LÉLEK-BARÁT

A LÉTEZŐ HATALMAK ISTENTŐL RENDELTETTEK 

Ez egyértelműen azt jelenti, hogy egy-egy konkrét esetben Isten teszi lehetővé, hogy valaki hatalomra tegyen szert.
Isten maga ítéli meg a hatalmukkal visszaélő, túlkapásokra vetemedő uralkodókat.
Isten nem csupán megengedi, hogy adott helyzetben valaki hatalomra tegyen szert, de szemmel is tartja, ki hogyan él ezzel a hatalommal.
„Így hát, aki a hatalomnak ellenszegül, Isten rendelésének szegül ellene, és az ellenszegülők ítéletet szereznek maguknak.”

Következő vers tovább erősíti azt a meggyőződést, hogy a létező hatalom valamiképpen Isten rendelését tükrözi, és a keresztény ember se passzívan (engedetlenség révén), sem pedig aktívan (tevőleges ellenállás útján) ne szálljon szembe a fennálló hatalmi struktúrával. Ennek egyik oka aza meggondolás, hogy a tökéletlen hatalom is jobb, mint a semmilyen, ahogyan fentebb már ezt leszögeztük. Van azonban egy másik ok is: egy igazságtalan hatalmi struktúra eltörlése nyomán általában csak a hatalmi keretek változnak meg, de az új hatalomgyakorlók éppen úgy ki vannak téve az emberi természetből fakadó kísértéseknek (hatalomvágy, az önérdek érvényesítése, stb.), ennek minden társadalmi következményével együtt.

Ehhez társul, hogy aki az „új eget és új földet” várja, melyben „igazság lakozik” (2Pét 3,13), nem a földi hatalom megváltozásától várja életének jobbra fordulását, hanem Isten szabadításától, melynek  első lépése nem a külső körülmények, hanem a szív megváltozása.

Ezzel magyarázható, hogy maga Jézus semmilyen formában nem fogalmazott meg kritikát a rómaiak illetve a helyi uralkodók által képviselt hatalommal szemben. Igaz, egy-egy képviselőjét erkölcsileg minősítette, de csupán emberi, nem pedig hatalomgyakorlói minőségében

„Adjátok meg azért, ami a császáré, a császárnak, ami pedig az Istené, az Istennek” (Mt 22,21,

Pál apostol kijelentése szerint a földi hatalom Istentől rendeltetett olyan értelemben, hogy Isten alapította meg a földi igazságszolgáltatást a gonoszság féken tartására, s ennek a hívő ember alárendelődéssel, ám nem feltétel nélküli engedelmességgel tartozik (ezért az apostol a hüpotasszó, nem pedig a hüpakouó szót használja).
2/ A földi hatalom iránti alárendelődés magában foglalja annak felismerését, hogy Isten az, aki ellenőrzi az általa rendelt hatalmat, ezért a keresztény ember nem törekszik a földi hatalom elmozdítására, sőt önmagában a megváltoztatására sem, hiszen még a rossz hatalom is jobb, mint a semmilyen. A „létező hatalmasságok” megítélését és szükség szerinti elmozdítását Istenre bízza.

Hívő ember mindenkor engedelmességet, együttműködést és tiszteletet tanúsít úgy az intézményekkel, mint a hatalom gyakorlóinak, illetve képviselőinek személyével szemben, amit megkönnyít, ha meggyőződésként követi az Isten iránti engedelmességet, és azonosul Isten céljaival.

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat