LÉLEK-BARÁT

Évekkel ezelőtt egy nyugati nagyvárosban megtámadtak egy asszonyt az utcán éjjel. A nő segítségért kiáltott. Sokan hallották, de egyetlen ember sem vette a fáradságot, hogy kihívja a rendőröket. A legtöbben kinéztek az ablakon, majd folytatták, amit addig csináltak. A nő kiáltozása hamarosan abbamaradt. Később ott találtak rá holtan, szúrt sebekkel.

Felelősek voltak a haláláért azok, akik hallották a sikolyát, de nem tettek semmit? Még ha nem is ők támadtak rá, vajon nem a tétlenségük miatt halt meg?

Mózes törvénye világosan figyelmeztet, hogy vétek terheli azt, aki nem számol be arról, aminek tanúja volt (3Móz 5:1). Lehet, hogy nem áll módunkban megakadályozni egy bűncselekményt, de ha elhallgatjuk, amit láttunk, részesek vagyunk a bűnös vétkében. Hallgatásunkkal cinkosokká válunk.

Viszont ha beszámolunk az igazságról, „igaz beszédekkel” (Péld 24:26, ÚRK), megfelelő módon járunk el, felelősségteljesen viselkedünk. Ezt az Ige az ajakra adott csókhoz hasonlítja, azt közvetítve, hogy aki így tesz, az törődik a másikkal.