nem valósul meg minden területen, akkor ennek eredménye az lesz, hogy a hívők mindennapi életét, és a gyülekezeti összejöveteleken megélt néhány órát sok esetben a világtól átvett „jónak tűnő” dolgok és a gyülekezetekben kialakult – szintén „jónak tűnő” – speciális szokások alakítják, amik sajnos sok esetben nincsenek összhangban az igével. Egy ilyen helyzetben valójában nem beszélhetünk igazságban való járásról, mert „van olyan út, ami az ember szemei előtt jónak tűnik, vége mégis veszedelem.”  Példabeszédek 14.12.

Ilyen körülmények között természetes, hogy a hívők ritkán kapnak kijelentést az Úrtól és vakon botorkálnak. Inkább a világra jellemző „jó érzéseik” és a gyülekezeteikben kialakult szokásaik, hagyományaik alapján élik a mindennapi hívő életüket. Az eredmény: egy erőtlen, a világ számára nem világító, hanem inkább ahhoz hasonlító, és ezért nem Krisztust megdicsőítő élet. Eléggé elterjedt a hívők között egy világias, testies viselkedés – sokszor ezt használva csaliként és hídként – a világi emberek megnyerésére és „becsalogatására” a gyülekezetbe, de ennek teljesen téves üzenete van, mert ennek az az üzenete a világi emberek felé, hogy „én éppen olyan ember vagyok, mint te, csak éppen „keresztyén”. Ez hazugság! Nekünk teljesen más embernek kell lenni, mert ha „valaki Krisztusban van, új teremtés az, a régiek elmúltak, íme újjá lett minden”. (2 Korintus 5.17) Ezt az új, krisztusi természetet kell nekünk teljes erővel sugározni és felkelteni a világ figyelmét és vágyát iránta.

Mi tehát a megoldás a valóságos krisztusi szabadság megtapasztalására?

„És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket. ….. Bizony, bizony mondom néktek, hogy mindaz, aki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek. A szolga pedig nem marad mindörökké a házban: a Fiú marad ott mindörökké. Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek.”   János 8:32-36 

Sokszor az igazsággal való megalkuvásban megélt gyülekezeti élet nagyon kényelmes mind a vezetők, mind a tagok számára és sokan nem is szeretnének ezen változtatni. Tudjuk azonban, hogy „Istennek kell inkább engedelmeskedni, mint embereknek” vagyis az Ige tekintélyének való engedelmesség mindenekfelett áll és ez ad igazi szabadságot. Igaz, hogy aki valóban az igazságban akar járni, az meg fogja tapasztalni, hogy az igazságban való járás nem könnyű út, mert eleinte meggyűlnek a bajai és támadásai az ilyen hívőknek, de minden esetben megtapasztalják Isten szabadítását is. Isten Igéje beszél erről:

„Sok baja van az igaznak, de valamennyiből kimenti az Úr”   Zsolt 34:20 

Aki valóban engedelmes akar lenni az Úrnak – az Ő igéjének – mindenben, annak nem lesz kényelmes élete. Az Úr nem egy kényelmes – problémamentes – életre hívott el bennünket. Jézus az Őt követni akaró – kényelemhez szokott – embereknek arról beszél, hogy „a rókáknak barlangjuk, a madaraknak fészkük van, de az ember fiának nincs fejét hová lehajtani”. Ha Jézus életét – aki a legfőbb példaképünk – megfigyeljük az evangéliumokban, akkor fel kell, hogy tűnjön mindenki számára, hogy az Ő élete egy teljesen másfajta élet volt, mint amit sok hívő megél ma, és ami a mai gyülekezetek életére általában jellemző! 

Fel kell, hogy „nyíljon a szemünk” („le kell, hogy hulljon a lepel”) és meg kell, hogy lássuk, hogy az a hívő élet, amit sok hívő megél ma, az nem az, amiről az Ige beszél:

„Én, az Úr, hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megőrizlek és népnek szövetségévé teszlek, pogányoknak világosságává. Hogy megnyisd a vakoknak szemeit, hogy a foglyot a tömlöcből kihozzad, és a fogházból a sötétben ülőket.”    Ézsaiás 42:6-7 

Sok hívő a világ és gyülekezeti szokások rabja ma, amiből szabadulást az igazságban való járás ad. Ehhez mindennél jobban szeretni kell az igazságot, mindenben engedelmeskedni annak (nem szabad megalkudni), és amitől tejesen elszoktunk mi hívők, hogy gyűlölni kell minden hamisságot (ami nem egyezik a teljes igazsággal), mert Isten azzal nem vállal közösséget és ezért nekünk sem szabad:

„Szeretted az igazságot és gyűlölted a hamisságot: ezért kent fel téged az Isten, a te Istened, örömnek olajával a társaid felett.”   Zsidó 1:9 

Az igazságban – a keskeny úton – való járás nem könnyű, ezért kevesen választják azt. Sok akadályra és ellenállásra számíthat az, aki ragaszkodik az igazsághoz és a keskeny úton akar járni. Sokak számára a sokaság jelenti a biztonságot, de ez csalóka és megtévesztő. Kezdetekben – a bennünket fogva tartó akadályok áttörése miatt – talán nehezebb, de a továbbiakban egyre könnyebb az igazságban való járás, mert megtapasztalhatjuk folyamatosan Isten támogatását az életünkben és megkapjuk az akadályok legyőzéséhez szükséges erőt is:

„Igazság által leszel erős, ne gondolj a szorongattatásokkal, mert nincsen mitől félned, és a rettegéssel, mert nem közeleg hozzád. És ha összegyűlvén összegyűlnek, ez nem én tőlem lesz! Aki ellened összegyűl, elesik általad.”   Ézsaiás 54:14-15 

A felismert igazságban való járás gyönyörűséges és valódi szabadságot jelent az Úrban. Igaz ugyan, hogy sok akadály van, és „sok baja van az igaznak” (ez is Ígéret Istentől!), de minden esetben megtapasztaljuk az Úr szabadítását is!

„aki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását”    Zsolt 50.23.

Ő ad erőt és békességet a vele való folyamatos járásban, és Ő ad táplálékot – élő vizet – életet és erőt a mindennapi folytatáshoz. Az Igazságban – az Ő útján – járva megtapasztaljuk, hogy az Ő igéje valóban igaz és működik (élő és ható) az élet minden területén és a vele való folyamatos járás „élet és békesség”. Ez egy – minden (emberi) értelmet felülhaladó – békesség, amit Ő ígért meg az Őt szeretőknek. „Az Ő igája – valóban – gyönyörűséges és az Ő terhe – valóban – könnyű”, de ha csak azt a terhet hordozzuk, amit valóban Ő helyezett ránk, mert ahhoz mindenkor megadja a szükséges erőt is. Dicsőség neki mindezért.

Jó az Úr és Jó vele járni minden nap! A legjobb, ami életemben történhetett velem, hogy megismerhettem Őt, és hogy vele járhatok minden nap. Nagyon hálás vagyok Neki ezért.

forrás:

https://keskenyut.wordpress.com/2013/07/05/az-igazsagban-valo-jaras-szabadda-tesz-abonyi-sandor/

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat