LÉLEK-BARÁT

HOVA VEZET A LELKIISMERET ?

Mi emberek Istenre nézve vagyunk teremtve. Tehát az Istennel való zavartalan közösségünk jelenti emberi életünk igazi egyensúlyát. Mint ahogyan a dinamó arra való, hogy villamossággal telítődjék meg, - a virág arra, hogy napfény érje, - a szív arra való, hogy szeretethez jusson, - ugyanúgy az emberi lét is arra való, hogy AZ ÉLET jöjjön bele. Életünk egyetlen esetben halad rendes útján, a maga igazi útján: ha ugyanis Isten útján halad.

Életed célja, megteremtetésed egyetlen célja: rátalálni Istenre és Ő benne élni!

Krisztus: hozzá igazodva jut az élet a maga ritmusához, harmóniájához. És ha életünk valami más körül forog, vagyis ha bűnbe jut: ex-centrikus lesz, magát és a társadalmat semmisíti meg.

Ezt fejezi ki Dávid is ezekkel a szavakkal:

“Boldog az, a kinek hamissága megbocsáttatott, vétke elfedeztetett. Boldog ember az, a kinek az Úr bűnt nem tulajdonít, és lelkében csalárdság nincsen.” Zsolt32.1-2.  Boldog az a teremtmény, aki a Teremtőjével harmóniában él, egyensúlyi helyzetben van. Soha nem vagyunk annyira önmagunk, mint amikor teljesen Istennél vagyunk. Megleljük önmagunkat, az igazi önmagunkat, amire teremtett az Isten.

Hogy mennyire így van ez, éppen a lelkiismeret mutatja. A lelkiismeretfurdalás éppen azt jelenti, hogy fölborult az egyensúlyi helyzet. A lelkiismeret az Istentől, emberi létünk értelmétől való elszakadásból eredőösztönös félelemérzet. A lelkiismeret olyan, mint egy terhelőtanú: akkor szólal meg, amikor valami módon konfliktusba kerülünk Istennel. - Tudjátok, ugye, hogy például a testi fájdalom az egész szervezet jeladása, figyelmeztetése: “Vigyázz, valami nincs rendben!” De nemcsak a gyomrunkban lehet ilyen jelzőfájdalom, a fejünkben vagy az idegeinkben, hanem a lelkünkben is. És ez a lelki fájdalom, ami jelzi a bajt: ez a lelkiismeret! Igen: a lelkiismeret! Az elkövetett bűn árnyéka! Épp a lelkiismeret ténye mutatja, hogy az emberben az Isten-tudat valami mindent legyőzőérzés. A lelkiismeret az a rossz érzés, hogy nem vagyok sohasem egyedül. Valaki látja, Valaki tudja, Valaki mindenről tud, amit csak én tudok, és felelősségre von érte egyszer! Felelősségre von, mert megvan hozzá a joga és hatalma.

Mert ha igaz, hogy boldog az az ember, aki Istennel békességben van, akkor az is igaz, hogy boldogtalan és lelkileg beteg az az ember, aki szembekerült Isten akaratával.

Ilyen nagy befolyása lehet a lelkiismeretnek még az ember testi egészségére is! Hova vezet a lelkiismeret? Testi és lelki kínlódásba, a pokol előcsarnokába, a sírás és fogcsikorgatás árnyékába! Egyeseket álmatlanul gyötrődőéjszakába, átsírt nappalokba, másokat kétségbeesésbe, megint másokat a Lipótmező zárt osztályába, Júdást öngyilkosságba. Mert az ember Istennel való közösségre van teremtve, és nem bírja elviselni az életet konfliktusban Istennel! És az a bűn, ami elválaszt Istentől, előbb vagy utóbb megbosszulja magát. A bűn bosszúja a lelkiismeret!

Az egyetlen, amit tehetsz: bevallani a bűnt Isten előtt. Elmondani Néki mindent igazán, leplezetlenül, azzal az alázattal és szent fájdalommal, amivel a tékozló fiú tért haza: “Nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hivattassam”, azzal az érzéssel, hogy megérdemlem a büntetést, mindent, ami fáj, ami rossz az életemben, - sőt sokkal többet érdemelnék büntetésül Istentől.

A lelkiismeretfurdalás segít bűnbocsánatért könyörögni. A fájó, gyötrő lelkiismeret segít megformálni a hátteret, amiben Jézus Krisztus golgotai keresztje plasztikussá, elevenné, életszükségletté válik az ember számára. Azért vezet a lelkiismeret a pokol előcsarnokába, hogy Isten visszahívhasson onnan a mennyország kapujába.

Ha azt a bűnt igaz bűnbánattal odatárod Isten elé, megvallod Neki, akkor egyszerre észreveszed, hogy az a csúnya, utálatos valami “Elfedeztetett”, betakarta a Golgotán kiömlőmegváltó szent vér, - az az adósság, ami lenyomott majdnem a pokolig, elengedtetett, mert mindent megfizetett helyetted Jézus, amikor meghalt a kereszten. Ami megtörtént, nem lehet meg nem történtté tenni, csak megbocsátani! És éppen ezt teszi Isten! Leveszi rólad bűneid terhét! Azt mondja az Ige: “Akinek lelkében csalárdság nincsen”, azaz aki nem azzal a hátsó gondolattal bánja meg a bűnét, hogy majd újra vétkezik, és nem azzal a hátsó gondolattal vétkezik, hogy majd újra megbánja, - hanem akinek Isten előtt való megadása őszinte, igazi. Annak szól az örömüzenet: Isten leveszi rólad bűneid terhét!

Isten elől csak Istenhez lehet menekülni. Ha ezt megértetted, mindent megértettél. És ha meg is teszed, meg is menekülsz, meg vagy mentve, meg vagy váltva! A fenyegető, félelmes, hatalmas, de igazságos Isten elől csak a Jézus Krisztusban megismert Megváltó Istenhez menekülhet az ember, a Golgota keresztjéhez. Csak oda! Így válik a mi menekülésünk hazaérkezéssé.

forrás : Dr. Joó Sándor írásából

Fekete Dávid - A lelkiismeretről

https://www.youtube.com/watch?v=D4MbjCGOZBs

Ne mondjunk le a lelkiismeretünk szaváról!Belső lelkiismereti jelzéseinket utaljuk át az értelemnek, az értelmünkkel a Szentírást vizsgáljuk, és meggyőzödünk a lelkiismeretünk jól müködő helyességéről.

"Veszélyes dolog a lelkiismeret szavával és az Isten szavával szembe menni." (Luther Márton)

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat