LÉLEK-BARÁT

Szeretettel köszöntelek a keresztény FELEKEZETMENTES tanítási blogomon! Gyújtsünk együtt mennyei kincseket, mert azt mondja az Úr, "aki nincs velem, ellenem van, és aki nem gyűjt velem, az tékozol. (Lk 11,23.)

A megromlott, és kerítés nélküli város


Amikor e sorok írásába kezdtem, tudtam, hogy nehéz feladatot vállaltam. Teljes mértékben világos volt előttem, hogy a mai rohanó világban bizony kevés ember szakít időt arra, hogy ezt az írást elolvassa, vagy akár máskor, netán e sorok ismeretében elcsendesedjen, megálljon és átgondolja mindazt, ami történt életében, családjában vagy gyülekezetében, még inkább közösségében.

A ma emberének, és a ma vallásos emberének nincs belső lakása, családi otthona, szellemi közösségi háza. Megszámlálhatatlan sokaság szenved ettől, és mégis éli, sőt leéli életét úgy, mint belsejében is megépült ember. Más esetben már a családjának építésre nem hagy időt és lehetőséget sem. A közösség épülése pedig a gyülekezet építésnél már megakad, és ezért legfeljebb menedékház a mindennapok zivatarai közepette, vagy érzelmi kapcsolat lelki és fizikai kielégülésünk megélésére. Aztán roham tovább a semmiért a semmibe. Hamis, értéktelen célokért, és sikerekért.

Ha pedig van mégis és valahol születendő élet, elkezdett házasság, valamiféle gyülekezet, vagy közösség, akkor korunkban ma legtöbb helyen csak a belső rendszeres összeomlást, és a külső erők általi romlást tapasztalhatjuk. Életek születnek, családok jönnek létre, gyülekezetek sokasága alakul. Aztán életek nem épülnek meg, családok esnek szét egy idő után, és a gyülekezetek szalmaláng élete néhány év után hamuvá válik, és eltűnnek, mintha sohasem léteztek volna. Eközben mindenki rohan valami után, nagyon elfoglalt, nagyon fontos önmagának és másoknak.

Amikor pedig belsőnkben, vagy külső figyelmeztetésre hallgatva meglátjuk a rombolást, a legnépszerűbb megoldáshoz folyamodnak sokan: Tolerancia, miáltal nemcsak elfogadjuk a helyzetet, hanem szánalmasan megmagyarázzuk állapotunkat. Korunkat, vagy másokat tesszük hibássá, felelőssé,és bajainkat a modernségre hivatkozva legalizáljuk. Miközben szenvedünk, betegeskedünk, a bennünk lévő élet egyre gyengébben működik.

Ez az írás tehát azoknak szól, akik nem tudják elfogadni mindazt, ami történik. Azoknak, akik szeretnék felismerni fájdalmas állapotukban a betegségeik gyökerét, és szeretnének felépülni. Azoknak szól, akik hamarosan elkezdik felnőtt korú életüket, és szeretnének „házasok” lenni. Szellemben, lélekben is fizikailag egyaránt készek tenni is ezért, vagy már készülnek arra.

Soraimmal nem terveket, módszereket szeretnék továbbadni. Se én, se más ezt nem teheti, mert ez esetben Isten helyett magam, családom, vagy éppen gyülekezetem képére és hasonlatosságra faragnék bábokat, vagy képeznék ki árvákból janicsárokat.
Soraim legyenek tehát Isten Igéje által és bizonyságtevő tapasztalatként útmutatásul másoknak. Építésben, támadások utáni helyreállításban egyaránt.

Ha most úgy érzed, hogy benned és körülötted minden rendben történik: ne álltasd magad. Mert elaltatott valaki és nem látsz, miközben túl hangos valaki és nem hallasz. Saját, családod, és közösséged életbevágóan fontos érdeke, hogy egyszer, és minél többször vizsgáld meg életed.

Aztán építsd fel azt a városodat, melyben élsz. Isten személyedre, közösségedre szabott Terve és Neked szóló Akarata szerint.




„Mint megromlott és kerítés nélküli város olyan a férfi, akinek nincs birodalma az ő lelkében” (Példabeszédek 25:28)
„Város, melybe rést törtek, mely fal nélkül van: ember, akinek indulatára nincsen fékezés” (u.o. IMIT Zsidó Biblia ford.)



Mai korunkban egy elvesztett rendre emlékezhetünk e bibliai vers által.

Egykor jól működő városok működtek, és benne közösségi élet, melyek ma már csak felvillanó emlékképként juthatnak eszébe néhány, ma már idősebb embernek.

Egykor jól működő gyülekezeti közösségek, melyek ma már beolvadtak a nagy préri szabadságba, és ott mindent elveszítve, mindenbe beleszürkülve váltak nagy pusztasággá. Nyüzsgő, de élettelen, kommersz egyveleggé, masszává.

E folyamat ma már az egyént is elérte, hiszen már a törvények, a korlátok nélkül élő ember önmagának lesz áldozata, amikor a szabadságot felcserélte a szabadossággal. Kezdetben a saját életében egyre többet „beindul”, önmagában pörög és dühöng, mikor elveszíti identitását, rendjét, és belső zűrzavarban él. Kezdetben csak gondolatban irigykedik, gyűlöl, majd szavaival átkoz. Aztán kiindul másokat, mások rendjét szétzilálni. Más magánéletének, családjának, közösségeink falait veszi célba ostromágyúival, hogy kezdetben azon törés legyen, majd szakaszonként leomoljanak.

A cél pedig: védtelenné, pusztává, szabad rablási területté tenni mindazt, amit Isten adott számunkra és szolgálatra mások felé.


TÖRÉSEK A FALAINKON!

Amikor a falainkon rést törnek, a falainkat megrongálják, kerítéseinket lebontják, határainkat lerombolják, és azokon arcátlanul ki és bejárnak, akkor láthatóan és bizonyíthatóan olyan emberek érkeznek, akik önmagukban határtalanok. Tolakodásukban, lopásukban, másokra kényszerített erőszakos uralmukkal. Ők, akik életében minden, Isten által elrendelt fék elszakadt, vagyis a törvények többsége nem működik. Ne gondold, hogy mindezt félelmet keltve teszi az indulatában féktelen ember. Sokkal ravaszabb a parancsoló Gazdája és irányító szellemisége ennél, amikor a rombolást elindítja.

Kezdetben és minden bemutatkozás nélkül érkezik látogatóként, mint jó szomszéd, vagy jó testvér. Kémkedik, feltérképez, és csak azután támadja a Rendet. Isten Rendjét is. Jól ismert és veszélyes fegyverei pedig a szeretet, és a tolerancia. Ez mögé bújva szúrja be köveid, falaid alkotó részei közé feszítővasát, kését. Elsőként a köveket egymáshoz ragasztó anyagot, a habarcsot támadja, mállasztja el. Aztán jól célozva megindulnak az ostromágyúk. Általában egy fontos falszakaszt, vagy tartókövet, vagyis egy pontot, egy fontos részét éri számtalan találat.

Mindezt jól álcázza a Biblia szavai mögé bújva. A téged körülvevő, oltalmazó, védő kőfalad a Törvényből, és a Törvény alkotórészeiből épült . Ezek valamelyikét kezdi ki először, és a törvények összekapcsolódásait, egymást segítő, valamint a falat, Isten Törvényeinek egységét szándékozik megbontani. Mert ahol egy törvény kiesik, nem működik, a következő is meggyengül. Ahol az első bűn létrejön, ott hamarosan érkezik az ahhoz kapcsolódó és rokon másik. A folyamat dominó elven terjed, borít , és borul minden tovább.

Aztán az ostromlott várost bizonytalanná teszi. Megkezdődik a pszichológiai hadviselés is. Ennek első jele, amikor megkérdőjelezi városod létjogosultságát, majd határait. Majd a belső rendedet támadva felajánlja segítségét, hogy veled lakván, ki-be járkálva új rendet, vagy éppen modern ötleteket hoz. Ezzel nemcsak ” városod”, de a te, Istentől kapott méltóságod, hivatásod, szolgálatod megsemmisítésére készül. Hódítóként, aki barát jelmezben érkezik, segítőként, aki autoritását, vagyis uralmát akarja rád erőltetni.


A VÉDTELENNÉ LETT VÁROS

Egykor, az emberiség történelmének régmúltjában a város biztonságos hely volt lakóinak. Abban pezsgett az élet. Dolgoztak, kereskedtek,építkeztek, szépítkeztek, és családok alakultak, éltek egymással szorgos boldogságban. Lakóinak csak ostrom esetén kellett fegyvert fogniuk. Fallal körbevett települések jöttek létre, és a falakon őrök vigyáztak. A törvények őrzését még a hitetlen világban is fontosnak tartották. Volt, ahol a családokat, közösségeket Isten Törvényei tettek biztonságossá, míg másutt az erkölcs, a morál, és etika húzott határt a „préri vadjai” és a törvényes keretek között élő, „városokban” , vagyis közösségekben élő emberek között. Nem volt átjárás, mert a törvények elhárították védelemként a fellazító erőket, a rombolókat. Nem voltak hívatlan vendégek, de voltak kapuk, ellenőrző pontok az érkezőknek. Ennek köszönhetően nemcsak biztonságban élhettek, hanem közösségben. Mert mindenki egy falon belül, egy törvényrendben élt . Minden kiszámítható volt. Az egymással való közösségben mindenki tudta a másik értékeit, talentumait ismerte. Nem volt kérdés egymás elfogadása, a különbözőségek inkább kiegészítették egymást, mint egymással versengővé tették volna az embereket.

Biztonság, béke és nyugalom uralkodott, miközben egy lüktető, a szívverés és vérkeringéshez hasonlítható élet pezsgett. De mégsem volt feleslegesen túlhajszolt , vagyis a közösségre és egyénekre szabott, szorgos munkával teli élet volt a falakon és a kapukon belül. Nem a kapukban ülő, tapasztaltabb, idősebb, szellemben, a Törvény ismeretében járatosabb emberek uralkodtak másokon. Maga a Törvény volt az uralom eszköze, mely érvényesítését, vagyis tanítását, tovább adását ugyan emberek végezték, mégis Isten volt önmaga e Rend felett, amikor a béke uralmát ajándékul adta, vagyis áldássá tette Törvényeit.
Ma a békétlen világban, amikor már szinte minden ember harcol minden ember ellen, a Törvény veszett el. A nyugodt vérkeringés helyett lázas rohanások tanui, vagy részesei lehetünk, ahol pedig igen sok az ütközés is egymással. A falak inogtak meg, majd a kövek hullottak a porba. A törvények lettek megvetettek, és az általuk alkotott falak legtöbb helyen romokban vannak.


AZ EMBER, MINT ÉPÜLŐ, ÉS BEKERÍTETT VÁROS. ÉPÜLJ MEG!

A városépítők, városban lakók tudatába el kell, hogy jusson:
Amikor az ember megszületik, nem befejezett, testében és lelkében csak az alapokat kapja meg. Nem egy városba születik, hanem önmaga felépülése építi a várost: önmagát. Ezt azonban nem önmaga teszi, hanem engedi a formálását növekedését rábízza Istenre, Teremtőjére, Aki formálja és megépíti, erősíti és helyére illeszti egy családban, közösségben, e világban. E tény érvényes a csecsemőkortól éppúgy, mint az újjászületett ember életére.

A Bibliában olvasható, városokra vonatkozó működési rend sziklaszilárd alapja pedig Isten, az emberre, az egyénre adott előírása, akarata, és Rendje, vagyis törvényeinek működése. A jó alapokon épülő ember működése adta meg a követendő példát a családnak, a közösségeknek. Az apa példamutatása a családban, a „városban” békében, biztonságban és nyugalomban lakó, de mégis munkálkodó közösség bizonysága, amely erősít, épít, vagy éppen vonzóvá tesz, és ezek miatt új lakókkal bővül. Belül pedig folyamatos az építkezés, mozgás, és a változások.

Az ember a mintaképe a városnak. Középen az életének zárt szentélyével, és abban elrejtett belső szobájával, és a közvetlen, vele élőkkel egy családi kapcsolataiban. Velük együtt őrizve mindazt, ami Istentől kapott kincs és kincstár. Aztán rokonok, barátok, szomszédok, ismerősök, mint a középponttól távolodó és egyre lazább kapcsolatok, melyek egyben közelednek az elválasztó határokig. Velük már csak részben osztozva közös kincseinken, de mégis egy néphez, városhoz tartozva.

Aztán vannak határon túli szomszédok, vagy éppen ismerős, esetleg idegen és ismeretlen ellenségek. Felénk passzív, vagy felénk támadó emberekkel. Más világ, más ország, más rend, vagy rend nélküli, terméketlen pusztaság.


NEM TE ÉPÍTED CSALÁDOD, ÉS GYERMEKEID! DE KŐFALAKKAL VEDD KÖRÜL ŐKET!

Amikor a férfi társat, feleséget kap, mintegy a falai mögé, védelmébe és betakarásába fogad egy érkezőt. Immáron ketten lesznek körbevéve egy védelmi fallal. Ez csak akkor lesz családot, házasságot, tovább és közösen építően áldott, kezdetétől egymással és egymást építő, és akkor működhet két ember már egyként egységben, ha a feleség előzőekben ugyanolyan fallal oltalmazott városban élt felnőtt korúságáig apja védelmében.
Vagyis olyan családból, vagy családot helyettesítő, közösségi, - és nem gyülekezeti, vagy egyházi-, betakarásból érkezik, mely azonos szellemében, törvényeiben azzal, ahol, és akivel folytatja közös életét a jövőben egyetlen és megbonthatatlan egységben.

A család építése, és védelme tehát már akkor kezdődik, amikor nem jön létre „vegyes házasság”, vagyis felemás iga. Amikor elképzelhetetlen, hogy más lelki és szellemi állapotban, irányításban élő emberrel lehetséges egy akarattal Isten akaratában építkeznünk. Ezáltal a család és más közösség építésénél megelőzhető az építmény összeomlása, de nem épülhet egyik terv és akarat ellenében sem bármi, ami a tervben eredetileg nincs.

Tudva, hogy az engedély nélkül felhúzott építményeink helyet, időt, építőanyagot, energiát lopnak és pocsékolnak. Mennyi, de mennyi órát, avagy évet pazaroltunk el önmagunk, vagy mások terveinek alárendelve magunkat. Azokkal, melyek feleslegesek, avagy határainkon kívüli próbálkozásaink.

Így, a szellemi egység nemcsak biztos őre a lelki kívánságoknak, vagy a testi vágyak kísértéseinek, hanem a már álló és védelmező kőfalak között elindulhat a belső építkezés! Nem önmagunk akaratából, vagy önmagunk és sokszor mások átformálásával. Ebben a helyzetben már valóban nem mi tervezünk, nem mi formálunk, faragunk, csiszolunk, hanem a Tervező, és a rólunk egyedi tervet elkészített Isten szinte naponta, de mindenképpen a kellő időben adja kezünkbe azokat az építő köveinket, melyeket csak be kell illesztenünk elrendelt helyükre. Amit tehetünk, tennünk kell munkával, de nem tesszük erőlködve, többszöri próbálkozásokkal, vagy éppenséggel kudarcokkal.

Amikor szellemünk Isten Tervében, Jeshua HaMassiah uralma alatt él, akkor lelkünk, és testünk is felépül arra a célra, amire teremtette Isten. A személyünk, életünk megépülésének így két alapvető,szilárdan megalapozó feltétele van:
-Isten Igéjének ismerete, megértése és elfogadása.
-Engedelmesség Istennek Jesua HaMassiah uralma alatt.

Kérni, engedni, és engedelmesen elfogadni azt a formálást, visszaformálást, melyet Isten az Ige által végezni akar bennünk. Tudván, hogy Isten Igéje a teremtett világ teljességére, így életünk minden részére is kijelentett Törvény, melyhez kapcsolódik Isten bizonyságainak sokasága, és Isten Ígéretei. A felkínált áldások.

Ez egyben a gondolataink, érzelmünk, vagyis lelkünk, és sok esetben testünk helyreállásának folyamatossága is. Helyreállítás is e formálás, mert amikor Isten Igéje működik életünkben, akkor elsőként Isten, mindenre kiterjedő törvényeit nemcsak megismerjük, hanem megértjük , kérjük és elfogadjuk a megbocsátását és kegyelmet is. Aláhelyezve életünket, egyre inkább kevesebb területen, felületen ér el a törvény által leleplezett és általunk megvallott, megtagadott bűn halálos ereje, hiszen annak uralmától is megszabadulunk. Elindul tehát egy gyógyulási folyamat, miközben lényünk meggyógyult részei minden fertőzés, kórokozó, külső, vagy belső kísértéstől védetté válik. Erre garanciánk a Szent Szellem működése életünk minden pillanatában.
A törvény a kegyelemmel nemcsak átformál, hanem újjá tesz. Sőt, élővé, az” Élők Földjén”.

Mindezt megelőzi, hogy Isten már e döntésünk előtt gondoskodott az Ige másik részével is, vagyis Isten Önmagáról, Jeshua HaMassiahról és a Szent Szellem működéséről ad bizonyságot. Izrael sok ezer éves és ma is élő bizonyságaiban, és a Messiás Testének egykor élt tagjainak emlékezetében Őt láthatjuk meg, és Isten bizonyságát tapasztalhatjuk meg a ma, köztünk lévők által, hogy az Ige teljes legyen életünkben. Vagyis az Ige betöltessék, kiegészülhessen, valóság legyen, amikor Isten Ígéreteiben járunk.
Isten kettős, és mindig együtt, egységes bizonysága számunkra és első helyen az, hogy nemcsak hisszük, hanem tudjuk, megtapasztaljuk az Ő jelenlétét, mely életünkben rendező, építő, minket utunkon vezérlő erő. Bennünk a Messiás uralmát, vezetését, minden királyi hatalmát beteljesítő Szeretet és Akarat.

Törvény-bizonyság- ígéretek.
Csak az épül, csak az építhető be, aki az Ige hármasságának teljességét nemcsak elfogadja, hanem alá is rendeli annak önmagát. Ugyanakkor kéri Istent, hogy minden hamis emberi törvénytől, bizonyságtól, ígérettől, - akár a sajátjától is -, Isten tisztítsa meg. Amíg bármi emberi, lelki, vagy testi deformálódás vagy hiányosság, netán felesleges túlnövekedés van valakin, addig nem lehet beépíteni a betervezett helyére!

Ezért a családod,”városod”építésnél a saját törvényeskedés, bizonygatás, ígérgetés miatt a védelmező kőfal lyukakkal teli, miáltal ingatag lett, és azon az ellenség bármikor belopózhat. Minél több kő hiányzik, annál gyorsabb az omladozás, és közeli lehet a falak kidőlése.


KÖZÖSSÉGED, SZOLGÁLATAID LEGYENEK KŐFALAKKAL VÉDETTEK

Bezárható, bekerített, de ne légy bezárkózva! Mint ezen írás következő részében olvasható is, légy bekerített, de legyen a városon ki és bejáráshoz kapu. Ma igen sokan, talán utolsó tartalék vizükkel, vagy már kicserepesedett szájjal és kitikkadva tartanak oda, ahol , mintegy virágzó oázisként látható bizonyágként van Élet és az élet feltétele: víz. Élő Víz, vagyis Isten megtartó , új életet adó Igéje.

Ma különösen sokan élnek öntörvényűen, vagy mások milliárdnyi fajtában felkínált biztos módszereiben, törvényeiben. Ahány ország, annyi király, és ugyanannyi törvénykönyv..Ma pedig már mindenki „király”, miáltal pillanatonként omlanak össze királyságok.
E királyságok, vagy biztosnak mondott városok így nem lehetnek bizonyságok a védelmet keresőknek, látványuk inkább fokozzák a pánikot. Ezért , mint a történelem számos olykor tragikus, de mindenképpen bizonytalan korszakában megsokasodnak a megoldásokat, biztonságot keresők. Mások pedig lehet, hogy kőfalaid előtt és alatt már lépni sem tudnak, hogy városod kapujáig elérhessenek. Erejük elfogyván segítségre várnak .

Márpedig az a szolgálat, az a közösség, mely önmagáért él, előbb –utóbb önmagát emészti fel. Akár korosztályok elkülönülése miatt, de más, önző okok, gőgösség, kevélység vagy éppen félelmek miatt sincs megújulás.

Szükséges és lehetséges tehát eléjük menni! A kapuig, vagy a várostól félnapi járásra. De csak olyen távol, hogy amikor beesteledik,a sötétségben settenkedő rosszindulatú idegenek elől legyen lehetőség visszatérni a falak mögé, és a kapuk bezárásáig. A városodhoz közelgők csak akkor juthatnak el hozzád, és közösségedhez, ha életjeleket adsz, Élet jeleket sugárzol bizonyságaid által. Látható, megszólítható vagy. Miképpen Isten a Törvényt egykor nemcsak hallható, de látható formában is közölte mindenkivel egyszerre és egy időben.

De ne légy lelkesen és meggondolatlanul figyelmetlen! A feleslegesen mások tudomására jutó hírek illetéktelenek számára sokszor kincs,mikor gyengeségeid feltárod, mely így lehet ok és jel a támadónak. Belső problémád csak a városod ügye. Életed bizonytalansága, házasságodban keletkezett feszültség, probléma gyermekeiddel, és sok más hétköznapi, vagy váratlan és nagy baj, veszteség nem tartozik azokra, akik a falaidon kívül táboroznak, vagy lesik a kellő pillanatot, hogy mikor támadhatnak, ostromolhatnak. A zárt életedből, a közösség falai közül kiszálló jajszavak, vagy egymásnak elhangzó ellentmondások hangoskodói bizony aktivizálják az ellenséget, szinte kapukat nyitnak azoknak. Ilyen esetekben máris elhangzik a felajánlott segítség a legközvetlenebbektől, míg mások hallva a gyengeséget, erőre kapnak, vagy a falakon belüli nézeteltérések okán azonnal pártoskodásra késztetnek fogadatlan prókátorként. Külsősként, illetéktelenségükben is bekiabálva valamelyik felet maguk mellé állítják. Nem ritka, hogy ekkor valamelyik pártoskodó behívja kinti és új szövetségesét, amely minden lakót uralma alá hajt és elfoglalja városodat.

Amennyiben a városodban baj keletkezett, vagy baleset, megsérült bárki, önmagad orvosold, és kötözd be. Nagy hibát követsz el, ha külső segítséget kérsz. Ugyanis hamarosan önkéntesek jelennek meg, akik valójában nem a segítőid. Ők örülnek a bajnak, és várják lesben, hogy mikor legyenek oly fontosak, hogy téged félre állíthassanak. Szuper eszközeikkel érkeznek tűzoltók, csodaszereikkel orvosok, vagyis ezek ruháiban érkezik a betolakodó. Nincs szükség rájuk, utasítsad vissza őket!
Amennyiben falaidon belül omlás keletkezett, önmagad végezd el a takarítást. Minden törmeléket, felesleges dolgot magad vidd ki a területedről. Aztán vedd elő újra, ismételten az épületed tervrajzát, hogy meglásd a magad, vagy munkatársaid tévedését, eltérését az eredeti Tervtől. Bárhol lehetett, és felfedezheted az összevetésnél, hogy családod, közösséged építésére vonatkozó Terv Istenedtől nem azonos azzal, ami felépült, majd összeomlott. Becsúszott valami emberi akarat az építkezésbe, vagy figyelmen kívül hagytad az építkezés időtervét, programját. Sietségedben kapkodtál, szemed előtt a nagyság, a siker, és a látványosság lett mozgató erő. Ezek eredményeképpen sérültek, omlottak falaid.
Az Isten szerinti, újra ismertté lett építési terv szerint, mint egykor Nehémiás idejében is, induljon meg teljes erővel, teljes lényeddel, családod, vagy közösséged valamennyi tagjával, és teljes odaszántsággal a helyreállítás, majd folytatódjék az új, még meg nem épült részek tervszerinti építése.

De figyelj, mert érkeznek a hamis barátok, jóakarók is. Első cselként más , fontos, baráti kapcsolat építésére hívnak, hogy ne végezd el a helyreállítást. Elhangzik a „majd én segítek” áltestvéri hadicselének olykor valóban veszélyes kínálata is gyengeségünkben. Aztán a rágalmazás, majd a negatív szavak, miszerint sohasem tudod már a falakat felépíteni. Majd a félelem látogat meg fenyegetéssel, hogy fuss el a feladatod elől….

Ajánlatos, hogy újra és újra olvassunk Jeruzsálem kőfalainak építéséről, mert mindaz, ami történt Nehémiás idejében (Nehémiás 4-6 fejezetek) számunkra igen tanulságos. E leírás tökéletesen igaz, és mindenben azonos a mi építkezésünk, vagy belső helyreállításunk esetében.

Amikor a hírzárlatról kell rendelkeznünk, vagy amikor a belső információinkat részben zároljuk mások számára, ne felejtsük el, hogy van két , a kapuinkon esetenként, vagy rendszeresen ki-be járó réteg.

Az első csoport tagjai ifjú családtagjaink, akik városunkban laknak, de saját, majdani városuk építése miatt naponta elhagyják otthonaikat, és a zárt, családi közösségen túl már más, az egzisztenciát is megalapozó munkát, tanulmányokat végeznek. Más családtagok is kijárnak a falakon kívüli világba, mert kötelességeik oda rendelik őket szinte naponta. Hasonlóan vannak közösségeinkben, akik a közösség falain kívül szolgálnak, vagy küldetésben járnak valami ok folytán. Vajon mit eredményez, ha távollétükben érik el a romlások, bajok, tüzek hírei? Bizony előfordulhat, hogy későbbiekben egyre kevesebbet vágynak „otthon” lenni, és egyre távolodnak. Kezdetben külső szemlélői lesznek saját városuknak, családjuknak, majd távolódásuk egyenesen arányos lesz azzal, hogy születésüktől mennyi alapozódott, épült meg bennük gyermekkoruktól ifjúságukig. Így van ez a szellemi gyermekeinkkel is, közösségeink szellemben még ifjúkorú, és belsőben épülő, de még nem érett férfiúságra eljutott tagjaival is.

A második veszélyeztetett csoport pedig azok a rokonok és barátok, akik megtapasztalják falaink között a rendetlenséget, romlásokat, és az esetlegesen belül mutatkozó személyes ellentéteket. Amikor hozzánk erősödni, vagy megpihenni érkeznek falaink közé és törvénytelen rendetlenséget találnak feszültségekkel terhelve, vagy épületeink aládúcolt fedelét, kitámasztott, düledező falait, legtöbb esetben sürgősen elhagynak, vagy akár véglegesen elválnak tőlünk.

Gyermekeink egy ideig lehettek volna segítségül városunk, a család erősödésében, épülésben, vendégeink által pedig szükség esetén segítő rokonok, vagy jószomszédi viszonyban lévő társaink lehettek volna.

A felesleges híradás tehát két bajjal, veszteséggel is jár. A minden feltárása így a bennünket meggyőzni, vagy legyőzni szándékozók számára jel a támadásra, és hamarosan meggyengülésünk állapotában erőnk nagy részét a továbbiakban a védekezésre kell használnunk. Ugyanakkor, a velünk együtt közösségben élő, még nem önálló és erős fiatalokat részben , vagy teljesen elveszíthetjük. De az erős, azonban az önálló városukon dolgozó rokonaink, testvéreink is elhagynak, segítségükre csak nagyon kevés esetben számíthatunk, miképpen jó állapotunkban mi sem tudjuk őket bizalmatlanságuk miatt támogatni.

Természetesen mindez a közösségek egymáshoz való viszonyában érvényes, sőt, mivel ott nincs vérségi, bonthatatlan kötelék, a hívő embereket összekötő testvéri szálak hamarabb szakadnak. Ezért segítség nélküliek a szolgálatok, ezért is lesznek közösségek így másokkal kapcsolatok nélkül. Ezért repülnek ki idő előtt fiataljaink. A legszomorúbb pedig az, amikor valaki önmagával hasonul meg, amikor nem tudja önmagában felépíteni, rendezni mindazt, ami belső romlás. Mindaddig, amíg ez nem történik meg a Szabadító és a Megtartó, vagyis Jesua által, addig egyre inkább egyedül lesz, egyre többen, majd néhány ember kivételével mindenki elhagyja.


ÁLLJ A KAPUKBA, LEGYEN ELLENŐRZÖTT KI ÉS BEJÁRÁS

A jó beáramlása normális esetben a Kapun keresztül történik, mert semmi jó a réseken sohasem jöhet be. A hívő ember, - legyen az zsidó, vagy keresztény, vagy éppen messiáshívő zsidó-, nem zárhatja el magát a környező világtól. Jesua a Főpapi Imában sem azt kérte Istentől, hogy az övéit vegye ki e világból, hanem a Messiás Testének, és benne tagjainak megőrzéséért imádkozott: a világban. (János 17:15). Teszi ezt ma is az Atya előtt, hogy mi is a támadásokban és kísértésben el ne vesszünk.

Isten végtelen sok jó dolgot adott az ember testének, és lelkének egyaránt, mellyel élhet, melynek örülhet, de mindezek befogadása csak egy olyan kapun keresztül jöhet be, épülhet be életünk „városába”, családunkba és minden „városba”, ahol Isten Törvénye, és teljesen Isten Igéje által megszűrt, megvizsgált, és Isten rendjébe, épülésünkre beilleszthető. Így nem lehet olyan, ami személyes, közösségi, vagy nemzetbeli identitásunkkal ellentétes, de olyan sem, ami nem a mi életünkre elrendelt, bármennyire tiszta és törvényes. Természetesen a krisztusi, messiási identitásunkat sem oszthatjuk meg, úgy, hogy részben más módon, és más uralma, felügyelete alatt élhessünk.

A kapun keresztül , igenis kapcsolatban lehetünk a környező világgal, de tudnunk kell: „ én vagyok az Ajtó”. (János 10,9) Vagyis, minden kapcsolatunk a külvilággal csak Egyetlen Ajtón, Jesua HaMassiah-on keresztül és Által működhet. Mindazokkal, akikkel nem vagyunk Őbenne egyek és teljes szellemi közösségben, velük kapcsolatban maradva, mindazt, ami jó, el- és befogadhatjuk, de ami számunkra idegen és törvénytelen, azt még toleránsan sem engedhetjük be. Nem lehetünk engedékenyek, és nem előlegezhetjük meg, hogy majd a rosszat a hordozója egyszer kiküldi a mi városunkból. Már az ajtóban működni kell a mi „határőrségünknek” és „vámellenőrzésünknek”.

Hogyha pedig bezárkózunk, barlang keresztény, vagy mindenben elhatárolódó zsidó életet élünk, lehetetlenné válik Isten Tervét megcselekednünk, küldetésünket elvégeznünk. Márpedig a Messiás Testének építésén túl feladata van, a kapun túl is a hitetlen világban. Miképpen a zsidóságnak is minden nemzethez szól a küldetése. Sohase felejtsük el, hogy a bezárt város a halottak városa, a nyitott város, élet, közösség, maga a Messiás Teste pedig az élőké, mert az Élet lakik benne. Az elhatárolódásunk, karanténszerű állapotunk önmagában az élet lehetőségét veszi el másoktól, de visszaható ereje is káros reánk nézve.

Kapunyitással és zárással kell tehát működni minden városnak. Ez a feltétele annak, hogy belső és védett értékeink, belső gazdagságunk megmaradjon, és kamatozzon, növekedjen. Ha mindez hiányzik, az ember szétfolyik, a külvilág hatásai szétmállasztják. Lelki és testi tehetségünk nem bontakozhat ki és nem válhat talentummá, mely kamatoztathatóan működik. De a magánéletünk átjárhatósága nem csak lelki és fizikai , mi több feleslegen megzavarhatja,ellehetetlenítheti az Istennel való folyamatos, belső és elsődlegesen fontos kapcsolatunkat is.

Zárt egység a személyes életünk belseje, de zárt egység a családi, testvéri közösségünk is. Nem szétszórt, mindenfelé nyitott élet! Olyan egység, mely nem tűri a céltalan kóborlásokat, és nem fogad céltalanul , Isten akarata nélkül érkező embereket sem. Nem hasonlít azokra, kik másra terhelődnek rá, de azokra sem, akik saját vágyaik, és lelki örömük kielégítése miatt gyülekezettől gyülekezetig, embertől emberig vándorolnak.

A messiási identitású ember nem vándorcirkusz,vagy mindenhol tolakodó, vagy éppen kéregető lény, izmaelita karaván, vagy másokat kifosztó nomád nép. De stabil, megalapozott, épülő város. Belső épüléssel, sértetlen, és egyre erősödő falakkal, mely közepette naponta gyarapodik szellemi gazdagsága is.
Beteg és koldus, vagy éppen vak és süket szellemben az tehát, aki minden és mindenki felé nyitott, de beteg az is, aki önzésben vagy félelmében zárkózik be.


A VESZÉLYEK SORRENDISÉGE ÉS FOKOZATAI


1./A TESTI , ÉS LELKI SZÜLŐK…


A támadások megfigyelése, sőt megtapasztalása is meglepőnek tűnő eredményekre vezet.

Amikor egy ember, család, közösség élete önálló lesz, belső építkezése folyik és magát, életterét körbe keríti teljes joggal, akkor máris elindul feléje egy áradat. Más-más módon, de mindenki uralkodni akar, és sajátjának tekinti az újat. Vannak, kik az új helyett egyfajta folyamatosságot, benne való hatalmi jogot kívánnak érvényesíteni. Ennek formái igen változatosak.

Kezdetben bekiabálások, - mai szlengben: beszólások-, majd erőszakos dörömbölések következnek a másoktól elkülönült, önálló életek ajtaján. Apák, anyák rohamozzák felnőtt gyermekeiket.

Később már a gyermekek családjait, sőt a felcseperedő unokák sem ússzák meg. A kisajátítás uralmi vágyával. Miközben természetesen szavakkal, jónak mondott tanácsokkal, vagy éppen segítség felkínálásával. Ez talán a legveszélyesebb, mert minden segítségadás mögött elvárás rejtőzködik. A segítséget, ajándékot hozó a kinyílt szívű ember életébe beférkőzik, a családokba betolakodva beerőszakolja önmagát, mely egyben a a hatalom átvétel, kezdete. Akár egyén,- általában el nem engedett felnőtt gyermek-, akár egy új család, és még egy közösség esetén is hétköznapi jelenség. Pedig nem más, mint Isten Törvényeinek sokszoros megtagadása,annak figyelmen kívül való hagyása, megszegése, vagy az ellen történő lázadás . A régi apai, anyai, családi rend folytatása által egy új rend, és Isten akaratának megakadályozása, vagy egy meglévő család rendjébe történő beleavatkozás , melynek valódi célja a hódítás.

Mindenben azonos mindez, amikor a „szellemi apák”, „szellemi vezetők” kéretlen ontják „jó tanácsaikat”, és jogosultnak tartják magukat inteni, feddeni másokat. Elsősorban szellemi gyermekeiket, de azokat is, akik friss megtértek, vagy nemrégiben újonnan születettek. A beleszólás, kéretlen beleavatkozás pedig az uralmi vágy gyakorlásának első jelei, mely egyben jelzi, hogy a célszemélyt, vagy megcélzott családot, közösséget nem fogadja el, és gyengének, leuralhatónak is tartja. Hazánkban általános szóhasználatok: benősült, vagy feleséget hozott.

Vajon mikor szabadulunk meg e feudális, másokon uralkodó szellemiségektől?

A gyülekezetekben is! Ott, ahol egy vezető réteg tagokat toboroz, és tagfelvétellel építi a hierarchiát, miközben a vezető uralma a gyülekezeten belüli családok és személyek életébe hatol be . Semmiben nem különbözik szándékuk azoktól, akik uralmuk alá befogadják gyermekük feleségét, férjét, miáltal nem engedik felépülni őket és családjukat. Istenellenes módon!

A származási, lelki közelség, mely általában fizikai közelséggel is bír ugyanakkor figyelmeztető leleplezés is. A szoros közelséget a másik megtartására, vagy éppenséggel megnyerésére használó ember önmagában van, „nincs városa”, vagy feldúlt, rendezetlen életű. Önmagában árva, vagy félelemmel telt, de mindenképpen megvalósulatlan életű. Általában család és közösség nélküli. Más esetben pedig másik szélsőség, amikor a családját, közösségét önmaga akarja kiterjeszteni, megsokasítani létszámban is, hogy uralma, dicsősége, vagy éppen haszna nagyobb lehessen.
A testi, vérszerinti és lelki szülők említése után egy újabb tényt kell tisztáznunk:

Van testi, és lehet lelki édesapja, édesanyja valakinek, de szellemi nem lehet egyetlen ember sem!

Bennünket szellemben Isten szül újjá, és így egyedül a Szentháromság Isten, aki által szellemünkben meg-, és újjászülethettünk. Ezért egymás felett szellemben nem atyáskodhatunk, vagy anyáskodhat egy nő. Egyedül és Egyetlen Atya van: Az Örökkévaló Isten, Ábrahám, Izsák és Jákob Istene. Mindazokat, akiket Ő vezetett a megtérésig, Egyetlen Atyától származnak, egyetlen és közös szellemben élnek, építkeznek, sőt védik városaikat. Eközben egymással a személyek, és a „városok” egymással egy akaratban és szellemben működnek a Szent Szellem vezetése által.

Ahol pedig ez tény, és az egyetlen uralom mindenben Jesua HaMassiah birtokában működik, ott sohasem fordulhat elő, hogy e szellemi közösséget bárki megbontsa, és helyette emberi akarat és uralom lépjen működésbe.

2./BARÁTOK

A közvetlen, körülövező környezetünk után ez a második övezet, mely körbevesz. Lényegében nem is második övezet, hiszen céljaiban, vágyaiban, terveiben és működésében alig van eltérés azoktól, akikkel nem élünk egységes családi közösségben. Azokkal, akikkel már önálló életünk által nem vagyunk egy „házban”, illetve másod-harmad fokon van rokoni vér szerinti összetartozás.

A legszorosabb kapcsolatainktól csak annyiban különbözik baráti körünk, hogy itt vérségi kapcsolat, kötelék nincs. A kapcsolat azokéhoz is, akiket lelki szülőknek fogadtunk el. Mégis valamilyen mértékben működik egyfajta vonzalom, mely működése által, és sokszor a legkülönbözőbb területeken közeli életünk lelki és fizikai működése. Sok párhuzamosságon túl egy-egy azonos lelki kapocs köt össze.

Az ember nincs bezárva önmagába. Ennek egyik oka, hogy testi és lelki állapota folyamatos épülés és leválások sorozata. Nemcsak a ruhát növi ki a gyermek, hanem lelkében is gyarapodik, növekedik, amely azzal jár, hogy a régi feleslegeset kidobja. E fejlődés során, e változásokba keresi az ember a társát, általában mások segítő erejét azok megvalósulásához. E keresés által talál olyanokat,akikel egy az útja, egybeesik némely ponton és ideig a terve és adottságai. Vagyis önmagát, vagyis megváltozott életét igyekszik mások életébe beilleszteni egy közös működésre.
Kezdetben csak olyan emberre van szükségünk, aki meghallgat. Második lépésben már a sűrű találkozások, együttlétek után kialakulhat az elválaszthatatlan érzés. Ennek persze a gyors elválás és elfelejtés a vége...

Az élet fejlődése és változása miatt az emberek többségének nincs egyenes belátható útja, és önmagának belső épülése is a testének, lelkének alárendelt. Ebben az állapotban pedig hamar megtalálja a hozzá kötődő másik olyan embert, akinek áltatában, ugyanabban testi, vagy érzelmi, lelki dologban hiánya van, azt, aki benne látja a kiegészítést új és aktuális céljaira, terveire. Társat talál, akit barátnak nevez, akit azonnal kisajátít, vagy önmaga önként rendeli magát annak. A barátság sohasem tolakodó, nem fojt ölelésével, nem zárja le a másik embert hermetikusan: önmagának. Mégis sokan jól érzik abban magukat.

Valamennyiünknek lehetnek barátai, melyekről egységesen mondhatjuk ki, hogy valódi kincsek, melyek azonban csak akkor barátok, ha nem birtokoljuk őket, vagy ők minket.

A hívő, és messiási ember azonban nem rendelkezhet világi értelemben vett baráttal. Saját életének építésekor, család alapításakor, vagy közösség megalakulásakor semmiképpen nem vezérelhetik baráti gondolatok, elképzelések, testi és lelki vágyai! Nem véletlen, hogy még a világi emberek is tudják, némelyek pedig vállalják e tény kimondását: barát pedig nincs! Vannak baráti pillanatok, percek, együtt végzett dolgok, de e kapcsolatok pillanatokban működnek, esetenkéntiek. E rövid idők , az együtt megélt dolgok, és az időszakos örömei azok, amik csak összekötik a pillanatokat. Így a barátság sohasem azonos az együtt éléssel, mely önmagunk egységessége, családunk, vagy közösségünk folyamatossága életben, működésben, együtt haladással. Lehet Isten akaratából megengedett találkozási pont ott, ahol legalább ketten egyszerre és egy időben vannak Isten Akaratában. Ilyen példákat találhatunk a Példabeszédek 15,16,18,19,27 fejezetekben, de rossz példákat olvashatunk a barátokról Jób könyvének történetében is. Mert kellenek, és legalább egy, akinek elmondhatod sikered és sikertelenségedet. Aztán kell egy, de ha lehet több ember, egy vagy több ember legyőzésére, hiszen utadba állnak, terveidet keresztezik, gátolják.

Aki ezzel nem szembesül, önmagát áltatja, vakítja el! Még akkor is, amikor hangoztatjuk, hogy mindezen barátságok a sírig tartó, örök barátságok. Elhallgatjuk magunk előtt azt a tényt, hogy a barátság csak addig barátság a szó nemes és valódi értelmében, amíg ő : Ő, és én is megtartom önmagamat abban. Amikor pedig ez megváltozik már barátok közt is elkezdődik a gerjedezések,vitézkedés, háborúk, harcok. Mindez onnan eredendő, hogy a testi és lelki kívánságaink felülkerekednek. A kívánságok eredete pedig irigységet okoz, mely akár a gyilkosságig vezethet. Az ember harcai háborúságai pedig nem más, mint egymás városainak ostroma. Olyan harc, melynek soha sincs vége, és sohasem lesz abban megnyugvás. Amiért harcolunk, egymással sohasem lehet a mienk a másik ember legyőzése által!

Ajánlott tehát minderről elolvasni Jakab apostol szavait (Jakab levele,4.fejezet), ahol kitér a paráznaságra, és megszólítja a paráznákat is. Vajon a mi úgynevezett barátságaink nem hasonlóak a paráznasághoz? Másoknak fizetünk a magunk testi és lelki örömeinek megvalósulásáért? Saját városunk dicsőségéért, nagyságáért, testi-lelki és látványos meggazdagodásáért,vélt hatalmának építéséért ugyan nem kínáljuk fel önmagunkat? Testünket-lelkünket, miáltal ajtót nyitunk és jogot ruházunk át az ellenségeinknek is?

A valódi barátság igazában nem azonos a testi és lelki szövetségesek jó viszonyával, hanem Dávid és Jonatán történetében (1.Sámuel 20) láthatunk olyan példát,amikor a barátság szellemi azonossága (17.vers) ,ami működtette kettejük testvéri kapcsolatát. E szellemi kapcsolat az, ami állandósítja a pillanatokban működő emberi barátságot. Nem emberi sikerek, örömök, egyéni célok koordinálásának szövetségi sikeressége, vagy közös célok elérése.

Bizony saját életünkre, családunkra és szellemi közösségünkre egyaránt súlyosasan igaz: „..nem tudjátok-é, hogy a világ barátsága ellenségeskedés az Istennel? Aki azért a világ barátja akar lenni, az Isten ellenségévé lesz." (Jakab 4:4)

Ha a szellemi belső, és felső irányítás működik, kérdéses, hogy a mindennapokban használatos barát kifejezés használható-e? Nem helyesebb ilyen esetben a szellemi testvér, vagy a Messiásban barátom megnevezés? Ez utóbbiak születnek, vagyis Istentől kapott áldások számunkra. A különbség az, hogy világi, a „városon” kívüli barátaink,- akiket velünk nem ugyanazon Szellem ural és vezet -, pedig nem születnek! E barátok baráttá válnak. Vagyis valaki valakit választott valamire, valamihez, és e választás egy közös, kölcsönös megegyezéssé, majd döntéssé, és esetenkénti, részleges egyesült közösséggé válik. Az ilyen barátság egyben bizalmi kapcsolat is. Tudnunk kell pedig, hogy emberi döntéseinkben, Isten megkérdezése nélkül választásaink túlnyomó többsége kudarcot vall, és amikor bizalmunkat emberbe vetjük, ajtót nyithatunk átkoknak is.

Mégis van igazi barátság?
Igen, de az nem a bennünket körülvevő világé. A falaink mögött, akár önmagunkban is lehet, amikor önmagunkkal barátkozunk meg, elfogadjuk önmagunkat úgy, ahogy Isten teremtett, és elfogadjuk az Ő Tervét életünk felépítésére. Ez a terv azonban elsősorban egy templom építésének terve, hogy lehessünk a Szent Szellem temploma.

Aztán lehetséges, amikor a családunkban és a családjaink által alkotott szellemi közösségekben vagyunk szellemi egységben, mely egyben nincs hatalmi hierarchia, és ezáltal senki sem törekedik hatalomra, haszonra vagy dicsőségre.

Ilyen barátságot mi magunk építeni nem tudunk. Ez nem választás lehetősége, és nem bizalmi kérdés.

Mi tehát a megoldás, hogy sohase legyünk magányosak, és egyedül? Miképpen lehetséges, hogy világi értelemben vett barátainkban ne csalódjunk, ne veszítsük el őket?

Magam csak egy választ tudok erre adni: Aki az én barátom, annak a barátja is barátom! Ezért most legyen örömhír és választási lehetőség előttünk Jesua HaMassiah (Jézus Krisztus) szava: „ Ti az én barátaim vagytok, ha azokat cselekszitek, amiket én parancsolok néktek” (János ev. 15:14)

3./ SZIMPATIZÁNSOK ÉS „ HAVEROK”. HALLGATAG IDEGENEK A PUSZTÁBAN

E meghatározás csak pillanatnyi helyzetre vonatkozik. Vagyis a hallgatás esetén passzivitásról sohasem beszélhetünk. A másik emberrel, családdal, közösséggel való viszonyunk vagy egy szellemben működik velünk, vagy velünk ellentétes, mely ellentét bármikor szellemben, lélekben és akár fizikailag is ütközetté válhat. Lehetséges akkor, amikor érintkezünk valami felületen, területen, útjaink találkoznak és keresztezik egymást, vagy valahol közösen kell tennünk valamit, érdekeink találkoznak, vagy ütköznek.

Lehetséges, hogy ez jó. Akkor pedig kezdetben az egymás megismerése, és a kapcsolatok szálankénti összekötése indul meg. Ők lehetnek például az előzőekben említett vendégek, akik egyben szellemi, lelki rokonságot mutatnak, de velünk egységben élnek tőlünk távol,vagy éppen vérségi , azonban távoli rokonok.
Lehetséges azonban rossz erők hallgatása is a passzivitás. Jellemzően ennek is két válfajával találkozhatunk. Előbb-utóbb mindenképpen találkozunk!

Az egyik az, mely szóra se érdemesít. Oly nagyra tartja magát, hogy a szó valós értelmében semmibe veszi életedet, családodat, közösségedet. Mindaddig nem, amíg nem hall rólad, nem látja bizonyságaidat. Addig érdektelen vagy számára.

A másik változat, amikor csendben figyel, és várja a kellő pillanatot a támadásra. Célja, hogy a város lakói, és építői ne is feltételezzék a rossz szándékot. Sasként, vagy más esetben keselyűként keringenek. Támadásra készek éles szemükkel, és ami meghalt éles csőreikkel marcangolják szét élő áldozatukat, vagy a halott maradványait. Fajtájuk szerinti módon. Az ő számukra figyelemfelkeltő és jó hír egy megroppant élet, széteső család, miképpen egy beteggé vált közösség. A városból kijutó rossz hír, felesleges, olykor jajszóként kijutott információ a karmaikat élesíti.

A tolerancia által is elaltatottak sokszor gyengeségük miatt szeretnék elhinni is, hogy a passzivitás jó jel. Önámításuk miatt őket képesek minden megvizsgálás nélkül akár beengedni, mi több segítségül hívni a városukba is, amikor emberi segítségben reménykednek.

Felmerül tehát a kérdés: Tudunk-e különbséget tenni a passzív és a másfajta passzív között szellemben? Felismerjük-e, hogy ki az aki velem, közösségem szellemiségével azonosan él, és bár csendben van, mégis Isten szerinti segítőtárs nehéz helyzetekben? Mert passzivitás nincs! Van várakozó és önzetlenül mások segítségére induló, aki nem örül mások gyengeségének. De vannak, akik folyamatosan kőröznek, és lesik, hova és kire csaphatnak le.

Amikor pedig a kapudon érkeznek ők, akkor tudod-e, hogy aki testvéred, az nem a maga nevében, és a maga erejét felkínálva jön, hanem kopog az ajtón, bemutatkozik, kérdez, és csak hívásodra lép be városodba. Egyenes úton érkezik, és csak a kapudon bejutva akar találkozni, kapcsolatba lépni veled.
A kapuban, mely egy olyan terület, ami benn és kinn is van egyszerre. Vagyis egy lehetőség helye az egyenlőségnek, ahol mindkét fél valamit háta mögött hagyott egy időre, és egyik se lép mégsem a másik területére. Csak hívásra, és szolgálva a másik felé belépve, vagy kilépve.

A másik pedig, amikor kapudat kinyitod résnyire, akkor lábaid alatt besurran, vagy hatalmaskodva betolakodik- életedbe, városodba. Más esetben biztos lehetsz, hogy ellenséged, amikor nem egyenesen a kapudon szeretne bejutni, hanem a falaidon kúszik-mászik, vagy a falon ütött résen próbálkozik bejutni életedbe, közösségedbe.

Városod körül tehát laknak csendben élők, és csendben rejtőzködők...

4./NOMÁD FOSZTOGATÓK, BARBÁR HORDÁK. NÉPVÁNDORLÁS

A városunkat, belső épülő épülésünket, meggazdagodásunkat évezredek óta támadja az olyan ellenség, mely nomád életet él. A Bibliából ismerhetjük őket Káintól kezdve, folytatva Ézsau, vagy Nimród példájával és utódaival, akik e szellemet hordozzák. Izmaelita, midianita tulajdonságaikkal.

Ők a puszta urai, a karavánok kifosztói, az oázisok, lakott helyek ostromlói, olykor kirablói.

De a megerősített városok körül nemcsak az időszakonként megjelenő rabló seregek jelennek meg, vagy a mindent kifosztó és maguk után kiégett, üszkös városokat hagyó barbárok, hanem szinte ma is folyamatos népvándorlás tanúi, vagy szenvedői lehetünk. Az ő megjelenésük, időszakonkénti látogatásaik mindig várható. A fosztogató rablósereg rögvest megjelenik, ha valahol a gazdagodás híre szárnyra kap. Ők abban a pillanatban elindulnak.
Gyermekeinket már saját célra szeretnék elcsalni, elvinni, amikor az első értékei, talentumai, adottságai kezdenek láthatóvá válni. E folyamat életünk minden szakaszában várható azoktól, akik szántani és vetni nem, de aratni akarnak. Vagy munka nélkül, mások kifosztásból élnek. De a közösségek városait kifosztani képesek. A városlakó közösség tagjait kicsalják a falakon kívülre, és rabul ejtik nemcsak fizikai, és lelki javak növekedésének ígéretével, hanem szellemi ajándékokat, örömöket, valamint hiányok megszűnését ígérik. Gyógyulást, gazdagodást.

Mindezek felett pedig a fosztogatók önmaguk között dicsőséges, anyagilag hasznot hozó, rangot és az azzal járó szellemi autoritással és annak hatalmával jutalmazzák áldozatukat. A barbár, városokat felgyújtó, falakat romboló, népességet kiirtó hordákkal szemben ők csak kiürítik a városokat. Mivel ígéreteik többnyire áltatások, vagy szemfényvesztések, azok rövid időn belül lelepleződnek. Addig a kifosztott városok építményei omladozni kezdenek, romvárosként halottakká válnak ürességükben. A csapdába esett városlakók behódolnak és janicsárként szembefordulnak népükkel és múltjukkal is. Akik rádöbbennek helyzetükre és sikerül megszökniük rabságukból, azok pedig földönfutó, hazátlan, házatlan helyzetükben a pusztában újra kezdhetik életüket, kénytelenek új alapokon új házat és várost építeni. Ha maradt erejük, van tervük, és ahhoz köveik, gerendáik…


AZ OSTROMÁLLAPOT JELLEMZŐI
KORUNK TÁMADÁSA: AZ INFORMÁCIÓK ÖZÖNE



1./ A HITETLEN VILÁG SZÜNTELEN, NÖVEKEDŐ OSTROMA INFORMÁCIÓKKAL


E tény sajnálatos módon, de egyre erősebben valódi jelenség, mely, mint a viharos szél és zivatar, vagy jégverés, miképpen a hideg és forró sűrű váltakozása a falat elérve azt mállasztani kezdi. A súlyosabb károsodást pedig a köveket összetartó habarcsot, kötőanyagot kezdi ki.

Ennek erőssége függvénye annak, hogy milyen közeg vesz bennünket körbe. Amikor vallásos emberek közt élünk, lényegesebben kevesebb ér el hozzánk, de egy olyan társadalomban, ahol az erkölcsi normák, vagy a morál magasabb fokon működik, úgyszintén egyfajta szűrőként is működnek, amennyiben stabil a jelenlétük. Régebbi korokban ez nagyon sok, és erős védelmet is adott. Azonban korunkban ma már mindenki minden információhoz hozzájuthat, és valamennyien potenciális célpontjai vagyunk az információkat küldők számára. Azon információk szőnyegbombázása éri el a ma emberét, melyek már nemcsak kívülről bomlasztják a falakat, hanem mindenen áthatolva nehezítik a belső építkezést. Sugárfertőzéshez hasonló támadás, mely ellen csak védőruha véd. Az olyan öltözet, melyet jól ismerhetünk a Biblia szavai által is.

A Sátán térhódítása ma igen ravasz módon történik, és tüzes nyílként repíti be városainkba, az információk által meggyengítő, és így támadó szellemiségét. ( Efézus 6, 11-17)

Naponta, megszámlálható módon támadja életünket a legkülönfélébb, a félelmet megszülő, éltető üzeneteivel, melyekkel testünk és lelkünk támadja. Katasztrófák, háborúk, betegségek, természeti csapások hírei, és szinte folyamatos beszámoló a bűn egyre erősödő, sokszor gyilkos jelenlétéről. Sokszor észre sem vesszük, és magunk is kétkedésbe, vagy olykor kétségbe esünk, a falaink felett besurranó félelem magja kikelnek bennünk. Még hitünket is megpróbálja a folyamatosan működő, igen ravasz fegyver működése. A II. Világháborúban igen hatásosan működött sokszor a nagy hangerővel megszólaló hangszórós autók serege. Ezek a front túloldalán beásott, lövészárkokban elhelyezkedő katonaság felé szóló üzenet volt, melyet a megzavarni szándékozottak nyelvén hangzott kitartó monotonsággal, miáltal fenyegető, rábeszélő, lehangoló, és sok más módon negatív hatású beszédeket, üzeneteket küldtek. Hamis, vagy rossz híreket sugárzott a hangszórós kocsi, amely demoralizálta a védősereget, de akár egy felszabadító támadást is legyengítettek ezzel.

Nincs ez másképpen ma sem! A számtalan helyről és formában érkező információ és dezinformáció személyes tartásunkat teszi ingataggá, vagy állítja le bennünk az építkezést. Miképpen történi ez családban és egyéb közösségben is. Elkedvetlenedés, aggódás, majd félelem és vereség. Mindezek vége pedig a hadifogolyszerű, majd a leigázott, gyarmatosított állapot.
-Jönnek tehát közénk mások e hírekkel terhesen, melyek beléjük ívódott már.
-Ránk tapadnak ezen információk, amikor a városunkon túl van dolgunk, és egy időre el kell hagynunk azt külső feladatainkat ellátandó, majd vissza, hazatérünk.

Áll-e a kapunkban egy tisztálkodásra alkalmas hely, medence, van-e rá időnk, hogy minden napunkban, minden visszatérésünkkor megtisztuljunk? Amikor pedig közénk érkezik valaki, vagy éppen a velünk közösségben lévő társunk érkezik vissza, megvizsgáljuk-e szavait? Mert, mint a bogáncs, akár tudattalanul is ránk ragad, vagy kóbor kutyaként hozzánk szegődik a káros információ. Modernség, újdonság, érdekesség nevében ragad, tapad, vagy éppen érkezésünkkor a lábunk mellet besurran városunkba.

Munkahely, óvoda, iskola, kulturális események… és sok más információkat közlő terület. Általában minden hely és alkalom, ahol a városlakó a puszta, sztyeppék, pampák elvadult népével érintkezik. Gyermekünk, társunk, önmagunk vajon mit hozhatunk, hozunk haza? Olyat, mely városunk törvényei, vagyis Isten Törvénye nem enged, és Isten előtt helye nincs?

De az információk demoralizáló hatása nemcsak a világból érkezik!

2./ A FÉLREVEZETÉS

Vallásos, és a misztikus dezinformáció hamis ígéretekkel, jó hírekkel. A Sátán ravaszsága több mint mestermű. Hamisítása, keverése túltesz minden hamis játékoson! Ezért előszeretettel használja a lelki, vagyis leginkább vallásos lelkületű embereket, közösségeket. A mindet befogadó, mindenkivel parázna módon egyesülő, a tolerancia nevében ajtókat nyitókat. Vagy az Ajtó mellett „hídként” kapcsolatokat építő pásztorokat, gyülekezeteket. Ők még a Várostól, és az Ajtótól is távolabb lévő pogány, hitetlen embereknél is veszélyesebbek. Ők, akik szirénhangjukkal szédítenek, és teszik figyelmetlenné, elővigyázat nélkülivé mások életét, emberi és közösségi városait. Ők a legveszélyesebbek a Messiás Testére elhitetésük által.

Az ő fegyverük nem félelem gerjesztése, és demoralizálás, hanem az altatás. Mivel egy elaltatott gyülekezet, közösség, csoport nagyobb fogás a Sátán szervezte vadászatban. Elkábultan hamis örömöktől, hamis próféciáktól önmaguk sétálnak dalolva az ellenség hálójába. Mások pedig ijedtükben, életük kilátástalan, megoldatlan helyzetében a világ által gerjesztett félelmükben emberi megoldást, támaszt, vezetést, pásztorolást keresnek.
Ők azok, akik a világ információi által megijedvén emberi, és hamis autoritások alá menekülnek gyerekkorban tartott keresztényként. Ők nem önmaguk falait építik, nem menekülnek be fallal körülvett városba, és nem adják át életüket a Messiás Királynak. Ők, akik emberben bíznak és egy keménykezű hajcsár csordájában találnak menedéket. Hamis pásztorok, csorda gyülekezetek, hamis prófétai, apostoli vezetéssel a pusztában. Hamis békével és hamis örömmel, hamis evangéliumi ígéretekkel. Védtelenül, miközben a hamis információk rabságában vesztükre terelik őket kereszténynek tűnő, biblikusnak mondott szavakkal, és nem Istentől kapott felhatalmazással.

A bajban, reménytelenségben pedig aratnak a hamis pásztorok és mások. Ilyen helyzetekben felhasználják a világ valóban rettenetes információit, és a valódi megoldás helyett, a Messiás Király uralma helyett újabb, szépnek és pl., karizmatikusnak mondott pozitív, de mégis hazug információkkal a védelem, a városfalak helyett önmaguk basáskodó hatalmát építik Isten Országa nevében és Jesua HaMassiah helyett.

A sok rossz információ hallatán pedig akik szellemben gyermekek, vagy nincsenek a Messiás Testében, ők újabb hamis információk miatt pásztori akolba, gyülekezeti kiskirályságba menekülnek tudattalanul, és igen sokan. A félelem ellen a szellemi hadviselés, szellemi hatalom, és hadjáratok hirdetése, a győzelem megelőlegezésével… Bizony milliónyi ember dőlt már be ennek, és vesztett csatát.

Félelem esetén a felajánlott „atyaság” védelme, mely nem más, mint emberi és más szellemi hatalom alá történő alárendelődés. Több mint jezabeli erő, hiszen önként vállat sok esetben.
Félelem ellen hamis ígéretek gyógyulásra, gazdagodásra, sőt szellemi hatalom átvételére, .. emberektől.

Félelem miatt és helyett módszerek felmutatása, karizmatikus varázslás művelése a pogányokat megszégyenítő módon és mértékben.

A felsoroltak valamennyi fajtája és azon túl is sok más a pozitív módon érkező, hamis információk következménye. Hordozójuk szintén ismeretlen, olykor, sőt országunkban általában más földrészekről importált „nagy szolgálók” és a velük érkező idegen, a Városba, városunkba be nem fogadható szellemiséggel. A félelmet a nagy szédítők, nagy altatók, általában karizmatikus mágusok gyógyítják: halálra változtatva azokat. Vidám, de élettelen szellemi halottakat gyártanak, akik zombiként sétálnak. Valójában könnyen leleplezhetőek, hiszen ők, akik a városfalakat, az életünket védelmező törvény köveit dobálják ki. Törvény tagadók, tiprók, másítók illetve abból részeket, fontos „köveket”elvevő törvényszegők. Leleplezhetőek, és így kiutasíthatóak, vagy tudhatjuk, hogy az ő információik számunkra a védelmi rendszerünk, a bennünket körbeölelő falak lebontására alkalmasak, ha engedjük közelünkbe, és közösségbe kerülünk velük. Mivel az ő pozitív információik rendszeresen a törvény elvetésével kapcsolatosak.

Valamennyi elvilágiasodott, vagy elferdült, misztériumvallássá romlott felekezet, gyülekezet, vagy személyes élet esetén ez a becsapás volt többségében a halálos döfés!

Vajon ismerjük-e Isten Igéjét életünkre, közösségünkre, a Messiás Testére vonatkozóan, mely nemcsak bizonyságból, megtapasztalásból, vagy csak ígéretekből áll, hanem ezek hármasságának egységéből, mely közül első és legfontosabb helyen Isten minden ember számára, és örök időkre elrendelt Törvénye kell, hogy álljon?

Mert ahol nincs „kőfal” a Törvény köveiből felépülve, annak a Városnak nincs már Ígérete sem, de jelene is hazug bizonyságokból tevődik össze. Azért, mert Törvény nélkül mindent szabad, nyitott a város, nincsen védelme, miszerint bűn sincs. De kegyelem se kell akkor annak lakóinak!

AZTÁN,

…..A FEJVESZTETT ÁLLAPOT


Sokszor láthatunk sérült falakat, melyek tátongó sebeikkel, nyílásaikkal a várost nyitott várossá teszik. Olyanná, ahol képtelen a vezetés, az uralom működni. Hiszen minden uralom csak határokon belül lehet irányító erő. Az ilyen, nyitott város elveszíti önuralmát. A minden irányból, sokszor kiszámíthatatlan helyről és réseken át tódul be az ellenség. A fejetlenség, az önuralom ugyanakkor növekedik, terjeszkedik, mert a szabadon beömlő erők, szellemiségek szétoszlanak, keverednek, és mint a betegség, vagy a mérgezés elérnek mindenhova. A falaktól a város közepéig, belsőnkig.


VÉDELEM ÉS HELYREÁLLÍTÁS

1./LEGYEN BÉKÉD: FALAID KÖZÖTT, BELSŐ SZOBÁDBAN, SZENTÉLYEDBEN


De hogyan lehet mindez? Miként lehet valóság?

Elsőként: legyen és működjön a fal. A törvény által legyen kizárva mindaz, ami betörni szándékozik életünk közepébe, szívünkbe, és annak közepében működő szentélybe.

Minden külső támadás, rombolási szándék ellenére folyjék az építkezés bennünk, valamint a ránk bízottakban általunk is. Ugyanakkor a külvilágból érkező információktól legyünk megtisztulva.

Csak azokra figyeljünk, és reagáljunk, ami ránk tartozik, és szolgálatunkhoz szükséges és megengedett, valamint ami valóban hasznos , és beépíthető Isten Terve és Törvénye szerint.
Azért, mert kint tombol az ellenség, falaidon belülre olykor-olykor betör egy-egy, vagy akár több veszély, elsőként önmagadban légy sértetlenül egységes. Építsen Isten Igéje belsődben, erősítsd meg Vele naponta a Szövetséget. Egyedül ez tesz védetté, és alkalmassá, hogy a reád bízott várost megtartsd a Messiás Király uralmában. Hited biztossá tesz, és nem magabiztossá, megszűnik a kétkedésed, hiszen csak egyetlen hangot, és információt kapsz feladataidra.

2./LEGYEN CSEND

A fal réseinek keletkezése már zajjal, robbantással jár. Ez még csak a kezdet. A ki és lehulló kövek okozta zaj után teljessé válik a zűrzavar hangja. A bennlévők rohannak, kiáltva keresik egymást, a betódulók pedig úgy szintén és ezt erősítik. A zűrzavar így egyre növekvő hangzavarrá is lesz, melyben egymás hangját sem halljuk, de a szavunk sem ér el másokat. A nagy zaj tettünkben bénít, miközben a védelem és a támadók tevékenysége fokozódik.
Ha ilyenkor valamennyi hangra, és zajra figyelünk, akkor a figyelmünk megoszlik. Ezáltal leki és fizikai erőnk is szétforgácsolódik. Ilyen helyzetben tehát egyetlen feladatunk van. Csendet teremteni önmagunkban, és környezetünkben. Mielőtt bármi, a védekezésre alkalmas lépést és tettet kezdenénk, nem szabad sodródnunk egyik irányban sem. Össze kell magunkat szedni, hogy a megosztott figyelmünket újra koncentrálva a védekező energiánk erejét, teljességét őrizhessük meg. Bármennyire veszélyesnek tűnik az ostromállapot, csak a csend, Isten elé állás és rendeződés után dönthetünk arról, hogy mi a lehetőségünk, feladatunk, és parancsunk.

Magunk sem kiálthatunk, hiszen a szétzilált, hitében megrendült ember éppúgy nem hall, mint az ellenség elvadult süket és vak serege. Felesleges minden dörgedelmes szó, de még a sikoltás, segélykérés is. A hallásunkat is ki kell iktatni. Nem vehetünk tudomást a jajveszékelő, önmaga gyengeségét, baját reánk terhelő polgártársunkról, de hitünk által bezárhatjuk fülünket, hogy az ostromló üvöltése, fenyegetése, örömittas kiáltásai ne gyengíthessenek meg.

3./NEM MINDEN FELADAT A TIÉD

Egy várban többen élnek és laknak. Békében, háborúban szükséges a munkamegosztás. Maga a vár irányítója is csak összefogja, irányítja a mindennapi életet, de ő, aki ellenőrzi a védelmet. A békeidőben is gondja van a védőművek állapotára, a víz és élelmiszerkészletek tartalékolására, a fegyverek és hadkötelezettek tartalékos, harcra kész alkalmasságára.

Így a családban, vagy közösségben élők Isten szerinti rendben, koruknak és talentumaiknak megfelelően végzik feladataikat, és készülnek akár rendkívüli helyzetekre is.

Az egyén is hasonló módon felügyeli testét és lelkét. Aki pedig felnőtt emberekkel van körülvéve, minden parancsnokság helyett moderálják, összeillesztik a feladatokat, és állítja egymás mellé az embereket.

Ez biztosíthatja, hogy minden rendben, komplex módon működjön. Ekkor nem a szülő dolgozik a családtagok helyett, és nem egyszemélyes vállalkozás egy krisztusi közösség.

4./ NE OSSZD MEG A FIGYELMEDET

Az ellenség első becsapása az információk által érkezik. Jönnek hírek sikerekről, vereségekről, jóról, rosszról. Ha tudja gyengehitűségedet, akkor, és mivel önmagadban bízol egy időben záporoznak a hírek. Célja, hogy az információk helyességét, pontosságát, vagyis valóságát félreértelmezd. Azt akarja, hogy oda szánd a védelmet, ahol nem kell, vagy kevesebb is elég. Más esetben fokozza a veszély értékét, hogy feleslegesen rendelj ki védelmet, miáltal a sérüléseket, töréseket a falon nincs aki kijavítsa, és nem lesz mód azonnal kijavítani. Aggódásaid félelemmé válnak, melyek megbénítanak, vagy hatalmi sikerörömeid kényelmessé, felelőtlenné tesznek. Így a sok információ által hozott rossz döntéseid miatt elsőként magad bizonytalanodsz el, amikor elsőként megtapasztalod az ellenség sikerét rajtad.

Ezért vedd fontossági sorrendbe a híreket, és csak azzal foglakozz, ami a legfontosabb.

A világ, a néped és más területek válságai, bajai, kudarcai csak akkor lehetnek feladataid része, ha önmagad, és közvetlen környezeted,- családod, közösséged-, falai helyre lettek állítva, és védőfal veszi körül őket. Nézz tükörbe, tekints körül a veled együtt élőkre, és tudd, azonban ne vedd fel magadra utasításként a világból érkező felhívásokat.

5./ NE OSSZD MEG ÖNMAGAD EREJÉT

A figyelem megosztása legtöbbször azzal folytatódik, hogy a szolgáló az erejét is megosztja. Hamis dolgok elfogadása, Isten időtervének emberi megváltoztatása, ami elindít egy kapkodást. A veszélyt pedig e tervszerűtlenségben képtelenség elhárítani.
Az önmagunk erejének mértéke a lelki kvalitásunk, tudásunk, értelmünk, érzelmünk. Miképpen anyagi és fizikai erőnk, és erőforrásaink törvényeknek, törvényszerűségeknek vannak alárendelve. Azoknak, melyeket Isten adott mindenkinek.

Személyes feladatainkat, küldetésünket, elhívásunkat is szükséges alázatosan és engedelmesen elfogadva ismerni, mert annak rovására sem tehetünk semmit, ami lelki, vagy testi szándékból szeretne rákényszeríteni felesleges, vagy pótcselekvésekre. Mindezek kapcsolatosak azzal, hogy vágyunk sikerekre, nagyságra, vagy bármiféle jutalomra. A megosztás és egyben a kísértés egyik sikeres eszköze így a belénk ültetett humanizmus.

6./A VÉDELMET SEM EGYMAGAD KELL ELLÁTNOD

Meg kell értenünk, hogy annak, aki felelős egy városért kizárólag a saját életének a helyreállítása a kötelessége. Még akkor is , ha a városod valamely falrészének sérülése, beomlása valaki mulasztásának, vagy bűnének következménye, és mindenkire kiható.

Még egy családon belül is kötelesség figyelmeztetni egy kilazult kőre, egy törvény ingatagságára, vagy egy kiesett kő által keletkezett falrésre, mely már nyitottság a romlás felé. El kell rendelnünk a kő visszatételét. Amennyiben ez nem történik meg, akkor, akár más személyt kell pótolni. A helyet és a feladatot, vagy a szolgálatot. Mindaddig, amíg a kihullott kő a helyétől távol esve haszontalanul hever.

Tudnod kell tehát, hogy családunkban, a Messiás Testében nem mi vagyunk a fal, csak a fal építő kövei. Ezért amikor a Templom, a Város Falát őrizzük, elsősorban önmagunkat védjük, és azokat,akikkel egybekapcsolódunk, akikkel együtt ,egymásért vagyunk teherhordozók. Miképpen nem egyedül vagyunk minden és egyetlen letéteményesei a Törvénynek, hanem más-más mértékben kaptuk és értjük, valamint megélhetjük a Törvényt és így a kegyelmet együttesen a Messiás Király templomában, városában.
Ha ezt tudjuk, megérthetjük, hogy bennünket a Zárókő, Krisztus köt össze. Hiszen a zsidóság a próféták alapkövére, a más nemzetbeliek az apostolok alapkövére épülve egymás mellett, de Krisztus által lettek egyesítve, egyetlen épületté építve. Melyben áll a Szentély, és a Főpap Isten előtt áldozik…


A MODERN VÁROS BETEGSÉGE

A sok irányból nyitott város, a résekkel teli falak miatt nemcsak hasonlít arra testre, mely sok sebet visel magán, de veszélyeztetettsége is azonos, mert a sérült pontjain szabadon jutnak be a kórokozók. Azok, melyek a véráramba kerülve a Test minden sejtjét megtámadják.

A sérülés mindig a mással érintkező felületen, a bőrön alakul ki. A liberalizmus, tolerancia is alapjában a félelem által alakul ki. Ezért nem tudunk nemet mondani, sőt, hogy magunkat ne tartsuk gyávának, és mások se minősíthessenek negatívan, a félelmünk gyümölcseit kinevezzük korszerűségnek, modernségnek. Ez kezdetben kettősség, hiszen bensőnkben tudjuk, mi a helyes. Egy nagyobb metropolisban is kezdetben két népesség él egymás mellett. A belvárosi népesség etikus, morális életet él, miközben titkon vágyik a külváros szabadosságára. A külvárosi viszont szeretné, ha azonos értékű rendbe tartozna a városközponti népességgel. Egy idő elteltével a közeledés egyesüléssé válik. Lesznek olyan metropolisok, ahol mindenki szabad és modern, miközben a sokszínűség egységében már csak egy közös van: a bűn és rendetlenség öntörvényűsége.

Ahol pedig nincsenek a határok meghúzva, ahol Isten Törvényei le lettek bontva, ott mindig az ellenség, a bűn aktivitása és ereje terjeszkedik.

Érvényes ez két világvallás, két kultúra találkozásánál éppúgy, mint egy felemás igában, vagy azokban a gyülekezetekben, ahol sokan sok helyről sokféle hittel és látással vannak együtt, de Isten Törvénye nem ad gátat testi, vagy lelki vágyaknak. De a szellemi határok elmosódása is az antikrisztusi áramlatoknak kedveznek, melyek sokakat magukkal ragadnak.

Így tesz a nyitott város, nyitott élet modernsége beteggé. Az Isten Törvénye és Akarata nélkül élő város korszerűsége egy , vagy több járványos kór melegágya, hiszen önmaga halálos betegségében él. Ezért ismernünk kell, hogy az örökkévaló Isten örök érvényű szavaival miképpen lehetünk hitünkben és életünkben korszerűen, miképpen építhetjük a falat a korunknak megfelelő módon.


AZ ELFOGLALT VÁROS TRAGÉDIÁJA

Az elfoglalt város sorsa a hódító szándékától függ. A történelem során leggyakoribb volt a múltban, hogy az új nevet kapott, és új uralkodót. Más esetben felégettét, és volt példa, hogy még a nyomait is beszántották… Mai korunkban inkább a kifosztás a jellemző.

Ezért a családok szétrombolása az értékeinek kisajátításának céljával történik. A gyülekezetek szövetkezései is az értékek koncentrálására törekednek. Lényegében az erősebb elfoglalja a gyengébbet, és onnan elviszi, vagy elcsábítja azokat, akik ott felelős pozíciót töltöttek be.

Az ostrom célpontja mindig az a város, ahol a lakosok elégedetlenek, többre vágynak, változásokat remélnek. Őket lehet elsőként megszólítani, elcsábítani a falakon túlra.

Ismeretes előttem az, amikor hazánkban létrejött egy létszámban jelentős egyház. Kezdetben kevesen voltak, majd megszólították azokat, akik különböző felekezetek elöregedett, gyenge keretein belül voltak újra, ébredésre vágyók. Őket összegyűjtve, „újat” alkottak. Felépült egy újabb vár. Azonban azok a gyülekezetek, ahonnan az erősebb harcosok, szolgálók kiváltak, védelem nélkül maradtak. Csak kevesen maradtak a falakon, elindult a falak bomlása. A törvénytelenség is. Így lett egy mozgalom a magyar kereszténység egy jelentős részének szellemi lerombolója. Bizony miattuk gyengültek le, váltak hamis szövetkezések részei, és legtöbben zavarodottak, hitetlen vallásososságba visszatértek az egykor élő várak, gyülekezetek.

A világ és a város találkozásánál is ezért indul el a világ antikrisztusi erőinek ostroma. Az értékekért, és az uralom megszerzéséért. Így láthatunk hívő családokból vallásos, formai keresztényekké lett közösségeket, gyülekezeteket, ahol már csak a név, a kereszt jelképe emlékeztet. A hatalom pedig világi, antikrisztusi, és az imádat központjában már bálványisten trónol.


ÉPÍTSD A FALAID, A LEOMLOTT RÉSZEKET ÁLLÍTSD HELYRE

Amikor a városokról, a városok ostromairól készült írásom, a cél nem a megtörtént dolgok leírása, kiértékelése volt. Elsőként és mindnek felett az, hogy valamennyiünk előtt ismert legyen egy ember életéért folyó harc minél több sajátosságának megismerése. Azért, hogy önmagunk felismerjük azt az erőt, amely értékeinkért jön, és uralmat akar venni életünk felett. Miképpen felsimerhessük és tudjuk, hogy egy családon belül miképpen kell tennünk a belső és kívülről érkező viszály megszüntetéséért, és a helyreállításáért, Isten szerinti feladatát betöltő működéséért. Amikor pedig hívő egyének családjai alkotnak közösséget, akkor feltétlenül felelősek vagyunk megismerni, és megvédeni mindazt, amit Isten rendelt egységbe, közösségbe. Márpedig a hívők közössége nem azonos Krisztus Testével, vagyis mindig vannak benne megkísérthetők, gyengék, olyanok, akik behívják az ellenséget, vagy önmaguk mennek ki a városból…

A falak és ajtók őrizete pedig levita szolgálat. Legyen tehát ez az írás valamennyiünknek, és a levitáknak különösen tanulság. Adjon valamennyi látást, tanulságot életünkre, szolgálatainkra. Apáknak, szülőknek, pásztoroknak és elöljáróknak egyaránt.

Tegye láthatóvá mindazt, ami jelenünkben működik, mely értünk és ellenünk emeli fel erejét. Korunkban a gyarmatosítás új lendületet kapott. A cél pedig immáron az értékeink elrablása. A Sátán nagyon jól tudja, hogy mindaz, amit Istentől kaptunk, ha hozzá kerül és birtokolhatja, akkor Isten Nevében, hamis Krisztusként használhatja.

Egyetlen védelmünk maradt tehát: ismerni a város falait építő törvényeket, hogy abból fal épüljön, és arról az ellenség visszapattanjon. A város uralmát és védelmét pedig bizzuk rá a Világ Urára, a Názáreti Jesua HaMassiahra. Ő irányítja a védelmet, és az építkezést. Ő mutat rá a fal réseire, és mutatja meg a beillesztendő törvényt. Ez maga a kegyelem, és a Szent Szellem irányítása. Ő, aki az embereket elrendelt helyükre illeszti, mert a mi felkentjeink, kiválasztottjaink legtöbbször azok, akik hamar kiesnek a falból.

Legyen tehát ez az írás figyelmeztető. Azoknak, akiken felelősség van, azoknak, akik nem értik városuk ostromlott állapotában, hogy mik a teendőik. Valamint legyen azok ellenében, akik a városban lévőknek kívülről és belülről éneklik, hogy minden rendben. Ünnepelj, táncolj, semmi veszély... Ezt, az elbódító, elaltató hazugság szellemét leplezze le.

Épüljön tehát a védelem félelem nélkül.

forrás:

http://caddik.shp.hu/hpc/web.php?a=caddik&o=megromlott_es_kerites_nelkuli_varos_2hgF

 

Weblap látogatottság számláló:

Mai: 66
Tegnapi: 265
Heti: 633
Havi: 4 808
Össz.: 500 712

Látogatottság növelés
Oldal: KERÍTÉS NÉLKÜL
LÉLEK-BARÁT - © 2008 - 2024 - lelekbarat.hupont.hu

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »