LÉLEK-BARÁT

Hogyan kezeljük az érzelmeinket?

Az érzelmeink gazdagítják, színesítik a cselekedeteinket. A szeretetből fakadó igyekezet sok nehézségen átsegít bennünket. Éppen emiatt kerülünk azonban nehéz helyzetbe akkor, amikor az elveink és az érzelmeink ellentét-ben állnak egymással. Mit tegyünk, mit tehetünk ekkor?

Tudnunk kell, hogy az érzelmeink megosztottsága, felkavarodása miatt a kísértő előnyre tesz szert. Ezért kell megszívlelnünk az Ige figyelmeztetését: “Vigyázz! Ne pártolj a bűnhöz, noha azt a nyomorúságnál jobban szereted.” (Jób 36,21) Kiszolgáltatottak vagyunk, ezért alázatra és következetes küzdelemre van szükségünk ekkor. A küzdelem lényegét és ezzel együtt a szabadulásunk útját három pontban foglalhatjuk össze:

1. Szembesülnünk kell az érzelmi megosztottságunkkal, a megszületett érzelmeinkkel. Lehet, hogy túl egyszerűnek, egyértelműnek vagy magától értetődőnek tűnik számunkra ez a lépés, mégsem az. Az ember – az első bűn elkövetése óta – ösztönösen menekül az őszinte szembesülés elől. Ez az ösztönös reakció könnyen megjelenik ebben a helyzetben is. Nagyon gyakran azzal próbáljuk elkerülni a szembenézés fájdalmát, hogy arról gondolkozunk és arról beszélünk, mi lenne a helyes a helyzetünkben (pl. “A csüggedés bűn…”, vagy “Egy keresztény ember nem sértődik meg…”; “Nem kellene, hogy ez így fájjon…” stb.). Az önmagunkkal való szembenézés fájdalmát azonban nem spórolhatjuk meg. Sok küzdelmet megtakaríthatnánk, ha egyszerűbbek és őszintébbek lennénk. Mert igaz, hogy nem jó, ha elcsüggedünk. Súlyos következményekkel jár, ha sokáig megrekedünk az elkeseredésben. De mit tegyünk akkor, ha már elcsüggedtünk, és nem csupán fenyeget a veszély, hogy el fogunk csüggedni? Miért mondjuk azt, hogy nem sértődtünk meg, ha egyszer megsértődtünk? Mit tegyünk akkor, ha egy helytelen vágy vagy érzelmi kötődés már megszületett a szívünkben? A gyógyuláshoz vezető első lépés a helyes diagnózis megállapítása. Helyes diagnózist csak a tények ismeretében lehet alkotni.

Gondolkodjunk el a következő idézeten:

“Elfogadni önmagunkat – Az életben az egyik legnehezebb dolog, hogy a belenyugvás kényelme nélkül elfogadjuk magunkat olyannak, amilyenek vagyunk. Ez a harmonikus és természetes viselkedés alapja.

Természetesen viselkedni annyit jelent, mint tisztában lenni saját értékeinkkel és hibáinkkal, reálisan felmérni helyzetünket a környezetünkben, és nem kívánni, hogy jobbnak vagy rosszabbnak lássanak minket önmagunknál. Aki így elfogad és megszeret bennünket, azt a barátunknak vallhatjuk.

De milyen átkozottul nehéz terhet vesz magára az, aki belső fedezet nélkül jobbnak és értékesebbnek mutatja magát! Úgy jár, mint a csúnyácska bártáncosnő, aki, hogy szépséghibáit rejtse, kilónyi sminket fest magára a fellépés előtt, mert nem bízik önmagában és a közönségben sem – hogy őt még így, hibáival együtt is szeretni lehet. És a smink valóban eltünteti a hibákat, a testi és “lelki” ráncokat, az apró kis májfoltokat. Ez a kegyes kis csalás azonban csak addig működik, míg a hódító produkció hevében a test patakzó izzadsága le nem mossa a festéket, s a szétpancsolódott smink mögül elő nem tűnik a szeretet kishitű koldusa. Szánalmas látvány, s mégis kevesekben kelt együttérzést. Az emberek ugyanis nem szeretik, ha becsapják őket. Visszautasítják azt, ha valaki több tiszteletet és elismerést próbál kicsiholni maga iránt, mint amit megérdemel.

Elfogadni magunkat annyit jelent, mint megbékélni Isten ajándékozó szeretetével. Ez alázatot feltételez. Aki nem fogadja el önmagát – vagyis nem gyakorolja önmagával szemben az irgalmasság és a megbocsátás isteni erényét –, az lassan másokat is ostorozó, mindennel és mindenkivel perben álló, torz személyiséggé válik.”9

Tegyünk különbséget az őszinte szembenézés és a belenyugvás között! A belenyugvás a küzdelem feladását jelenti, míg az őszinte elfogadás a gyógyuláshoz vezető út első lépése.

Nem megoldás az, ha nem veszünk tudomást a szívünkben megszületett érzelmekről. Nem jó elmenekülni a szembesülés elől, nem vezet jóra, ha emberi erővel elnyomjuk ezeket az érzelmeket…

2. Döntést kell hoznunk. Az érzelmeink területén ugyanúgy döntéseket kell hoznunk, mint az élet más gyakorlati kérdéseiben. Az ember tudatos döntése nélkül nem történik jó irányú változás! “Ha nem akarjuk elkövetni a bűnt, kerülnünk kell annak kezdeteit is. Minden egyes érzelmet és vágyat az értelem és a lelkiismeret uralma alatt kell tartanunk. Minden egyes szentségtelen gondolatot azonnal el kell taszítanunk magunktól… Egyetlen ember sem kényszeríthető törvényszegésre. Mindenekelőtt a saját beleegyezését kell megnyerni, a lélek szándékában kell állnia a bűnös cselekedetnek, mielőtt a vágy eluralkodhat a józan értelem felett, vagy a gonoszság győzhet a lelkiismeret felett. Bármilyen erős lehet a kísértés, sohasem lehet mentség a bűnre.”10

Milyen szempont alapján hozzunk döntést?

Érzelmeink arra ösztönöznek, hogy annak alapján, mi esik nekünk jól! “Légy boldog! Érezd jól magad!” Ezek az elemi erejű késztetések jelennek meg ekkor. Azonban tisztában kell lennünk azzal, hogy a boldogság csak az igazság útján, az engedelmesség útján nyerhető el! Van a bűnnek “ideig-óráig tartó gyönyörűsége” (Zsid 11,25), de törvényszerűen követi a kiüresedés, kiégés. Igazi, tartós békességet, megelégedettséget Istentől távol nem élhetünk át. Ezért annak fényében kell megvizsgálni az érzelmeinket, a kialakult helyzetünket, hogy segíti vagy rombolja az Istenhez fűződő kapcsolatunkat. Ez az a szemlélet, amelyet az életünk minden területén el kell sajátítanunk. A hit általi győzelem kulcsa: közösség Istennel. Semmi nem közömbös, ami érinti ezt a kérdést. “Nélkülem semmit sem cselekedhettek” – mondta Jézus (Ján 15,5).

Lehetnek olyan érzelmeink (pl. a bűn miatti szégyenérzet, fájdalom, megalázottság érzése), amelyektől szívesen szabadulnánk minél hamarabb, de mégis el kell fogadnunk ezeket, mert segítenek közeledni Istenhez. Vannak viszont olyan érzések, érzelmek, amelyek emberileg vonzók, mégis határozottan el kell utasítanunk ezeket, mert elszakítanak Istentől, az engedelmességtől. Döntésünk tehát arra irányul, hogyan fogunk viszonyulni az adott érzelemhez: elfogadjuk, ápoljuk, vagy elutasítjuk. Nem tudjuk megváltoztatni az érzelmeinket, de tudunk döntést hozni, hogy milyen irányba szeretnénk folytatni utunkat. “Nem tudod megváltoztatni a szívedet, nem tudod magadtól Istennek adni szíved szeretetét, de tudod azt választani, hogy Őt akarod szolgálni!”11

Két területre különösen fontos figyelnünk: a fájdalomra és a vágyakra. A fájdalom önmagában nem jó, mégis javunkra válik, ha elfogadjuk, mert a szenvedések nyomán olyan jellemvonások alakulnak ki, amilyenek ezek nélkül nem (vö. Péld 20,30). A tapintat, az együttérzés, a gyöngédség, az alázat leginkább a szenvedések talaján sarjad. Van azonban egy pont, amikor a fájdalom eléri azt a mértéket, ahol már fenyeget a veszély, hogy szembefordít bennünket Istennel. A fájdalom törvényszerű folyamatot indít el. Először arra késztet, hogy foglalkozzunk önmagunkkal, magunk körül forogjunk. Ennek következményeként idővel depresszió alakul ki, amely végül lázadáshoz, Istennel szembeni keserűséghez vezet. (Megrázó események átélésekor természetes a kérdés: “Miért engedted meg, Uram?!” Ám már a kérdést is lehet bizalommal – vö. Jer 12,1 – vagy számonkéréssel feltenni.) Ezért fontos a fájdalom (testi és lelki fájdalom) kezelése. “Krisztus minden próbában segítséget nyújt, ha kérjük. Szemeink megnyílnak, és meglátjuk az Igében feljegyzett ígéreteket: a gyógyítás ígéreteit. A Szentlélek megtanít arra, hogyan hasznosítsunk minden áldást, hogy azok a bajok ellenszerévé legyenek. Minden keserű pohárra, amely ajkunkhoz ér, találhatunk egy-egy gyógyító ágat.”12

Hasonlóan fontos a vágyak területe. “A halogatott reménység beteggé teszi a szívet, de a megadatott kívánság életnek fája.” (Péld 13,12) Figyelmeztetésül áll előttünk Bálám és Sámson életének kudarca… Közösségünkben különösen a társ utáni – természetes és érthető – emberi vágyakozás okoz sokak számára komoly küzdelmet, érzelmi és hitbeli válságot. Sátán tudatosan épít érzelmi csapdákat. A szeretet utáni vágyunkat kihasználva olyan helyzetet idéz elő, amelyben úgy érezzük: a boldogságunkról mondunk le, ha most az Isten iránti engedelmességet választjuk. (Valóban csak az tud Istennel járni, aki Őrá tudja bízni a boldogság utáni vágya beteljesedését, akinek bizalma van Istenben, hogy az Ő útját követve boldog is lesz.) Önmagában a szeretet tapasztalata, a szerelem lelkesítő, megelevenítő, jóleső érzés. Azonban ne felejtsük el, hogy soha nem önmagában kell néznünk a dolgokat, hanem mindig Isten Igéje, Isten akarata fényében. Ezért minden olyan esetben, amikor Isten Igéje nem hagy jóvá egy érzelmi kötődést, a leghatározottabb “nem”-et kell kimondani. Erről a helyzetről mondta Jézus: “Ha pedig a te kezed vagy a te lábad megbotránkoztat téged, vágd le azokat és vesd el magadtól; jobb néked az életre sántán vagy csonkán bemenned, hogysem két kézzel vagy két lábbal vettetned az örök tűzre. És ha a te szemed botránkoztat meg téged, vájd ki azt és vesd el magadtól; jobb néked félszemmel bemenned az életre, hogysem két szemmel vettetned a gyehenna tüzére.” (Mát 18,8–9)

A döntés jogát és felelősségét Isten a mi kezünkbe adta. Ő tiszteletben tartja döntésünket, ezért mielőtt változás történhetne, mielőtt hatalommal megszabadíthatna, nekünk kell az engedelmesség útját választanunk. “Átadni énünket, alárendelni mindent Isten akaratának, küzdelembe kerül, de szükséges, hogy a lélek engedelmeskedjék Istennek, mielőtt szentségben megújulhatna.”13

3. Isten az, aki megszabadít. Miután döntést hoztunk, a döntésünket ki kell fejeznünk, tehát segítségül kell hívnunk Istent. A változást egyedül Isten hatalma képes megteremteni a szívünkben. Amikor bizalommal kérjük Őt, kifejezve akaratunkat (“legyen meg a Te akaratod”), elismerve gyengeségünket, akkor Isten – ígéretéhez hűen – a segítségünkre siet. “Hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged, és te dicsőí-tesz engem.” (Zsolt 50,15) Ahogyan Isten Lelkének van hatalma a szívünkbe oltani Isten szeretetét (Róm 5,5), úgy van hatalma az érzelmek lecsillapítására is. Ha az önmagunkkal való szembenézés és a döntés őszinte volt, s bizalommal segítségül hívtuk Istent, akkor Ő megszabadít, és a fájdalom helyét vigasztalással tölti be, a vágyak helyét pedig megelégedéssel.

“A maradandó békének, a lélek igazi nyugalmának csak egy forrása van. Erről beszélt Krisztus, amikor így szólt: »Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket.« (Mát 11,28) Ez a békesség nem olyasvalami, amit Krisztus önmaga nélkül ad. Ez a békesség Krisztusban rejlik, és csak akkor kaphatjuk meg, ha magát Krisztust is elfogadjuk… Ha Isten szeretetének napsugara fénnyel árasztja el a lélek homályos zugait, akkor eltűnik a nyugtalanság, kimerültség, elégedetlenség, és megelégedett öröm eleveníti meg a lelket, erősíti és gyógyítja a testet.”14

Mit tegyünk, mit tehetünk addig, amíg elmúlik az érzelmi válság?

Jézus Krisztus földi élete során nem mindig gyógyított egyformán, s ez ma is így van. Volt, aki azonnal meggyógyult, de volt, akinek hitben el kellett indulnia, s útközben gyógyult meg. Van olyan eset, amikor Isten azonnal feloldja az érzelmi válságot, amint őszintén döntést hozva, bizalmunkat kifejezve Őhozzá megyünk. Előfordulhat azonban, hogy az érzelmek nem csillapodnak le azonnal, csupán erőt nyerünk az engedelmességhez. Sorsdöntő a szabadulásra nézve, hogy mit teszünk ekkor. A nagy Orvos lábnyomán c. könyvben konkrét gyakorlati tanácsokat olvashatunk: “Ha kísértések ostromolnak, ha elborít a gond, a kétség és a sötétség, tekints arrafelé, ahol utoljára láttad a fényt! Nyugtasson meg az a tudat, hogy Krisztus szeret és megoltalmaz! Amikor a bűn erőt akar venni a szíveden, amikor gyötör a bűntudat és furdal a lelkiismeret, amikor kétely üli meg a lelked, gondolj arra, hogy Krisztus kegyelme elég a bűn legyőzéséhez, a sötétség eloszlatásához! Ha a Megváltóval vagyunk közösségben, a béke birodalmába lépünk… Sokszor a fájdalom felhője borul a lelkedre. Ilyenkor ne tépelődj! Tudod, hogy Jézus szeret. Megérti gyengeségedet. Akaratát cselekedheted már azzal is, ha csupán megpihensz karjában.”15

Segítséget jelenthet számunkra a viharba került hajós képe: “Mint a hajós, akinek hajója nagy viharba jutott, s egyszerre látja, hogy a vitorlák kötelei megfeszülnek, a nagy vitorlaszárnyak vészesen megdagadnak az orkán tébolyodott leheletétől, a huzalok recsegnek és ropognak, s a düledező és táncoló hajófedélzeten, a bőgő és átcsapó hullámok között imbolyogva, utolsó erejével is a vitorlákhoz és kötelekhez siet, hogy lazítson mindezen… Lazíts és várjál. Reggelre eláll a vihar.”16

A hajós megteszi, amit tehet: bevonja a vitorlát, hogy a szél ne ragadja el olyan helyre, amely végzetes lehet. Miután ezt megtette, várja a vihar elmúlását, tudva, hogy reggelre eláll a szélvész. Így mi is tegyük meg, amit megtehetünk: egyetlen lépéssel se induljunk a rossz felé, ne engedjünk a bűnnek, bármennyire nehezünkre esik is. Ne adjuk át a vezetés jogát az indulatok, érzelmek viharának! Majd várjuk türelemmel az érzelmi vihar csendesedését, elviselve közben a szélvész okozta szenvedést, a saját gyengeségünkkel való megalázó szembesülést is.

Mit tehetünk azért, hogy egészséges érzelmi világunk legyen?

Bár az érzelmeink változékonyak lehetnek, mégis tudatosan is tehetünk azért, hogy érzelmi világunk minél kiegyensúlyozottabb legyen. Ismét három pontban foglalhatjuk össze azt, amire figyelnünk kell:

1. Engedelmesség életünk minden területén. Az emberi élet problémáinak gyökere abban található, hogy “Istent nem mint Istent tiszteljük” (vö. Róm 1,21), azaz nem engedelmeskedünk neki következetesen. Az engedelmességnek is és a bűnnek is van azonnali következménye, pontosan az érzések és érzelmek területén (vö. Róm 2,9–10). Az engedetlenség és az ebből fakadó bűntudat feszültséget okoz és felemészti az életerőt, míg az engedelmesség gyümölcse a békesség. Ezt tanítja a Biblia, ezt figyelhetjük meg a bibliai történetekben és a saját életünkben is. “Az a tudat, hogy jól végeztük el a feladatunkat és örömet szereztünk másoknak, felszabadulttá és boldoggá teszi lelkünket, és új életre kelti egész lényünket.”18

Ahhoz, hogy helyreálljon a békességünk és a reménységünk, rendeznünk kell Istennel és egymással a bűneinket, hanyagságainkat. “Boldog az, akinek hamissága megbocsáttatott, vétke elfedeztetett. Boldog ember az, akinek az Úr bűnt nem tulajdonít, és lelkében csalárdság nincsen. Míg elhallgatám, megavultak csontjaim a napestig való jajgatás miatt. Míg éjjel-nappal rám nehezedék kezed, életerőm ellankadt, mintegy a nyár hevében. Vétkemet bevallám néked, bűnömet el nem fedeztem. Azt mondtam: »Bevallom hamisságomat az Úrnak« – és Te elvetted rólam bűneimnek terhét.” (Zsolt 32,1–5)

2. A hála és szeretet kifejezése. Az engedetlenség mellett a másik alapvető problémánk a hálátlanságunk (vö. Róm 1,21). Talán gyakorta imádkozunk azért, hogy Isten adjon nekünk hálás szívet. Azonban lehet, hogy több eredménnyel járna, ha egyszerűen hálát adnánk mindazokért az áldásokért, amelyeknek részesei vagyunk. A hit, az alázat, a hála és a szeretet azáltal növekszik életünkben, hogy kifejezzük, gyakoroljuk. Nem arra kell tekintenünk, amink nincs, hanem azt a bizalmat kell Jézusba vetnünk, amink van… “Test és lélek gyógyítására a hálás és dicsőítő lelkületnél nincs jobb orvosság… Lényünk törvénye az, hogy gondolataink és érzéseink elmélyülnek és nagyobb súlyt kapnak, ha kifejezzük őket. Míg a szavak gondolatokat fejeznek ki, a gondolatokat szavak követik. Ha többet beszélnénk a hitünkről, ha jobban örvendeznénk a nyilvánvalóan minket érintő áldásoknak – Isten nagy kegyelmének és szeretetének –, akkor mélyebben hinnénk és boldogabbak lennénk… Már itt a Földön is soha ki nem apadó forráshoz hasonlíthatna örömünk, mert az a folyam táplálja, amely Isten trónjáról árad. Akkor hát neveljük szívünket és nyelvünket Isten páratlan szeretetének dicsőítésére! Szoktassuk lelkünket bizakodásra, és maradjunk mindig a Golgota keresztjéről sugárzó fényben! Sohase feledkezzünk meg arról, hogy a mennyei Király gyermekei vagyunk, a seregek Urának fiai és leányai! Nála mindig megpihenhetünk.”19

3. Másokért végzett szolgálat. “A mással jóltevő ember megkövéredik; és aki mást felüdít, maga is üdül.” (Péld 11,25) Egyszerű törvénye ez az életünknek. Szeretetre vagyunk alkotva. Arra, hogy szeretetet adjunk és kapjunk. Ha ez nem működik az életünkben, akkor zavarok mutatkoznak az érzelmi világunkban is. Isten úgy tervezte el az életünket, hogy a másokért való fáradozás, szeretetszolgálat közben fejlődjenek képességeink, igaz örömöt ismerjünk meg, ráadásul alkalmassá váljunk az Ő országára.

“Nem bölcs dolog önmagunkat figyelni és érzéseinket elemezgetni. Ha ezt tesszük, az ellenség olyan nehézségeket és kísértéseket támaszt, amelyek gyengítik hitünket, és elbátortalanítanak bennünket. Érzelmeink vizsgálgatásával és szabadjára engedésével kaput tárunk a kétely előtt, és elveszítjük tisztánlátásunkat! Ne önmagunkra tekintsünk, hanem Jézusra!”20

“A beteg gyógyulásának egyik legbiztosabb akadálya az énközpontúság. Sok megrokkant ember tart igényt mások sajnálkozására és segítségére, pedig az segítené őket igazán, ha nem önmagukkal, hanem másokkal törődnének… A jótétemény kettős áldás. Segít azon, aki gyakorolja, és azon is, aki részesül benne… Az együttérzés állandó igénylése helyett igyekezzék a beteg együttérzést tanúsítani. Saját gyengeséged, bánatod és fájdalmad terhét vesd a könyörülő Megváltóra! Tárd ki szívedet szeretete előtt, és áradjon ez a szeretet másokra is. Ne felejtsd el, hogy mindenkinek vannak nehezen elviselhető próbái és nehezen leküzdhető kísértései. Talán tehetsz valamit e terhek könnyítésére. Fejezd ki háládat a kapott áldásokért, és méltányold, ha figyelmességet tapasztalsz. Legyen szíved állandóan telve Isten drága ígéreteivel, hogy ebből a kincstárból vigaszt és erőt nyújtó szavakat hozhass elő másoknak. Ez olyan légkörrel vesz körül téged, amely segít és felemel. Tűzd ki célul, hogy áldás leszel a körülötted levőknek, és módot találsz arra, hogy megsegítsd saját családod tagjait és másokat is.”

Hites Gábor írása

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat