A Krisztusi jellem egy olyan emberi magatartásmód, ami Krisztushoz hasonlóvá tesz bennünket mindenben. Ha újjászületünk Krisztusban, akkor a Szent Szellem elkezdi végezni bennünk a jó munkát és egyre inkább kiformálódik bennünk a Krisztus; ha hagyjuk és mi is akarjuk és munkálkodunk rajta. A krisztusi jellemet nem lehet eltitkolni, az világít ebben a bűnnel telt világban. A jellem nem hirtelen alakul ki az emberben, nem lehet egy pillanat alatt ajándékként megkapni, hanem kitartóan munkálkodnunk kell rajta, engedve a Szent Szellem munkájának az életünkben.
Sajnos eléggé elhanyagolt terület ez ma a hívők életében. Sok hívő életében évek múlva is ugyanazokat a világi, jellembeli tulajdonságokat lehet megállapítani, mintha meg sem tért volna. Sokszor a hívők viselkedése semmiben sem különbözik a világi emberekétől és ez nem jól van így. Az antiokhiai hívőkben a világi emberek látták meg a Krisztust és ezért nevezték őket keresztyéneknek; Krisztust követőknek.
Ez nem egy kedvelt téma a hívők között, de annál fontosabb. Sajnos ez a témakör a Blogon is a legkisebb letöltések körébe tartozik, amit szeretnék most mindenki javára hangsúlyossá tenni. Mindenkinek magának kell az Úr elé állni és önvizsgálatot tartani, önmagát megítélni és döntéseket hozni, majd azt követően kitartóan munkálkodni azon, hogy a Szent Szellem kialakíthassa életünkben a krisztusi jellemet.
A jellemünk mutatja meg, hogy valójában milyen “fák” vagyunk: jó vagy rossz! Sajnos sokszor évek elteltével is ugyanazokat a világra jellemző tulajdonságokat látjuk hívő emberek életében:
– önmagunk felemelését és mások lekicsinylését,
– Önreklámozás és hírnév,
– emberi dicsőség keresése,
– arrogancia, tiszteletlenség
– becstelenség,
– állhatatlanság (hűtlenség, kitartás hiánya),
– képmutatás (őszinteség hiánya),
– időnként sajnos még erkölcstelenség stb.
Ebben témakörben javaslok több tanítást a blogról:
– Kitartás, hűség, állhatatosság