LÉLEK-BARÁT

Szeretettel köszöntelek a keresztény FELEKEZETMENTES tanítási blogomon! Gyújtsünk együtt mennyei kincseket, mert azt mondja az Úr, "aki nincs velem, ellenem van, és aki nem gyűjt velem, az tékozol. (Lk 11,23.)

SOKAN VANNAK AZ ELHÍVOTTAK, DE KEVESEN A VÁLASZTOTTAK

 

A világon minden három emberből egy, azaz hozzávetőleg két milliárd ember Jézus Krisztus követőjének és a keresztény hit gyakorlójának vallja magát. Akik valamelyest ismerik az Isten Gyülekezeteinek tanításait, gyakran felteszik a következő kérdést: valóban lehetséges lenne az, hogy a kereszténység döntő többségét kitevő sok-sok millió ember megtévesztett lenne, és a széles úton halad? A kérdésre adott válasz csupán a világi kereszténység szemszögéből nézve hangzik megdöbbentőnek. Azok számára, akik valóban ismerik a Biblia tanításait, inkább az lenne megdöbbentő, ha a világ nagy része felismerné az igazságot, és nem lenne megtévesztve ebben a korban. A Biblia ugyanis rámutat arra, hogy az emberiség döntő többsége még az elhívást sem tapasztalja meg ebben az Ádám teremtése és Krisztus visszajövetele között eltelő hatezer éves korszakban. Továbbá az elhívott tömegeknek is csupán egy töredéke az, amely választottként végigfutja a versenyt, és bejut az Isten országába Mert meg van írva: “Sokan vannak az elhívottak, de kevesen a választottak” (Mát. 22:14).

 

Miért hív el az Isten sokakat ebben a korban, ha az üdvösség végül is csupán egy igen kevés számú választottnak adatik meg? Miként lehet bárki biztos abban, hogy megkapta az elhívást, és abban, hogy azontúl az arányokban kevés választottak közé tartozik-e? Továbbá, mennnyiben függ rajtunk az elhívás illetve a választottság? Ez a rövid írás az Isten hívását és a választottak jellemzőit mutatja be, ami alapján bizonyosabbak lehetünk hívásunk és választottságunk valóságában.

Krisztus a királyi mennyegzőről szóló példabeszédét a következő, sokak számára zavaró kijelentéssel zárta le: “Mert sokan vannak az elhívottak, de kevesen a választottak” (Mát. 22:14).

Mit jelent mindez teológiailag, és hogyan egyeztethető össze azzal az általánosan kialakult véleménnyel, miszerint a szerető Isten az emberiség nagy részének biztosítja az üdvösséget? Ez a kijelentés látszólag teljesen ellentmond ennek a széleskörű nézetnek. Miért hív el Isten tömegeket az üdvösségre, ha eleve egy viszonylagosan kevés számú embert választott el arra? Az egyéni embert ez előbb-utóbb egy elkerülhetetlen kérdés elé állítja: ha Isten elhívott, hogyan lehetek biztos abban, hogy a választottak közé tartozom? Sokan még az elhívásukban sem teljesen biztosak, ezért először is azzal kell tisztában lennünk, hogy mi alapján és miként történik meg az Isten hívása az egyén életében.

 

A kiválasztás eldöntetett a föld megalapítása előtt

Először tisztáznunk kell, hogy elhívásunk és választottságunk nem tőlünk, nem a képességeinktől, jóságunktól, de még csak nem is az akaratunktól függ. Sokak számára gondot okoz az a felismerés, hogy az elhívás és az üdvösségre szóló választottság eldöntetett – eleve elrendeltetett –, már a világ megalapítása és az első emberpár megteremtése előtt (Jel. 17:18).

Isten határozta meg a választottak teljes számát és személyeit, akikben sikeresen végig fogja vinni munkáját, amint Krisztus teljességére formálja őket:

Róma 8:28-30 28 Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden összedolgozik a javukra, miután az Isten előzetes terve szerint (való kifejlődésre) elhívottak, 29 mert akiket eleve felismert, azokat a többiektől eleve különválasztotta, hogy ugyanazt az alakot viseljék, amelyet az ő Fia, hogy így Isten Fia sok testvér között az elsőszülött legyen. 30 Akiket pedig eleve különválasztott, azokat el is hívta, akiket elhívott, azokat igazságosakká tette, akiket igazságosakká tett, azokat meg is dicsőítette.

Az ember csupán válaszol erre a hívásra, de még ezt a választ is az Isten munkálja ki bennünk:

Filippi 2:13 Hiszen Isten munkálja bennetek az akarást is azért, mert ez az ő helyeslésével találkozik.

Miután tisztában vagyunk mindezzel, lássuk, hogy miként megy végbe, azaz miként nyilvánul meg Istennek e munkája itt az emberi létben, és az általunk ismert világban, vagyis a magunk életében.

 

Hogyan hív az Isten?

Amikor Krisztus a földön élt, akkor maga hívta el tanítványait. Kevéssel azután, hogy megkezdte Galileában az evangélium hirdetését, az isteni országlás közeli eljövetelét, magához hívta a halászó testvérpárt, Simont és Andrást: “Kövessetek, és én emberek halászaivá teszlek titeket!” (Márk 1:17).

A két halász azonnal felhagyott munkájával, otthagyták hálóikat, és követték Krisztust. Kissé később Krisztus meglátta Jakabot és testvérét, Jánost, akik szintén halászok voltak, és “azonnal hívta őket”, mire azok hátrahagyták apjukat, Zebedeust és követték Őt (20. vers). Hasonló, rövid határozottsággal szólt Lévihez, a vámoshoz is, mondván neki: “Kövess engem!” (Márk. 2:13).

Amikor Jézus a vámos házában vendégeskedett, rövid utalást tett arra, hogy mi okból hívja magához az embereket. A vendégek közt voltak magukat igazságosnak vélő farizeusok is, akik megszólták Krisztust amiatt, hogy bűnösökkel eszik és érintkezik. Erre Jézus a kövekező kijelentéssel válaszolt: "Az erejükben levőknek nincs szükségük orvosra, csak a betegeknek. Nem azért jöttem, hogy igazságosokat hívjak, hanem hogy vétkezőket." (Márk. 2:17).

Az Isten elhívása tehát a bűnösökhöz szól, és célja a gyógyulásuk, a bűnöktől való megszabadításuk. Mint láttuk, Krisztus minden tanítványát maga hívta el. De mivel Krisztus ma nem jár közöttünk a földön, hogyan kapjuk meg ma ezt az elhívást? A választ Pál apostol adja meg:

2Tesszalonikai 2:13-14 13 Tartozunk Istennek mindenkor hálát adni értetek, testvéreink, kiket az Úr szeret, hogy Isten zsengéül választott el titeket arra, hogy a Szellem megszentelése és az igazság hite által megmentsen 14 s erre a mi örömüzenetünkön keresztül el is hívott titeket, hogy Urunknak, a Krisztus Jézusnak dicsőségére megtartassatok.

Tehát az Isten hívása ma az evangélium hallása által történik, mert:

Róma 10:14, 17 14 Miként hihetnek abban, akiről nem hallottak? Miként hallanának, ha nincs igehirdető? Miként hirdetnék az igét, ha senki sem küldi őket? Így is írták meg: “Mily szép az örömhirdetőknek lába, akik a jóról beszélnek.”... 17 A hit tehát az ige hallásából támad, a hallás pedig a Krisztus beszédén át.

Az evangélium és az igazság hirdetése nem emberek által történő hittérítés, mert az ember szívét egyedül Isten képes megváltoztatni, azáltal, hogy értelmet ad a hallgatóknak a szolgáitól hallottak befogadására (vö.1 Tessz. 2:13).

 

Az elhívás az Atya akaratából történik

Az elhívást egyedül az Atya határozza meg, saját eldöntött akaratából kifolyólag, s ezt Krisztus is határozottan megerősítette, amikor kijelentette:

János 6:44, 65 44 Senki sem jöhet énhozzám, ha nem vonzza őt az Atya, aki elküldött engem. Én pedig feltámasztom az utolsó napon. ...  65 És így folytatta: “Ezért mondtam nektek, hogy senki sem jöhet hozzám, ha nem adta meg ezt neki az Atya.”

Tehát amikor Krisztus tanítványokat hívott el a beszédeivel, akkor az Atya hívta Hozzá és adta kezébe azokat, akiket Neki szánt üdvösségre. Nem véletlenül kezdte számos mondanivalóját ezekkel a szavakkal: "Akinek füle van, az hallja.” Más szóval, Ő csak azokhoz szólt, akiknek megadatott az értelem szavainak hallatán. Azért tanított példabeszédekben is, hogy csak azok értsék meg, akiknek megadatott az országlás, a többségtől pedig meg lett tagadva a megtérés esélye (Mát. 13:10-16).

Hogyan történik meg az elhívás az életünkben? Miként érzékelhetjük vagy foghatjuk fel ezt a mindennél fontosabb ajándékot? A fizikai léthez kötött emberi elme önmagában képtelen felfogni a szellemi igazságokat és általában véve a szellemi dolgokat:

2Korintus 2:9, 14 9 “Amit szem nem látott, és fül nem hallott, ami ember szívében fel nem ötlött, azt készítette Isten az őt szeretőknek.” 14 Lelki [értsd testi, földhözragadt] ember nem fogadja el Isten Szellemének dolgait, hiszen ostobaság neki. Nem is ismerheti meg, mert szellemileg vizsgálhatók meg.

Az emberi elme a fizikai érzékszerveken, a látáson, halláson, tapintáson stb. keresztül érzékel, tapasztal, és ezeken keresztül formálódik a tudat, az emberi szellem. Ez az emberi szellem azonban csupán az emberi, fizikai léthez kötött ember szelleme, magában képtelen felfogni az Isten szellemi dolgait. Az Isten dolgainak megértéséhez szükséges egy olyan komponens, ami nem található meg a testi emberben, ha az Isten nem nyilvánítja ki a Maga Szelleme által, amit a hívőkbe helyez újjászületésük alkalmával:

1Korintus 2:10-12 11 Nekünk tudniillik a Szellem által jelentette ki az Isten. A Szellem ugyanis mindent nyomoz, az Isten mélységeit is11 Melyik ember ismeri ugyanis az ember dolgait, hacsak nem az ember szelleme? Ekképp az Isten dolgait senki sem ismeri, csak az Isten Szelleme12 Mi pedig nem a világ szellemét kaptuk, hanem az Istenből kiáramló szellemet, hogy tudjuk azt,, amivel Isten kegyelme ajándékozott meg bennünket.

Tehát Isten hív el, oly módon, hogy kinyilvánítja Szellemén keresztül Önmagát, velünk való célját, és az arra való elhívásunkat. Tudjuk, hogy tudjuk; és tudjuk, hogy igaz, mert az Isten Szelleme teszi tudatossá bennünk. Amíg Isten nem tárja fel előttünk az Ő dolgait, addig képtelenek vagyunk azokat megismerni, csupán emberi elme szerint gondolkodunk, mint Péter az újjászületése előtt, akit így dorgált meg Krisztus: “Eredj mögém sátán, mert nem az Isten dolgain jár az eszed, hanem az emberek dolgain.” (Márk. 8:33; Mát. 16:23).

Hogy Krisztus miért nevezte Sátánnak Pétert? Mert az emberiség Isten nélkül Sátán szellemi befolyása alatt áll és cselekszik, mert az elvakította az egész emberiséget, amint azt a Jelenések 9:12 mondja:

Jelenések 9:12 Ekkor levetették a nagy sárkányt, az ősi kígyót, kinek vádló és sátán a neve, ki az egész lakott földet eltévelyíti.

Ez alól az univerzális megtévesztés alól egyedül az Isten szabadíthat csak meg, s pontosan ez történik, amikor elhív és feltárja igazságát az evangéliumon keresztül, és befogadjuk azt. Akik nincsenek erre elhívva, azok továbbra is vakok maradnak Isten dolgai iránt, Sátán szellemi befolyása alatt:

2Korintus 4:3-4 3 De, még ha leplezett volna is a mi örömüzenetünk, az elveszők között leplezett4 akikben e kor istene vakká tette a hitetlen gondolkodást, hogy a Krisztus dicsőséges örömüzenetének fénye, aki Istennek képe, rájuk ne ragyoghasson.

Tehát nem mindenkinek adatik meg ez a hívás. Isten nemhogy megengedte Sátánnak az emberiség elvakítását, hanem maga vetette az alá az engedetlen emberiséget:

Róma 11:8  “Isten a bódultság szellemét adta nekik egész a mai napig: oly szemet, mely nem lát, és olyan fület, mely nem hall.”

Amikor az Atya elhív egy egyént Krisztushoz, akkor eltávolítja ezt a szellemi vakságot azáltal, hogy feltárja igazságait a Maga Szellemén keresztül. És ezt csak az képes felfogni, akiben megtörténik ez a folyamat. Még a Biblia gyakori olvasása, alapos tanulmányozása sem képes megadni ezt a szellemi tudatosulást. A betűben nem lehet a Szellemet megtalálni, viszont amikor a Szellem megadatik, életre kel a betű valós jelentése bennünk. A zsidók, akik szinte kívülről ismerték az Írásokat, nem fogták fel azok szellemi üzenetét, mert a betűben az nem lelhető meg, hacsak Isten le nem veszi szemükről a leplet a Krisztushoz való elhívásával:

2Korintus 3:14 De bele is kövesedtek gondolkodásukba. Mert az ószövetség olvasásakor a mai napig rajtuk van a lepel, s nem hull le róluk, mert csak a Krisztusban veszti hatályát.

Egyedül az Istentől jövő, Krisztushoz való elhívás és megtérés veszi le a leplet a szemünkről: “amikor megtér valamelyikük az Úrhoz, lehull körüle a lepel” (Kor. 3:16)

És ezzel eljutottunk egy fontos kulcshoz!  A valós bizonyítékhoz, ami rámutat, ami ténylegesen bizonyítja hívásunk valóságát. A hívás után Istenhez kell fordulnunk, azáltal, hogy válaszolunk a hívására! S amiként válaszolunk, úgy omlanak le a további leplek. Miután felismertünk egy-egy kinyilvánított igazságot, azt gyakorolnunk kell, hogy további igazságokat kapjunk, s hogy azokat is bevezethessük életünkbe, s ez így folytatódik a teljességig. Egyre növekvő mértékben kell tükröződjön életünkben a tökéletes, bűntelen életet élő Krisztus:

2Korintus 3:18 Mi pedig mindannyian, míg felfedett arccal visszatükrözzük az Úr dicsőségét, dicsőségről dicsőségre átváltozunk úgy, ahogy az Úr Szelleme hat.

A teljességre csupán a test átváltozásakor jutunk, de a hátralévő életünket ebben a szellemi növekedésben kell megélnünk, s ezt a folyamatot nevezi a Biblia a megszentelődésnek.

 

A királyi mennyegző

Ezek után talán könyebb megértenünk a királyi mennyegző példabeszédét és Krisztus kijelentését a sok elhívottról, de kevés választottról.

Igen, nagyon sokan meg vannak hívva a mennyegzőre, ami Krisztus visszatérésekor fog megtörténni (Jel. 19:9). Ahhoz azonban, hogy jogosan részt vehessünk ezen a mennyegzőn, megfelelő “ruházatot kell viselnünk”. Ez természetesen azt jelenti, hogy a fentebb említett folyamat alatt szellemileg növekednünk kell, azaz magunkra ölteni Krisztus igazságos és tökéletes természetét. Enélkül nem vehetünk részt a mennyegzőn, mert mindazok, akik nem viselik ezt a “mennyegzői ruhát”, jogtalanul jelennek meg, amiért Krisztus elveti őket magától, és kilöki őket a külső sötétségre (Mát. 22:11).

Ezen a mennyegzőn Krisztus a vőlegény, az egyház pedig a menyasszony (2Kor. 11:2; Ef. 5:23-32). Miként kell felöltöznünk erre a fontos eseményre?

Jelenések 19:8 rámutat, hogy milyen öltözetet visel majd Krisztus jegyese, azok, akik felkészültek az Isten egyházában, és emellett arra is, hogy mi is valójában ez az öltözék:

Jelenések 19:8 Megadatott neki, hogy ragyogó és fehér gyolcsba öltözzék: a gyolcs ugyanis a szentek igaz cselekedetei.

Az igazságos cselekedetekkel leszünk megfelelően felöltözve a mennyegzőre. Az igazságos cselekedeteket a szellemi újjászületés, az új szövetségen keresztül megváltozott szív eredményezi, amely már nem keményedik meg Isten törvénye ellen, hanem képes beteljesíteni azokat (Héb. 8:10). A megváltozott szív igazságosságot, az Isten törvényét meg nem taposó cselekedeteket hoz maga után. Ez egyben egy komoly elvárás is az irányunkban. Isten, miután feltárja igazságait, elvárja részünkről azt, hogy aszerint cselekedjünk, illetve olyan életmódot folytassunk, amelyekről kinyilvánította, hogy a kedvében járó cselekedetek. Ha nem tesszük ezt minden erőnkből, akkor nem leszünk megfelelően felkészültek a mennyegzőre. Ez a magunk sorsdöntő választása. Sátán mindent megtesz azért, hogy nagy csodákkal és hamis tanításokkal megtévessze még a választottakat is (Mát. 24:24),akiknek ki kell állni ezeket a próbákat. Ez azt jelenti, hogy a mi valóságunkban rajtunk áll a választottság, saját erőnk, hűségünk és kitartásunk is szerepet kap, még akkor is, ha Isten adja meg rá úgy az indíttatást, mint a szükséges szellemi erőt. Csak egyedül Isten látja és tudja előre azt, hogy kik viszik véghez ezt a harcot, nekünk úgy kell küzdenünk, mintha minden teljesen rajtunk állna:

Filippi 2:12 .... félve és rettegve munkáljátok ki megmenekülésteket (vö. Zsolt. 2:11)

2Péter 1:10 Azért annál inkább serénykedjetek testvéreim, hogy elhivatásotokat és kiválasztott voltotokat megszilárdítsátok, mert ha ezt teszitek, nem fogtok sohasem megbotlani.

Ha életünk végéig kitartunk a hitben, az igazságban, és a kísértések elleni harcban, akkor mondhatjuk el azt, amit Pál apostol is átérzett nem sokkal a halála előtt:

2Timóteus 4:7-8 7 A nemes harcot megküzdöttem, futásomnak végére érkeztem, a hűséget megőriztem. 8 A jövendőre félretették nekem az igazságosság koszorúját és azt ama napon az Úr, az igazságos bíró meg fogja nekem adni, de nemcsak nekem, hanem mindazoknak, akik szeretettel várják az ő megjelenését.

 

A sokaság - nem választottak, de nem is kitagadottak

Mi történik azokkal az emberekkel, akik e korban soha nem voltak elhívva? A történelem folyamán milliárdok még csak nem is hallották, hallhatták az egyetlen nevet, ami által üdvözülhetünk (Ap. Csel. 4:12), Jézus Krisztus nevét.  És a további milliárdok, akik ugyan hallották az evangéliumot, sőt megkapták a hívást is, de valamilyen oknál fogva vagy nem fogadták be, vagy ha be is fogadták, hamarosan hátrahagyták a hitet, és visszatértek korábbi életformájukhoz? Ezek az embertömegek végleg elvesztek volna a kárhozatra, vagy ahogyan sokan vélik, a “pokol tüzére”? Ez a nagy kérdés korokon át egyformán foglalkoztatta a teológusokat és az egyszerű embereket is. A kérdésre a választ Izrael példájából láthatjuk, amikor Pál apostol Ézsaiás prófétát idézve rámutatott Izrael elbukásának és megváltásának körülményeire:

Róma 10:21 Izráelnek pedig ezt mondja: “Egész napon át kiterjesztettem kezemet egy engedetlen és ellentmondó nép felé.”

Izrael az Isten választott nemzete volt, de e korban még közülük is csupán keveseknek adatott meg az üdvösség ajándéka! A többségük engedetlen, keménynyakú és hitetlen maradt még elhívásukban is. De végleg megtagadta őket Isten és örökre elvesztek volna? Egyáltalán nem!

Róma 11:1, 7 1 Kérdem hát: Csak nem taszította el Isten az ő népét? Szó sem lehet róla. Hisz én is izraelita vagyok, Ábrahám magvából, Benjámin törzséből. ... 7 Mi hát a helyzet? Izráel azt, amit keres, nem érte el, a kiválasztottak ellenben elérték, míg a többiek megkövesedtek, ahogy írva is áll:

Isten - kegyelem által - a jelen korban is fenntartott magának egy választott maradékot az izraeliták közül is, de többségüket vakságra adta (Róm. 11:5,7). Ez a vakság azonban nem fog örökké tartani, sem Izrael, sem a világ többi nemzete fölött. Miután Isten e kor végére teljes számban elhívja a választottait, megmenti egész Izraelt:

Róma  11:25-26 25 Mert hogy ne a magatok eszétől vezettessétek magatokat testvéreim, akarom, hogy értsétek meg azt a titkot, hogy részleges megkövesedés támadt Izráelen mindaddig, míg a nemzetekből kiváló [választott], teljes szám be nem jut. 26 Így fog aztán egész Izráel megmenekülni, mint írva van: “Megérkezik Sionból az, aki kiragadja őket, aki Jákóbtól az istentelenséget elhárítja,

Ez egy prófécia, miszerint az Isten országának Krisztus visszatérésekor történő eljövetelével Isten leveszi a leplet Izrael szeméről, és nem csak Izraeléről, hanem minden más nemzet szeméről is. Krisztus a milleniumi uralma alatt az egész világra kiterjeszti Isten országlását. Vagyis nem e hatezer éves sátáni, gonosz korszakban (Gal. 1:4), hanem az eljövendő isteni országlás új korszakában. Ezzel kezdődően, és végig az ezer esztendő alatt, az egész akkori világ meg fogja tapasztalni Isten hívását és üdvözülhet. És végül, mi lesz az elmúlt idők és e jelen kor vakságra adott, el nem hívott és ki nem választott tömegeivel?

A milleniumi uralom alatt, majd az azt közvetlenül követő második feltámadásban, a nagy fehér trón előtt történő ítélethozatal alkalmával Isten megmenti az emberiség nagy részét az üdvösségre. Ma csupán az elsőszülöttekkel, szellemi aratásának [az üdvözülők] elsőzsengéivel (Róm. 8:23; 1Kor. 1:15) dolgozik Isten:

Jakab 1:18 Akaratából szült minket az igazság igéje által, hogy mi teremtményeinek valamelyes zsengéje [elsőszülöttei] legyünk.

A világ nagy része tudatlanságban szenved, és a hívásra válaszolóknak csupán egy kevés “maradéka” az, aki választottként végigfutja a versenyt, felölti a mennyegzői ruhát a hit általi cselekedetek által, és a Szellem elsőgyümölcseként részt vehet a jobb (Héb. 11:35), uralkodással járó első feltámadásban (Jel. 20:4-5) Krisztus visszatérésekor.

Az emberiség döntő többsége a Millennium alatt, majd azon túl, a második, vagy általános feltámadásban kerül ítélet alá. Ekkor az Ádám óta élt emberiség minden egyes tagja ítélőszék elé kerül, legtöbbjük ekkor ismeri meg először Krisztus nevét és a megváltás tervét. Ekkor ők is vagy üdvösséget nyernek, vagy pedig keménységük miatt örök halálra kerülnek a tüzes tóban, amely halálból már nem lesz többé feltámadás (Jel. 20:20:11-14).

 

Elhívottak, választottak és hűségesek

A kedves olvasó ha olvassa, ha megérti, ha szellemében felfogja mindezt, és égő, belső vágyat érez arra, hogy engedelmeskedjen Istennek, akkor el van hívva! Mert akik megértik Isten akaratát velünk, emberekkel kapcsolatban, azok megkapták az elhívást. De ezzel biztosított-e automatikusan választottság is? Csakis akkor, ha az életünk részvé tesszük és megéljük mindazokat az igazságokat, amelyeket Isten már kinyilatkoztat számunkra. Ha Isten megad, megmutat bármit, akkor aszerint kell az életünket alakítani. Minél hűségesebben követjük a már kinyilatkoztatott igazságokat, annál több további igazságot ad meg Isten. Isten nem kíméli választottait sem, ha azok korrigálásra szorulnak (Luk. 12:40-47), mert akiknek sok adatott meg, azoktól annak mértéke szerint többet is vár el Isten (Luk. 12:48).

Aki kitartóan megéli mindazt, amit addig megkapott, az még többet fog kapni, s így állandó lesz a szellemi fejlődése a teljesség eljöveteléig. A stagnálás elesést jelent, mert aki a kevés neki megadott ajándékot sem használja fel, attól azt a keveset is elveszik! Ez a talentumok példabeszédének a lényege (Mát. 25:14-25). A magvető példázata (Mát. 13:18:23) pedig rámutat, hogy ha valaki hallja a hívást, de nem válaszol rá, Sátán egyből elvakítja és elragadja az igazságtól (19. vers, vö. 2Kor. 4:3-4), hogy ebben a korban ne meneküljön meg.

A kereszténység nem annyira az igazság felfogásából vagy az arról való beszédekből áll, mint inkább az arra alapozott életvitelből, igazságos cselekedetekből:

Jakab 1:21-25 21 Azért hát, félre tévén minden szennyet és a gonoszság áradatát, fogadjátok be szelídséggel a veletek összenövő igét, melynek hatalma van arra, hogy lelketeket megmentse. 22 Legyetek az igének megtevői s nem csupán hallgatói, mert aztán hamis következtetésekkel eltévesztitek az igazságot23 Mert az, aki az igének hallgatója és nem megtevője, olyan emberhez hasonlít, aki megnézte természetes arcát a tükörben24 szóval megvizsgálta magát, de ahogy eljött onnan, elfelejtette, milyen volt. 25 Ám, aki beletekintett a szabadság bevégezett törvényébe és meg is maradt mellette, aki nemcsak feledékeny hallgató, hanem tettnek cselekvője, az boldog, amikor cselekedhet.

Az igaz keresztények nap-mint-nap megélik az igazságot, amelyeket cselekedeteikkel bizonyítanak. Az Isten bevégzett törvénye a szabadság tökéletes törvénye, mert megszabadít a bűn és halál fogságából. De hiába hisszük az igazat és a jót, ha nem kerül kivitelezésre az életünkben, akkor a hit és ismeret halottá válik. Ezt taglalja Jakab is levelének második részében:

Jakab 2:20, 24 20 Fel akarod ismerni haszontalan ember, hogy a hit tettek nélkül tehetetlen? ... 24 Lássátok meg hát, hogy tettek alapján válik igazságossá az ember, s nem egyedül a hit alapján

És ha már Isten szavának cselekvőivé váltunk? Ha Isten választottai vagyunk, akkor hűségesnek kell maradnunk az elhívásunkhoz, egyedül ezzel biztosíthatjuk választottságunkat:

2Péter 1:10 Azért annál inkább serénykedjetek testvéreim, hogy elhivatásotokat és kiválasztott voltotokat megszilárdítsátok [biztossá tegyétek], mert ha ezt teszitek, nem fogtok sohasem megbotlani.

Akik a végsőkig kitartanak, minden áron és minden körülmények között, azok menekülnek meg, amint Krisztus ezt kijelentette:

Máté 24:12-13 12 Annak következtében, hogy törvényrontással telik meg a világ, a legtöbb emberben elhidegül a szeretet. 13 De aki végig állhatatos marad, megmenekül.

Héberek 3:12-14 12 Vigyázzatok testvéreim, hogy valamelyikőtökben valamikor rossz szív ne legyen, olyan, mely elpártol az élő Istentől13 Ellenkezőleg, minden egyes napon bátorítsátok egymást, amíg csak MÁT mondanak, hogy közületek senkit meg ne keményítsen a vétek tévelyítő hatalma. 14 Mert a Krisztus birtokostársaivá lettünk, ha a kezdetbeli állhatatosságot csakugyan végig szilárdan megtartjuk.

Isten az akarata szerint megváltott és Magához vont, azaz elhívott bennünket Krisztus áldozatán keresztül, e gonosz sátáni korszakból és világból:

Galaták 2:4 ... aki vétkeinkért odaadta magát, hogy a jelenvaló rossz korból kivegyen bennünket magának, ahogy azt Isten, a mi Atyánk akarta.

De az üdvösségünk még nem teljes, az csak akkor válik teljessé, amikor Krisztus visszatér és hűségesnek talál bennünket az elhívásunkhoz.

Hogy Krisztussal együtt uralkodhassunk az eljövendő országlásban, ahhoz hallanunk kell az igazságot, be kell azt fogadnunk, és cselekedetekkel bizonyítva hűen kell kitartanunk abban a végsőkig:

Jelenések 17:14 ... s vele [Krisztussal]  fognak győzni az elhívottak, kiválogatottak és hűségesek."

A mi emberi szintünkön a választás a miénk! Ahogyan a figyelmeztetés is: Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek szíveteket, mint az elkeseredéskor” (Héb. 3:15).

forrás:

http://churchofgod.hu/content.php?act=sokan_vannak

 

Weblap látogatottság számláló:

Mai: 110
Tegnapi: 265
Heti: 677
Havi: 4 852
Össz.: 500 756

Látogatottság növelés
Oldal: ELHÍVOTTAK
LÉLEK-BARÁT - © 2008 - 2024 - lelekbarat.hupont.hu

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »