LÉLEK-BARÁT

Dicsőség, az ember rendeltetése. Zsid 2,5-9

Zsolt 8,1-10: „Ó, URunk, mi Urunk! Mily felséges a te neved az egész földön, az égen is megmutattad fenségedet! 3. Gyermekek és csecsemők szája által is építed hatalmadat ellenfeleiddel szemben, hogy elnémítsd az ellenséget és a bosszúállót. 4. Ha látom az eget, kezed alkotását, a holdat és a csillagokat, amelyeket ráhelyeztél, 5. micsoda a halandó - mondom -, hogy törődsz vele, és az emberfia, hogy gondod van rá? 6. Kevéssel tetted őt kisebbé Istennél, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg. 7. Úrrá tetted kezed alkotásain, mindent a lába alá vetettél: 8. a juhokat és marhákat mind, még a mezei vadakat is, 9. az ég madarait, a tenger halait, amelyek a tenger ösvényein járnak. 10. Ó, URunk, mi Urunk! Mily felséges a te neved az egész földön!” A Zsidókhoz írt levél szerzője tanulmányozta ezt a zsoltárt. Gyakran elolvasta és gondolkodott rajta. Meg is osztja velünk a gondolatait.

Zsid 2,5-9: 5. Mert nem angyalok uralma alá rendelte az eljövendő világot, amelyről szólunk. 6. Sőt valahol valaki így tett bizonyságot: „Micsoda az ember, hogy gondolsz rá, vagy az embernek fia, hogy gondod van rá? 7. Rövid időre kisebbé tetted őt az angyaloknál, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg, 8. mindent lába alá vetettél.” Ha ugyanis mindent alávetett neki, akkor semmit sem hagyott, ami ne lenne neki alávetve. Most ugyan még nem látjuk, hogy minden uralma alatt áll, 9. azt azonban látjuk, hogy az a Jézus, aki rövid időre kisebbé lett az angyaloknál, a halál elszenvedése miatt dicsőséggel és tisztességgel koronáztatott meg, hiszen ő Isten kegyelméből mindenkiért megízlelte a halált.”

Ez a 4. folytatás a Zsidókhoz írt levél tanulmányában. Az űrhajózás kora elgondolkodtat minket olyan kérdéseken, amelyeket már az ősidőktől fogva mindenki feltett vagy fel kellett volna, hogy tegyen. Jakab kérdése a következő: „Mi a te életed?” Vagy az a kérdés, amit a Zsidókhoz írt levél szerzője tesz fel: „Micsoda az ember?” Ezek a kérdések új dimenziókat kaptak mióta az első műhold megkerülte a földet és az ember elkezdte sejteni, hogy milyen képességei vannak.

Egy asszony egy pap mellett ült egy banketten néhány nappal azután, hogy kilőtték az első szputnyikot. Azt mondta a papnak: Nem törődök vele, hogy ti papok mit mondotok, ez a dolog közém és Isten közé furakodott. Valószínűleg a következő gondolat foglalkoztatta, amikor elgondolkodott az emberi teljesítőképességen: Valóban lehetséges lenne, hogy ott kint tényleg van egy Isten? Van valami több, mint amit az ember létre tud hozni a kezeivel?

A kérdésre, hogy „Micsoda az ember?”, annyi válasz van, ahány filozófia és tudomány létezik. Ha fellapoznánk egy lexikont vagy egy enciklopédiát, hogy utánajárjunk a kérdésnek, hogy „Micsoda az ember?”, akkor talán a következőket olvasnánk: „Az ember az emlősállatok rendjébe tartozik, vagy egy főemlős, aki rokonságban van az emberszabású majmokkal”. – Ha egy kommunista filozófust kérdeznénk meg (aki már maga is a kihalással veszélyeztetett fajok közé tartozik), akkor a következőt tudnánk meg: „Az ember egy személytelen, logikus történelem áldozata. A dialektikus materializmus, mint egy robotot egy antitársadalom felé tereli.”

Egy biológus azt mondaná: „Az ember a természet egy része, az evolúció véletlen terméke, és egy napon kihalásra lesz ítélve.”

De ha kinyitjuk a Bibliát egy csodálatos választ kapunk erre a kérdésre. Ha feltesszük a kérdést, hogy „Micsoda az ember?”, akkor maga Isten adja meg a választ: Az ember a föld trónörököse és a teremtés ura. Ez a rendeltetése. – És erről szól mai igeszakaszunk.

Amikor elkezdtük a zsidókhoz írt levél tanulmányozását, láttuk, hogy az író három nagy ellentétet, kontrasztot vetít a szemünk elé, hogy érthetővé tegye számunkra Jézus Krisztus nagyságát. 1.) Jézus Krisztus nagyobb, mint az angyalok, mivel a zsidók az angyalokat nagyon nagyra becsülték. Ezzel foglalkozik a levél 1+2 fejezete. – 2.) Jézus Krisztus nagyobb, mint Mózes, az Ószövetség közvetítője. (majdnem a teljes 3+4 fejezet.). – Ezután következik az összes közül a legnagyobb kontraszt, 3.) Jézus Krisztus, a Melkisédek rendje szerinti főpap és Áron, az Ószövetség főpapja közötti ellentét.

Igeszakaszunkban azt mondja nekünk a szerző, hogy Jézus Krisztus nagyobb, mint az angyalok. Az 1. fejezetben azt mondja, hogy nagyobb, mint az angyalok, mert „Fiú” a neve. „Isten Fia”. Az angyalokat, mint teremtményeket is lehet „Istenfiaknak” hívni, de Ő „A Fiú”. Fiú egészen egyedülálló módon. Ő Isten isteni Fia. Ezért nagyobb, mint az angyalok.

A levél szerzője, miután világosan figyelmezteti olvasóit arra, hogy ezt a fiút a szívükbe kell fogadniuk, a 2. fejezet hátralevő részében, az 5. verstől kezdve azt akarja megmagyarázni olvasóinak, hogy Jézus Krisztus nagyobb, mint az angyalok, mert Ő valódi ember, és az ember elhívatása az, hogy uralkodjék a földön és az angyalok fölött is. Ha tehát Jézus Krisztus valóban ember, igazi ember, és az a rendeltetése, amelyet Isten előre eltervezett az emberek számára, hogy uralkodjanak a föld és az angyalok fölött, akkor Ő, mint ember, nagyobb az angyaloknál.

A 2,5 egy kis szóval, a „mert”-tel kezdődik. Amikor olvassuk a Bibliát, oda kell figyelnünk ezekre a kis szavakra! Ezek mindig felvilágosítást adnak nekünk a szerző gondolkodásmódjáról. Megmutatják nekünk, hogy hogyan kell értenünk a gondolatok közötti összefüggéseket. A Biblia nem mindegyik könyvénél van ez így. Pl. a János evangéliumában János nem gondolkodik annyira kategorikusan, mint Pál. Pálnál azonban nagyon pontosan oda kell figyelnünk ezekre a kötőszavakra. Hasonlóképpen kategorikusan gondolkodó ember a Zsidókhoz írt levél szerzője is. Ezért ha meglátjuk a „mert” kötőszót, akkor először meg kell vizsgálnunk az előtte található szakaszt, hogy felismerhessük az összefüggést. A 2,1-4 egy figyelmeztetés, ami visszanyúlik az 1,14-hez: „Vajon ezek nem szolgáló lelkek-e mind, akik azokért küldettek szolgálatra, akik örökölni fogják az üdvösséget?”

Az angyalok alsóbbrendű lények, ahogy azt a „mert” kötőszó mutatja a 2,5-7-ben: „5. Mert nem angyalok uralma alá rendelte az eljövendő világot, amelyről szólunk. 6. Sőt valahol valaki így tett bizonyságot: „Micsoda az ember, hogy gondolsz rá, vagy az embernek fia, hogy gondod van rá? 7. Rövid időre kisebbé tetted őt az angyaloknál, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg”. Teljesen világos, hogy mit akar mondani. Isten a földet nem az angyalok, hanem az ember uralma alá rendelte. Ha tehát be tudja bizonyítani, hogy Jézus Krisztus valódi ember is, akkor magától értetődik, hogy Jézus nagyobb, mint az angyalok.

Röviden valamit mondanom kell a „világ” szóhoz. A „világ” szónak a Szentírásban sokféle jelentése van, és sok baj származott belőle, hogy nem tettek különbséget ezek között. A „világ” szónak ezen a helyen olyan jelentése van, ami az Újszövetségben csak ritkán fordul elő. A helyes fordítás inkább a „lakott föld” lenne. Itt az „oikumene” kifejezés található, amiből az ökumené szó származik. A 2,5-nek így kellene hangoznia „Mert nem angyalok uralma alá rendelte az eljövendő lakott földet”. Más szavakkal: Az angyaloknak nincs joguk uralkodni a lakott föld fölött. Ez a hatalom az embernek adatott. – Észre kell vennünk, hogy az embereknek adatott a föld fölötti uralkodás. Ez a szerző számára nagyon fontos! Az üdvösség erre a lakott földre vonatkozik. Amikor tehát azt mondja a 2,5-ben, „Mert nem angyalok uralma alá rendelte az eljövendő világot, amelyről szólunk”, akkor ezzel azt mondja, hogy végső soron az embernek adatott a hatalom Isten földi királysága fölött! Az ember Isten földi királyságának ura, gondviselője. Ha tovább olvassuk a Zsidókhoz írt levelet, akkor látni fogjuk, hogy ez az ember az „Isten-Ember”. Így lehet ez a királyság Isten és az ember földi királysága. Erről nem szeretnék most hosszabban írni, mert nem ez a központi üzenete ennek a szakasznak.

„Mert nem angyaloknak rendelte alá Isten eljövendő királyságát, amely majd a lakott földön fog felállni, amelyről szólunk.”

Igen, már az 1,6-ban is szó volt erről: „Amikor pedig bevezeti az elsőszülöttet a világba, ismét így szól: „Imádja őt az Isten minden angyala!”

A 2,6-tal indokolja meg, amit már mondott. 2,6/a: „Sőt valahol valaki így tett bizonyságot:…”.

A navigátorok nagy hangsúlyt helyeznek az igeversek kívülről való megtanulására; ők azt tanítják, hogy ha valaki megtanul egy igeverset, akkor annak idézése előtt és idézése után meg kellene adnia az igehelyet is. Itt az író nyilvánvalóan nem volt navigátor, mivel ezt mondja: „Sőt valahol valaki így tett bizonyságot:…”. De nem hinném, hogy nem tudta, hogy ez a Zsoltárokban van megírva. Amikor a Zsidókhoz írott levelet olvassuk, észrevesszük, hogy ez tulajdonképpen több zsoltárnak a magyarázata. Főképp a 110. zsoltáré. A„valahol valaki így tett bizonyságot” kifejezés egy korabeli szófordulat volt, amely az 1. század irodalmában is megtalálható. Itt is ezt idézték. Ezzel nem azt akarja mondani az író, hogy „nem tudom, hogy ez hol van megírva”, hanem úgy szerepel itt ez a kifejezés, ahogy Billy Graham használja az „Azt mondja az Írás” szófordulatot. Ez az idézés egy módja. Ugyanígy használja szerzőnk a 2,6-ban az ő „Sőt valahol valaki így tett bizonyságot:…” idézetét. És aztán a 8. zsoltárhoz lapoz, ahol az áll, hogy az ember hatalmat kapott az egész teremtett világ felett. Ez Dávid egyik zsoltára. Dávid azonban nem az Írás feletti hosszas elmélkedés után jutott erre a következtetésre. Tudjuk, hogy Dávid egy pásztorfiú volt, és sok éjszakát töltött a csillagos ég alatt. Amikor az eget és az egész teremtett világot szemlélte, akkor ihlette a Szentszellem a 8. zsoltár megírására. Micsoda az ember, ha figyelembe vesszük a csillagokat, a holdat, az egész teremtettséget, melyet kezeddel teremtettél? Isten saját ujjaival formálta a világot. – Dávid az égbolt alatt a csillagokat szemlélte, és Isten nagyságáról gondolkodott. Visszaemlékezett az Genezis 1-re, amikor Isten megteremtette az embert, és azt mondta az embernek, hogy uralkodjon a föld fölött, minden élőlényen, amely a vízben és a földön él és mozog. Ha elgondolkodunk az ember kicsinységén, és mindannak nagyságán, amit Isten teremtett, akkor csakugyan csodálatos, hogy Isten mindent az ember kezébe helyezett. Milyen kicsiny is az ember! Alig látható. Ha felrepül az ég felé, egyre kisebb lesz. Amikor lenéztem az Empire State Building tetejéről New York utcáira, az emberek akkoráknak tűntek, mint a pici hangyák. Ez az ember. Ha elgondolkodunk, milyen kicsi az ember, és milyen nagy a teremtett világ…, akkor ez elég figyelemreméltó különbség.

Milyen rövid is az ember élete! Még ha sokáig él is él, az is csupán 100 év. Ha elültetek egy fát a kertemben, az 2-300 évet érhet meg. Még akkor is ott állhat, amikor engem már régen elfelejtettek. Egy tölgyfa 1000 vagy még több évig él. Mi a 90-et is alig érjük meg. Olyan az ember élete, mint egy lehelet, mondja a Biblia. Egy lehelet és már nem is létezünk. Milyen rövid is az élet.

Vagy gondolkodjunk el korlátolt tudásunkon. Ha tanultunk és még mindig tanulunk, még ha specializálódtunk is valamilyen területre, akkor is úgy tűnik, hogy minél tovább tanulunk, annál kevesebbet tudunk. Újra és újra felfedezzük, hogy mennyi mindent lehetne még tudni, hogy mennyire korlátozott időnk és tudásunk. És én mégis egy ember vagyok, akinek uralkodnia kell a világ felett, amelyet Isten teremtett.

Milyen erőtlenek is vagyunk! Elég egy földrengés, és a városaink és felhőkarcolóink nincsenek többé. Jön egy orkán, egy tornádó és a házaink és hajóink eltűnnek. 2,6: „Micsoda az ember, hogy gondolsz rá, vagy az embernek fia, hogy gondod van rá?” Isten teremtésének nagyszerűsége és az ember kicsinysége, mulandósága, gyengesége és erőtlensége! És Isten mégis mindent alávetett neki. A szerző gyakorlatias. Miután idézte ezt a zsoltárt, és azt mondta: „mindent a lába alá vetettél”, a 2,8 utolsó mondatában leírja a jelenlegi helyzetünket (ez egy rendkívül fontos mondat a számára): 2,8/b: „Most ugyan még nem látjuk, hogy minden uralma alatt áll”. Miért nem? Mi volt az oka, hogy az ember elhibázta elhívatását, rendeltetését? Ha az Isten terve, hogy az embert a teremtett világ fölé helyezze, akkor hol rontotta el az ember? – Azt olvastuk az 1,13-ban: „Az angyalok közül kinek mondta valaha: „Ülj az én jobbomra, amíg ellenségeidet lábad zsámolyává teszem.” Nyilvánvaló, hogy Istennek vannak ellenségei a földön. Gondold csak meg: Azon a földön, amelyet teremtett, amiért felelős, ott ellenségei vannak. Történt valami. Ahelyett, hogy az ember uralta volna a földet, őt uralta le egy külső ellenség. Az ember most már Isten ellenségévé vált. G. K. Chestertonnak igaza volt, amikor azt mondta: „Mindent meg lehet kérdőjelezni, de az kétségtelenül igaz, hogy az ember nem az, amire rendeltetett”. Ahelyett, hogy uralkodott volna a föld fölött, kizsákmányolta azt. Ahelyett, hogy Isten erejét használta volna, gyengévé vált Isten elleni lázadása miatt. – Ahelyett, hogy Isten szövetségese lett volna, ellenállt Istennek, és felemelte a kezét ellene. – Ahelyett, hogy visszatükrözte és kisugározta volna az életében Isten dicsőségét, a teremtés szégyenévé vált az ember.

Ami azonban bámulatos, az az, hogy az ember tudatában van elhívatásának, de ezt az elhívást zsarnokság és erőszak árán akarja megvalósítani. A történelem a tanúja a fáraók és császárok, Attilák és Dzsingisz kánok, Napóleonok, Sztálinok, Hitlerek és Pol-Potok egész sorának.

Ha csak egy pillanatig is elgondolkozunk rajta, hogy „Micsoda az ember?”, akkor meg fogjuk érteni, hogy miért van ez így. Az ember még mindig tudatában van elhívatásának. Lelke mélyén tudja, hogy uralkodásra hívatott el. De ahelyett, hogy Isten vezetése alatt keresné ezt az elhívatást, zsarnokságban és erőszakban keresi azt, ami hatalomvágy, és csak halvány tükörképe Isten eredeti elgondolásának, annak, amit Ő értett az uralkodás alatt. Ugyanez érvényes a férfiaknak az asszonyok feletti zsarnokságára is.

Az a puszta tény, hogy léteznek olyan emberek, akik hatalomra törnek, és a kormányrúdhoz kerülnek, azt bizonyítja, hogy az emberi szívben létezik egy Isten által beletáplált uralkodás tudat, amely teremtésétől fogva meg van benne. Ha olvassuk a Bibliát, azt látjuk, hogy sok lapja vérrel van átitatva. Van, aki úgy gondolta, hogy ez hátránya a Bibliának. Én viszont azt hiszem, hogy ez az előnyére szolgál. A Biblia oldalai azért vannak vérrel átitatva, mert az ember vérszomjas. A Biblia realista és leírja az ember állapotát. Nem a marxista dialektika hazugságát tartalmazza, ami egy földi paradicsomot ír le. Nem is annyira valószerűtlen, mint a hegeli optimizmus, amely azt ígéri az embernek, hogy el fogja érni a tökéletesség bizonyos szintjét. A mi nyugati idealizmusunkból sem találunk meg semmit a Bibliában, az ember eredendő jóságáról és az anyagi jólét növekedéséről. Nem erről kellet-e gyakran hallanunk 60 évvel a háború után sok politikai beszédben? A bibliai történelem vérrel íródott, mert az elbukott ember képét mutatja be. Olyan pátriárkákat, akik prostituáltakat látogatnak!

2,8/b: „Most ugyan még nem látjuk, hogy minden uralma alatt áll.” Gondoljunk csak Káinra. Ő nagyon előnyös helyzetben volt. Őt közvetlenül irányította Isten. Szülei a hit emberei voltak. És amikor eljött a megpróbálás ideje, Káin volt az, aki földje gyümölcseinek első zsengéjéből áldozatot vitt az Úrnak. Testvére a nyáj elsőszülött bárányaiból vitt. Az Úr leereszkedett hozzájuk, és volt egy kis beszélnivalója Káinnal. Káin problémája nem csupán az áldozatának természetéből adódott, bár az áldozat is fontos volt. A Zsidók 11 azt írja, hogy „Isten bizonyságot tett Ábel áldozati ajándékairól”. Káin alapvető problémája azonban egy szívbéli probléma volt. Az engedetlenség volt az ő problémája. Nem bízott Isten szavában. Ez az ember, akinek előnye volt, hogy közvetlenül Isten irányítása alatt élt, bűnt követett el. Ábel hitből vitte Isten elé az áldozatát, és ez a hit Isten szavának meghallásából fakadt. Nem telt bele sok idő, Káin kezet emelt testvérére, és megölte őt. Testvér a testvérét! Ez a Biblia valósága! – Vagy gondoljunk Saulra. Egy ígéretes férfi, aki fizikai felépítését tekintve egy fejjel magasabb volt minden izraelitánál, és szellemi tekintetben is kiemelkedő volt. Élete végén azonban elfordult Istentől és halottidézőhöz fordult. Egy férfi, aki olyan sok ígéret birtokosa volt végül kudarcot vallott. – Vagy gondoljunk Dávidra. Ő az egyik kedvenc bibliai alakom. A Biblia azt állítja róla, hogy Isten szíve szerinti férfi volt. És mi történt vele? Ő egy szellemi beállítottságú, sokat megtapasztalt férfi volt, akit Isten kent fel királlyá, és aki király is lett. Egy napon, ahelyett, hogy a hadseregével együtt hadba vonult volna, a palotája tetején sétálgatott. Meglátott egy szép nőt és megkívánta. Ez már önmagában véve is elég rossz volt ahhoz, hogy házasságtörést kövessen el, de ami még ettől is rosszabb volt, a férjét megölette. Így a házasságtörés mellé még gyilkosság is párosult. Ez a férfi volt Izrael legnagyobb királya. A nép szellemi és politikai feje. Az a férfi, akire Isten helyezte a kezét. És akkor itt vannak ezek a borzasztó bűnök, amelyeket elkövetett. Bűnvallását az 51. zsoltárban olvashatjuk, amely egy bűnbánati zsoltár. Istenhez könyörög, hogy ne vesse el őt magától. „13. Ne vess el orcád elől, szent szellemedet ne vedd el tőlem!” Ez lenne az a fiú, aki a pusztában agyonütött egy medvét? Ez ugyanaz a Dávid, aki Isten nevében Góliát elé állt, és Isten dicsőségére legyőzte őt? Ugyanaz a férfi, aki a 8. zsoltárt írta. „Micsoda az ember, hogy gondolsz rá?” Ugyanaz az ember, az Istenhez való vágyódását olyan sokféle módon fejezi ki a zsoltárokban. „Ahogyan a szarvas kívánkozik a folyóvízhez…”, ez nem az a férfi, aki házasságot tör, és aki gyilkossá lesz, hanem az Isten szíve szerint való férfi. A bűn romlásba dönti az embert.

Már éjfél volt. Jézus Krisztus kihallgatáson volt a felsőbb hatóságok előtt és tanúságot tett arról, hogy Ő Isten Fia. Az udvarban katonák voltak, egy asszony és egy tanítvány, akik a tűznél melegedtek. Egyikük egy apostol, aki a tűz felé tartja a kezét. Az asszony odalépett hozzá és azt kérdezte: „Nem az ő tanítványai közül való vagy te is?” Nem vagyok! De mi láttunk téged! Nem! De, most már biztosan tudom, hogy vele voltál! Nem, átkozott legyek, ha ismerem, már megmondtam, hogy nem voltam vele. Az apostol éppen akkor tagadta meg mesterét, amikor az Úr Jézus Krisztus kijött az ajtón. A tekintetük találkozott és Péter annyira megrendült lelkében, mint még soha, elment és keserves sírásra fakadt. Ez volt az a férfi, aki 3 éven át Jézus jelenlétében élt! Az a férfi, aki Andrást, a testvérét Jézushoz vitte, és akiről az Úr azt mondta: „Te Simon vagy, a Jóna fia; te Kéfásnak fogsz hívatni”. Vagyis kősziklának. Simon, a kőszikla. Ugyanaz az ember, aki Jézus kérdésére, hogy „Engemet, …. kinek mondanak az emberek?”, azt a választ adta: „Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia.” Amikor a többi tanítvány elkezdte elhagyni az Urat, és amikor Ő megkérdezte: „Ti is el akartok hagyni engem?”, nem Péter volt az, aki azt mondta: „Uram, kihez mehetnénk? Örök életnek beszéde van te nálad.”? Ugyanez a férfi mondja: „Átkozott legyek, ha ismerem őt”.

Ott volt az Úr Jézussal a megdicsőülés hegyén. Három sátrat akart ott építeni. Ugyanez a férfi kérdezte meg az Urat, amikor arról beszélt, hogy egyikük el fogja őt árulni: „Én vagyok az, Uram?” És az is, aki esküdözött, hogy soha nem tagadná meg és hagyná el az Urat, még ha az életébe is kerülne. – Röviddel ezután még is megtette. Miért? Mert az ember bűnös. Azért. Az embert, akinek uralkodnia kellene a teremtett világ felett, uralma alá keríti a bűn.

Egy pillanatra nézz a saját szívedbe. Te másként cselekedtél volna, mint Péter? Vagy mint Dávid? Vagy mint Saul? Vagy jobb lettél volna, mint Káin?

Szerencsére Isten Igéjében van még valami más is leírva. A bűn egyszer túl tett magán. Ha tudni akarjuk, hogy mi a bűn valójában, akkor a Golgotára kell néznünk. Ott függ Isten Fia a kereszten. Ebből láthatjuk meg, milyen szörnyű a bűn. Ekkor láthatjuk meg, hogy a bűn teljesen szemben áll Istennel. Itt láthatjuk a bűn lényegét, mert az Isten Fiának áldozatát követelte. Isten ennyire gyűlöli a bűnt! A bűn tehát át lett vállalva. Így változik a Biblia legrosszabb szava, a „bűn”, a Biblia legszebb szavává a „kegyelemmé”.

2,8/b: „Most ugyan még nem látjuk, hogy minden uralma alatt áll”. Nem tudom, hogy Dávid mikor írta a 8. zsoltárt. Ha az ő nagy bukása után írta, akkor annak nagyon nagy hatással kellett lennie rá. Mindaz, amit Isten az embernek ígért, nem valósult meg. Nézz szét! Mit látsz magad körül? A teremtett világot, ami bogáncsot és a tövist terem. Ez a bűn bizonyítéka. Mit mutat nekünk a történelem? Mit látunk meg benne? Háborúk és háborús hírek hosszú sorát. Az ember aljas kegyetlenséggel megöli az embertársát, akit ugyanaz a teremtő alkotott. 2,8/b: „Most ugyan még nem látjuk, hogy minden uralma alatt áll”. Az ember nem tölti be az elhívását. De végül a 2,9-ben azt írja az író, hogy van egy reménység az emberek számára. Nézzünk fel Jézusra!

Luther Márton azt mondta, hogy a bűn egy olyan csomó, amit csak Isten képes kibogozni. Csak az utolsó Ádám tudta megoldani az első Ádám csomóját.

A szerző Jézusra tekint fel.

A 2,8/b-ben található „látjuk” szó azt a látást jelenti, amit legtöbbször a szellemi látás kifejezésére használnak. Azt mutatja, hogy az író elmélkedéssel, elgondolkozással „lát”.

Úgy kellene elképzelnünk az írót, mint aki Istennek az emberrel kapcsolatos azon rendelkezésén gondolkodik, hogy uralkodjon a föld felett és most körültekint a teremtett világban. Azután azt mondja, hogy ha látjuk a teremtett világot és elgondolkodunk a világ állapotán, akkor azt fogjuk meglátni elmélkedésünkben, hogy még nem áll minden az uralma alatt. De ezután a 2,9-ben azt mondja, „azt azonban látjuk”. Itt egy másik szót használ, ez a szó a „BLEPÓ”, amit legtöbbször „PILLANTÁS”-nak fordítanak. Ez a szó szerepel itt. – Ez a következőt jelenti: Szemlélheted a teremtett világot, sokáig elmélkedhetsz rajta és megállapíthatod, hogy nem olyan, amilyennek Isten szánta, de ha csak egy rövid pillantást vetsz az Atya jobbjára a mennybe, micsoda különbséget fogsz látni! Egy pillantás a mennybe, az Atya jobbjára, azt a bizonyosságot fogja jelenteni számunkra, hogy amint meghalt és feltámadt egy ember a világ bűneiért, most pedig az Atya jobbján ül, ez garanciát jelent számunkra, hogy az ember végérvényesen meg fogja kapni a számára eleve elrendelt uralmat a teremtett világ felett. Más szavakkal: Az a tény, hogy Jézus Krisztus az Atya jobbján van, garancia arra, hogy Isten, az Atya elhozza majd számunkra azt az időt, amikor az ember betölti elhívatását.

Hogyan látjuk Jézust? 2,9: „azt azonban látjuk, hogy az a Jézus, aki rövid időre kisebbé lett az angyaloknál, a halál elszenvedése miatt dicsőséggel és tisztességgel koronáztatott meg, hiszen ő Isten kegyelméből. mindenkiért megízlelte a halált.”

W. R. Murphy azt mondta: „Jézus Krisztus, az ő testet öltése által rábízta magát örökké és végérvényesen az emberre.” Ő ma egy ember.

Elgondolkodtál már valaha ezen? Az Úr Jézus ma is ember. Elgondoltad már, hogy miért tette meg ezt a lépést, miért vett magára egy második természetet? Voltál már úgy valaha, hogy valamit csinálni akartál és aztán hirtelen úgy döntöttél, hogy ez rossz gondolat volt és visszavonulót fújtál, aztán pedig mindent előröl kezdtél? Amikor az Úr Jézus megtette ezt a lépést, nem volt visszaút. Emberré lett ÖRÖKKÉ. Ezért mondja ezt a Biblia: „egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az EMBER Krisztus Jézus”. Ő még mindig ember, olyan ember, mint én, az Atya jobbján.


A 2,9 vége egy teológiai magyarázata tette jelentőségének és értelmének. 2,9: „azt azonban látjuk, hogy az a Jézus, aki rövid időre kisebbé lett az angyaloknál, a halál elszenvedése miatt dicsőséggel és tisztességgel koronáztatott meg, hiszen ő Isten kegyelméből. mindenkiért megízlelte a halált”. Miről beszél itt? Ha ott álltunk volna a kereszt alatt, nem értettük volna meg, mi történt ott. Isten nem elégszik meg csupán a tettek végrehajtásával, Ő mindenre meg is adja a magyarázatot az Igében.

Mi lett volna, ha ott álltál volna a kereszt alatt és láttad volna, hogy meghal ott egy ember, és azt kérdezted volna magadtól, mi történik itt? Odamentél volna egy római katonához és megkérdezted volna tőle: „Mondja, mi történik itt?” Ő azt válaszolta volna: „Ez egy lázadó, egy felkelő volt, és most halálra ítélték”. De ez az ember nem úgy néz ki, mint egy felkelő. Nyugtalan vagy és odamész egy vallásos emberhez, egy teológushoz, talán éppen a jeruzsálemi zsinagóga elöljárójához. Megkérdezed tőle: „Mi történik itt”? „Oh, ez egy istenkáromló volt, azt mondta magáról, hogy Isten Fia, és ezért meg kell halnia”. – De nem úgy néz ki, mint egy istenkáromló, ezért megkérdezed az őt sirató asszonyok egyikét: „Elnézést, mi történik itt”? A válasz a következő lenne: „Ez a legjobb ember, aki valaha élt a földön, és most halálra ítélték! Sok jót tett és ezért kellet meghalnia.” Ez már jobban hangzik, de aztán odamész egy ott álló fiatalemberhez, aki kb. 18-20 éves lehet. Zavartnak tűnik. De a könnyei ellenére szeretet tükröződik az arcáról. Megkérdezed tőle: „Mi történik itt?” És János megadja a választ: „Isten Fia meghal a mi bűneinkért”. 2,9/a: „azt azonban látjuk, hogy az a Jézus, aki rövid időre kisebbé lett az angyaloknál…” Teológiailag azonban így hangzik ez: „hogy ő Isten kegyelméből, az ő végtelen, változhatatlan kegyelméből mindazokért, akik hisznek benne, megízlelte a halált. „A halált” és „mindenkiért”.

John Butrick egyik könyvében leír egy sakkpartit. Az egyik játékos csinál egy húzást, és egy néző felkiált: Ez volt az! Ez alatt azt értette: Ez volt a győzelemhez, a matthoz vezető lépés. Amikor Jézus Krisztus a kereszten függött, szenvedései végén felkiáltott: „Elvégeztetett!” Isten azt mondta: „Ez volt az!” A Biblia azt mondja, hogy amikor Jézus Krisztus meghalt a kereszten, az volt az emberiség történetének középpontja. „Ez volt az!” Eldőlt az ember sorsa, most már biztos, hogy be fog teljesedni, és azok, akik azonosulnak vele, győzni fognak. „Ez volt az!”

Arra a kérdésre, hogy „Micsoda az ember?”, megkapjuk a csodálatos választ. Az ember, bár elhibázta a célját, egy ember által visszakapja királyi helyzetét. Az asszony magja a kígyó fejére taposott. Ha feltekintünk Jézusra és látjuk Őt, a második embert, az utolsó Ádámot, akkor látjuk, hogy a győzelem biztos.

Spurgeon mondta egyszer: Én rátekintettem és ő rám tekintett, és örökre egyek lettünk.” Te már rátekintettél? Láttad már Őt olyannak, aki szeretett téged és önmagát adta érted?

forrás:

http://bt.puskas.eu/news.php?extend.93

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat