LÉLEK-BARÁT

Az ige megértése – Abonyi Sándor

Sok keresztyén rendszeresen olvassa a Bibliát és rendelkeznek is áttekintő ismerettel róla, és sok igeverset kívülről idéznek. Amikor azonban az ige megértése a kérdés, akkor már jobban megoszlik a kép. Vannak egyszerű, magas képzettséggel nem rendelkező emberek, akik meglepően jó igeértéssel rendelkeznek és az ellenkezője is előfordul, hogy estenként érettségizett vagy felsőfokú végzettséggel rendelkező emberek igeértése messze elmarad az elvárhatótól.

Min múlik a megértés és miért olyan fontos ez számunkra? Ennek járunk most egy kicsit utána.

Az ige olvasása és megértése közötti különbség

Tudjuk a tapasztalatból, de az ige is beszél erről, hogy különbség van az ige olvasása és megértése között. Nézzünk most meg két példát erre az igéből.

Az egyik, amikor a babiloni fogságból visszatért „maradéknak” tanítják Ezsdrásék az írásokat:

„Olvasnak pedig a könyvből, Isten törvényéből világosan, s azután magyaráznak, és a nép megérti az olvasottakat.”   (Nehémiás) 8:8

A másik, amikor Filep találkozik a gázai úton a szerecsen komornyikkal:

„Filep azért oda futamodván, hallá, amint az Ézsaiás prófétát olvassa. És monda: Vajon érted-e, amit olvasol? Ő pedig monda: Mimódon érthetném, ha csak valaki meg nem magyarázza nékem? És kéri Filepet, hogy felhágván, üljön mellé.”  ( Ap.csel. 8:30-31).

Mindkét esetben azt látjuk, hogy az ige megkülönbözteti az ige olvasását és annak megértését. Azt is látjuk, hogy könnyebb elolvasni az igét, mint megérteni és, hogy az ige olvasása nem jelenti automatikusan az ige megértését is. Ebben az esetben, ahhoz, hogy valaki eljusson az olvasástól a megértésig szükség van olyan emberekre is, akik megmagyarázzák az igét. Mindig vannak, akik előbb járnak a megértésben és magyarázataikkal tudnak segíteni azoknak, akik még a megértés alacsonyabb szintjén vannak.

A cél az, hogy mindenki minél előbb eljusson a megértés magasabb szintjére, hogy ne őt kelljen tanítani – sok éves hívő élet után is -, hanem minél előbb tanítani tudja a hívő élet elején járókat. Erről beszél a következő ige:

„Ez idő szerint tanítóknak kellene lennetek, ismét arra van szükségetek, hogy az Isten beszédeinek kezdő elemeire tanítson valaki titeket; és olyanok lettetek, akiknek tejre van szükségetek és nem kemény eledelre.”    (Zsidó 5:12)

A megértés fontossága:

Miért olyan fontos az, hogy ne csak ismerjük, hanem meg is értsük az igét? – kérdezheti valaki. Sokan nem is érzékelik, hogy mennyire nem értik az igét és milyen veszélynek vannak kitéve az által, ill. milyen áldásokból maradnak ki.

Nézzük meg, hogy milyen veszélyek várnak arra, akik nem értik az igét?

„Mert mindaz, aki tejjel él, járatlan az igazságnak beszédiben, mivelhogy kiskorú: Az érett korúaknak pedig kemény eledel való, mint akiknek mivoltuknál fogva gyakorlottak az érzékeik a jó és rossz között való különbségtételre.”  (Zsidó 5:13-14)

Ebből az igéből azt látjuk, ha valaki járatlan marad az igében (nem tud eligazodni benne) az kiskorú (éretlen) marad és ennek az a következménye, hogy nem fog tudni különbséget tenni a jó és rossz között, tehát nagyon könnyen becsapható, mert a rosszról is el tudja vele hitetni a Sátán, hogy jó. Sajnos sok jóhiszemű kiskorú hívő van az egyházban, akik szomorú, de már régen nem az Urat követik, hanem a Megtévesztőt. Ez azt jelenti, hogy a gonosz az Úr szolgáiból könnyen a saját szolgáivá változtatja át őket, ha nem jutnak el mielőbb az érettségre.

„Aki hallja és érti az igét; aki gyümölcsöt is terem, és terem némely száz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig harminc annyit.”   (Máté 13:23)

„Valaki azért hallja én tőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, aki a kősziklára építette az ő házát:”    (Máté 7:24)

Hallani – megérteni – megcselekedni!

Hogy tudnánk gyümölcsöt teremni, ha nem értjük meg az igét?

Hogy tudnák valamit megcselekedni, ha nem értjük meg az igét?

A gyümölcstermés pedig életbevágó fontosságú számunkra, mert Isten azt akarja, hogy jó fák legyünk és ne rossz fák, amik nem teremnek gyümölcsöt. Ugyanis, „amelyik fa gyümölcsöt nem terem az kivágattatik”  (Máté 3.10.)

Nem egy extra dologról van szó tehát, hanem alapvető érdekünk, hogy mielőbb eljussunk az igazság beszédében való jártassággal rendelkező érett korra, aminek alapja az ige megértése.

A megértés előfeltételei

1. Az újjászületés

Az igazi hívő élet első fázisa a megtérés és újjászületés, amikor a Szent Szellem lakozást vesz bennünk. Ez azért nélkülözhetetlen, mert az írás Isten Szelleme által ihletett, vagyis a bennünk lakozást vett Szent Szellem fog „elvezetni bennünket minden igazságra”. Ő a magyarázó és eszünkbe juttatja azt is, amit esetleg korábban olvastunk és már elfelejtettünk volna. Isten igéje egy szellemi írás, amit újjászületés nélkül, csupán vallásos gyakorlatokat követve, természetes emberi értelemmel képtelenség megérteni. Ennek jó példája az igében Nikodémus esete:

„Ami testtől született, test az; és ami Lélektől született, lélek az. Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek. ….   Felele Nikodémus és monda néki: Mimódon lehetnek ezek? Felele Jézus és monda néki: Te Izráel tanítója vagy, és nem tudod ezeket?”   (János 3:6-10.)

Nikodémus a Szentírást „betű szerint” jól ismerő tanító volt Izraelben, de szellemi dolgokban, a Szentírás valódi megértésében alapvetően járatlan volt.

Nikodémus példáján azt kell meglátnunk, hogy nem a teológiai végzettség megszerzése az út az ige megértéséhez, hanem az újjászületés és a Szent Szellem bennünk lévő munkája. Mondhatni azt is, hogy a sok igemagyarázatot és felekezeti értelmezést megtanuló teológus végzettség sokszor inkább akadálya az ige valódi megértésének, és ezzel szemben az egyszerű, előítéletektől mentes, becsületes hívő emberek viszonylag könnyen megértik az igét. Jól példázza ezt az is, hogy Jézus egyetlen farizeust vagy írástudót sem hívott el a tizenkét apostol közé, hanem mind egyszerű, tanulatlan embert; halászt, vámszedőt, zelótát stb. A farizeusok és írástudók alapvetően Jézus legádázabb ellenségei voltak néhány őszinte érdeklődőt kivéve, akik viszont a félelmük miatt nem merték nyíltan felvállalni a hitüket. Saul (a későbbi) Pál az akkori kor legmagasabb farizeusi képzettségében részesült (Gamáliel lábainál tanult), de a tudománya csak arra terjedt ki, hogy halálra üldözte a keresztyéneket, míg a damaszkuszi úton meg nem tért.

Gamáliel tudománya is csak arra volt elég Jézus személyének megítélésében, hogy óvatosságra intse a többieket:

„Mostanra nézve is mondom néktek, álljatok el ez emberektől, és hagyjatok békét nékik: mert ha emberektől van e tanács, vagy e dolog, semmivé lesz; Ha pedig Istentől van, ti fel nem bonthatjátok azt; nehogy esetleg Isten ellen harcolóknak is találtassatok.”    (Ap.csel.  5:38-39)

Ez a teljes tanácstalanság esete, amire a magyar ember azt szokta mondani:

„Várjuk ki a végét és majd meglátjuk”

Ha az igét nem értjük meg, nem fogjuk megérteni Jézus személyét, életét és szolgálatát, mert Ő a testté lett ige. Könnyen mi büszke farizeusokká és írástudókká válhatunk, akik „betű szerint” ismerik az Írásokat, de közben „megöljük Jézust”, mint a farizeusok tették, üldözve az igaz keresztyéneket.

2. Engedelmességben járás

A bűn elválaszt Istentől és a parancsolatoknak való engedetlenségben (bűnben) élve nem számíthatunk az ige megértésére.

„Aki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; aki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak.”   (János 14:21)

Az ige megértését segítik a következők

1. Odaszánt imádkozó élet

A világ zajait kizárva, imádkozva olvasni az igét „kidugott szellemi antennával”.

Imádkozni azért, hogy „megnyíljon az ige ajtaja”, hogy a kijelentés, ismeret beszéde és bölcsesség szellemi ajándékok működésén keresztül kapjunk megértést az Úrtól.

2. Rendszeresés és módszeres igeolvasás

Erre nagyon sok tanácsot és módszert lehet olvasni. A Biblia semmilyen más könyvhöz nem hasonlítható, ezért olvasni is másként kell. Nem az elejétől a végéig egyszer elolvasni és kész. Ha valaki így próbálkozik, akkor szinte biztos kudarcra számíthat. A következő tanácsokat szeretném adni:

• lehetőleg naponta olvassunk el egy igeszakaszt, vagy fejezetet
• a hívő élet elején járók az Újszövetség és azon belül is az evangéliumok olvasásával kezdjék el a Biblia olvasását.
• Azt követően kétszer, háromszor is el lehet olvasni az egész Újszövetséget, egyelőre kihagyva a Jelenések könyvét, de mellé lehet viszont olvasni az Ószövetségből a Zsoltárok könyvét és a Példabeszédeket.
• Ha ezeken túljut valaki, akkor rá lehet térni az Ószövetség elejétől a végéig való elolvasására és végül elolvasva az Újszövetségből a Jelenések könyvét. Így eljutunk a teljes szentírás megismeréséig, de sok mindent még mindig nem fogunk megérteni, de ez nem baj.
• Nem kell leragadni és erőlködni az éppen olvasottak megértésével. Ha valamit az olvasáskor nem értünk meg, menjünk tovább az olvasásban. Mindig lesz „lemaradásunk” a megértésben az olvasottakhoz képest, de így egyre mélyebbre juthatunk a megértésben.
• Minden nap – az olvasást követő többi időben – szánjunk időt, akár munka mellett is, hogy próbáljuk megérteni az aznap olvasottakat.
• Az életünk kevés ahhoz, hogy mindent megértsünk, ezért ez ne kedvetlenítsen el senkit. Ez azt is jelenti, hogy életünk végéig (tizedszer, huszadszor) is olvashatjuk a Bibliát és még mindig fog újat mondani. A Biblia olvasása a Szent Szellem által egy kimeríthetetlen forrás. Az életünk célja az igazság minél mélyebb megismerése. 

3. „Gondolkozni az igén éjjel és nappal”

Nem elég „csak olvasni” az igét, hanem annál jóval több időt kell szánni az azon való gondolkozásra, „elmélkedésre”. Egy kedves ige számomra a sok közül, amit a hívő életben való boldogulás „receptjének” is szoktam nevezni:

„El ne távozzék e törvénynek könyve a te szádtól, hanem gondolkodjál arról éjjel és nappal, hogy vigyázz és mindent úgy cselekedjél, amint írva van abban, mert akkor leszel jó szerencsés a te utaidon és akkor boldogulsz.”  (Józsué 1:8)

Ismerni a parancsolatokat – gondolkodni azokon  – és úgy cselekedni!

Az ige megértése nehéz, mélyre ásó munka („kincs-bányászat”) eredménye, ami befektetést igényel és nem jön könnyen. Meg van az ára!

4. Kutakodni az igében, hogy úgy vannak-e azok?

Sokan megelégednek a tanító által elmondottakkal, elhiszik és megjegyzik azt, de ez nagyon kevés és veszélyes. A tanítókat is meg kell vizsgálni és ellenőrizni az ige alapján, hogy valóban úgy vannak-e azok, amit mondanak? A béreabeliek ezt tették. Leellenőrízték Pál apostolt is, hogy „úgy vannak-e” a dolgok és ezért Pál meg is dicsérte őket.

„Az atyafiak pedig azonnal, azon éjszakán elküldik Pált Silással egyetemben Béreába; kik mikor odamentek, elmenének a zsidóknak zsinagógájába. Ezek pedig nemesebb lelkűek voltak a Thessalonikabelieknél, úgymint kik beveszik az igét teljes készséggel, naponként tudakozva az írásokat, ha úgy vannak-e ezek.” (Ap.csel. 17:10-11)

Nem lenne olyan sok tévtanítás ma az egyházban, ha sok béreabiekhez hasonló gyülekezet lenne, akik vennék a fáradságot és megvizsgálnák a szolgálók tanításait.

5. A teljes írás ismeretének és értelmezésének fontossága

Ha csak egyetlen ige helyes értelmezésére akarunk is eljutni, nem elég elolvasni és megpróbálni megfejteni, hogy az az ige – kiragadva a teljes szentírási környezetétől – önmagában mit jelenthet, hanem meg kell vizsgálni a következőket:

• a konkrét ige közvetlen szöveg-környezetét,
• a logikailag összetartozó igeszakaszt, az egész történetet, az egész üzenetet
• minden más hasonló előfordulást a Szentírásban
• végül összevetni a Szentírás teljességének üzenetével,
• belegondolni, hogy Jézus személyével, jellemével, életével és szolgálatával összeegyeztethető az, amit gondunk? Jézus mit szólna ahhoz? Ő tenne ilyet?

„A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre,”   (2 Tim 3:16)

Tudjuk, hogy a teljes írásból elvenni (megcsonkítani) vagy hozzátenni csak átok terhe mellett lehet. Ebben az igében tehát az írás teljességén van a hangsúly.

Eléggé elterjedt a hívők részéről, hogy „csípőből tüzelnek” egy-egy kiragadott igével, de sajnos előfordul, hogy szolgálók is egyetlen igére építenek fel egy egész tanítást. Ezek nagyon veszélyes dolgok. Így születik sok meg nem értés és tévtanítás. Itt is érvényes, hogy két-három tanúbizonyságon megáll minden dolog és fontos, hogy az ellenkezőjére se legyenek példák az igében.

Nézzünk meg egy széleskörűen elterjedt, tipikus rossz értelmezést:

„Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek.”  (Máté 7:1)

Ha ezt az igét önmagában és általánosan kiterjesztve mindenre értelmezzük, akkor ez azt jelenti, hogy tilos bármit és bárkik is megítélni, mert különben mi is ítélet alá esünk.

Sokan szeretik ezt ma idézni hívők és szolgálók, vezetők egyaránt, ugyanis ha ezt így értelmezik az nagyon kényelmes mindenkinek.

Az „úgy élek, ahogy akarok, ne szóljon bele senki, …. úgy hirdetem az igét és ne ítélje azt meg senki, mert én azt az Úrtól vettem” –  a kialakult gyakorlat sajnos ma sok gyülekezetben. A fenti ige azonban egyáltalán nem erről szól, ha egy kicsit körültekintőbben megvizsgáljuk.

A hivatkozott ige közvetlen környezetében ugyanis – néhány igével később, ami még a történethez szorosan hozzátartozik – a következőt mondja az ige:

„Képmutató, vesd ki előbb a gerendát a te szemedből, és akkor gondolj arra, hogy kivessed a szálkát a te atyádfiának szeméből!”   (Máté 7:5).

Ha elolvassuk az egész történetet, máris kiderül, hogy itt egyáltalán nem egy általános érvényű, mindenre kiterjedő tiltásról van tehát szó, hanem arról, hogy a képmutató emberek, akik nem úgy élnek, ahogyan azt kifelé mutatják, óvakodjanak mások megítélésétől, mert jogosan számíthatnak ítéletre másoktól!

„Te mondod nekem, hogy én ….pedig te még inkább” …. – szoktuk mondani ilyen estben. Itt erről van szó! Ha tehát valakinek nincs erkölcsi alapja ahhoz, hogy mást a bűnére figyelmeztessen, mert maga is vétkes, akkor maradjon csendben, vagy előbb hagyja el a saját – lehet, hogy sokkal nagyobb (gerenda) – bűnét, és ha ezt megtette és maga feddhetetlen, akkor már van erkölcsi alapja arra, hogy odamenjen és figyelmeztessen mást a bűnére. Ez viszont már nem csak lehetőség, hanem egyenesen kötelesség!

Pál apostol erre a kötelezettségükre figyelmezteti a korinthusi hívőket:

„Megszégyenítésetekre mondom: Hát nincs ti köztetek egy bölcs ember sem, aki ítéletet tehetne az ő atyjafiai között?    (1 Kor 6:5)

Pál más esetben is többször figyelmeztet, hogy „ints, feddj, buzdíts”, sőt az Ószövetségben a próféták mind a nép bűnére figyelmeztetnek, de a gyülekezetnek is feladata a szentség megőrzése és bűn kiszorítása a gyülekezetből:

„Eképpen a ti mennyei Atyátok sem akarja, hogy egy is elvesszen e kicsinyek közül. Ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened, menj el és dorgáld meg őt négy szem között: ha hallgat rád, megnyerted a te atyádfiát; Ha pedig nem hallgat rád, végy magad mellé még egyet vagy kettőt, hogy két vagy három tanú vallomásával erősíttessék minden szó. Ha azokra nem hallgat, mondd meg a gyülekezetnek; ha a gyülekezetre sem hallgat, legyen előtted olyan, mint a pogány és a vámszedő.”   (Máté 18:14)

Ennek a parancsolatnak nagyon kevés gyülekezetben engedelmeskednek ma, ezért nagyon sokan el fognak veszni (kárhozatra fognak menni) a gyülekezetekből.

Ha csak idáig is eljutunk az ige értelmezésében máris teljesen megfordult a fenti kiragadott ige értelmezése. Látjuk már milyen veszélyes egy-egy kiragadott ige önmagában való értelmezése? Isten akarata az, hogy „senki se vesszen el a kicsinyek közül”, de ha sokan a megítélés általános tiltásaként értelmezik ezt az igét, akkor – némán maradva – a Sátán munkatársaivá szegődnek és ezért sokan el fognak veszni. Persze ehhez hozzátartozik az is, hogy hívők ezt az igét akkor tudják csak mások javára felhasználni és másokat megmenteni, ha előbb magukat mentik meg engedelmeskedve a következő parancsolatnak:

„Amiképpen szent az, aki elhívott titeket, ti is szentek legyetek teljes életetekben;”  (1Pét 1:15)

Magyarázás „ajándéka” – beszéd ajándékainak fontossága (1 Kor. 12.)

Vannak hívők, akiknek sikerül eljutni az érettség bizonyos fokára és vannak szolgálók – főként prófétai ajándékkal rendelkező emberek – , akik szolgálni tudnak mások felé az által, hogy hitelesen magyarázzák az igét. Ez Isten munkája és ajándéka a hívőkben, amivel mások segítségére lehetnek az ige magyarázatában. Törekedni kell azonban arra, hogy mindenki igyekezzen minél előbb eljutni az érettségre, hogy maga is értse az igét, de igénybe lehet venni más megajándékozott testvér szolgálatát is, hogy magyarázza meg egy-egy ige jelentését. Fontos, hogy mindig érett hívőkhöz forduljunk magyarázatért és ne „tejnek italával táplálkozó kisded” magyarázzon „kisdedeknek”.

A megértés egy folyamat – úton vagyunk

Jézus az ÚT, tehát az ige (Jézus) megértésében is úton vagyunk. Kezdő hívőként (megtérés után egy év) természetes, hogy többször másokhoz kell fordulni magyarázatért, de az érettség folyamatában előre haladva az ige egyre mélyebb megértésére tudunk jutni. Az ÚT azt is jelenti, hogy azon nem szokás megállni, hanem a fő célja, hogy haladjunk rajta, tehát a megértésben is folyamatos haladnunk kell előre a mind teljesebb és mind mélyebb megértés felé. Ehhez odaszánás és változás készsége szükséges.

A megértés mélysége

Az említett Gamáliel bölcsessége tulajdonképpen egy „halott-kémkedés”, mert utólag, amikor minden nyilvánvalóvá válik, akkor mond véleményt, akkor értelmez valamit.

A megértésnek van a teljes Írás egészére való kiterjedése, de van egy mélysége is, egyre mélyebb kijelentések megértése az igéből. A megértés szorosan kapcsolódik a különbség tételhez, hogy mi a jó és mi a rossz, ami az érett hívők sajátja.

A megértés mélységét tekintve ez a következő mélységi szinteket jelenti:

• egy konkrét esetet tekintve megérteni valamit és ítéletet alkotni,
• megértve a hasonló konkrét esetek közötti összefüggést, és meglátni, hogy itt egy általánosabb kiterjedtségről, egy jelenségről van szó,
• mélyére hatolva a dolgoknak és vizsgálva az ok-okozati összefüggéseket eljutni a gyökerekig, amik előidézik a jelenségeket, vagyis a jelenségek okai.

Néha elég egy elszigetelt dolog esetén önmagában megérteni és megítélni a dolgot, de több hasonló esetben észre kell vennünk, hogy itt már egy jelenségről van szó és ilyenkor törekedni kell, hogy eljussunk a vizsgálódásainkban a gyökerekig, hogy valóságos megértésre jussunk és hatékony megoldásokat találjunk, mert különben csak a „levegőt vagdossuk.”

Néhány szó a Biblia-fordításokról

Nagyon sok Biblia-fordítás áll rendelkezésünkre több nyelven és van sok egyéb hasznos segédeszköz is: Biblia magyarázatok, kommentárok, konkordanciák, Biblia CD-k eredeti görög szóhasználattal, korhű térképek stb. Ezek mind hasznos segédeszközök az ige értelmezéséhez.

Sajnos egyetlen Biblia fordítás sem tökéletes; emberek fordították. A bennünk lévő Szent Szellem azonban, mint a Biblia szerzője és ihletője sokszor felhívja a figyelmünket, hogy egy-egy helyen a fordítással probléma van és akkor ott utána tudunk nézni és a Szellem által magunk is tudjuk korrigálni, hogy ott mi lenne a helyes fordítás. A legjobb értelmező és lektor a Szent Szellem. Ezt sose felejtsük el! Őt semmi és senki sem tudja helyettesíteni.

Egy személyes vélemény és tanács, de ezzel nem kívánom megítélni senki szokását!

A Biblia fordítások között is különbséget lehet tenni. Vannak, amiket alap fordításnak lehet tekinteni, és vannak, amik inkább un. magyarázó fordítások. Általánosan elfogadott vélemény (a hibáik ellenére), hogy angol nyelven a King James fordítás, német nyelven Luther Márton fordítása és magyar nyelven a Károli Gáspár fordítása ilyen alap fordítások. Ezeknek az elmúlt években több revidiált fordítása is megjelent, amik segítik a mai nyelven való megértést. Érdemes elsősorban ezeket az alap változatokat olvasni rendszeresen és mellette olvasni más fordításokat, mint magyarázó fordításokat az ige megértésének segítésére.

Jézus az ige, aki testté lett

Befejezésül, de nem utolsó sorban a leglényegesebb dologról néhány gondolat. Sosem szabad elfelejtenünk az ige értelmezésekor, hogy Jézus „a testté lett ige”. Ha az ige megértéséről beszélünk, akkor Jézus személyének, életének és szolgálatának megértéséről van szó. A Biblia nagyobbik első fele, az Ószövetség Jézusra mutat, a másik fele az Újszövetség pedig Jézusról szól.

Ezért minden ige értelmezésnek összhangban kell lenni Jézus személyével, életével és szolgálatával: jellemével, cselekedeteivel és kijelentéseivel. Semmilyen értelmezés nem mondhat ezeknek ellent!

Az ige megértése tehát valójában Jézusról szóló kijelentés a Szent Szellem által. Amikor egy igével állítunk valamit, akkor azzal Jézusról mondunk ki valamit.

Jól példázza ezeket a következő ige:

„Ti pedig kinek mondotok engem? Simon Péter pedig felelvén, monda: Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia. És felelvén Jézus, monda néki: Boldog vagy Simon, Jónának fia, mert nem test és vér jelentette ezt meg néked, hanem az én mennyei Atyám. De én is mondom néked, hogy te Péter vagy, és ezen a kősziklán építem fel az én egyházamat, és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat”.     (Máté 16.15-18.)

Az Úr adjon nekünk bölcsességet, és érezzük annak felelősségét, hogy bármit is mondunk az ige alapján, azzal Jézusról jelentünk ki valamit. A Szent Szellem azért jött, hogy Jézusról tegyen bizonyságot, ahogy Péter esetében is látjuk. Nem lehet test és vér által kijelenteni Jézusról dolgokat, és az igét sem értelmezni. Fontos tehát, hogy mindig az igének engedelmeskedve, a szellem vezetésében járjunk.

Legyen kedves az Úr számára, amit kijelentünk az ige értelmezése alapján, és ahogyan éljük az életünket, hogy kedvét lelje bennünk és azt mondja nekünk is, hogy „jól vagyon jó és hű szolgám”.

forrás:

https://keskenyut.wordpress.com/2015/04/17/az-ige-megertese-abonyi-sandor/

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat