LÉLEK-BARÁT

Krisztus győzteseinek három ismérve

“És ők legyőzték azt a Bárány véréért, és az ő bizonyságtételüknek beszédéért; és az ő életüket nem kímélték mind halálig.” (Jelenések 12:11)

A hívőnek, aki győztes akar lenni, a Sátánt le kell győznie mint ordító oroszlánt és mint vádolót is. Ez egy irtózatos, halálra menő harc, és ebből a háborúból nem lehet felmentést kapni, csak ha meghalsz, vagy ha legyőznek. A győztesnek meg kell halnia a csatában. Naponként meg kell halnia énje élete számára, annak minden kényeztetésével együtt, és naponta Krisztusért és másokért kell élnie. Apró cselekedetek sokszoros ismétlődésében kell a csata nagy részét megharcolni naponta, amelyben másokat az énünk elé helyezünk; és aki itt veszít, és az önmagának való kedvezést teszi az első helyre, az folytonos vereséget fog szenvedni.

Az Úr harcainak a sarkpontja azonban ez: követőit azzal bízta meg, hogy megvallják Őt az emberek előtt, hogy beszéljenek az embereknek Őróla, azért, hogy az igazság által megszabaduljanak a Sátán tőréből (2 Tim. 2:24-26). Ahhoz, hogy a Sátán fenn tudja tartani királyságát a földön, alapvető, hogy elnémítsa bizonyságtételünket, és legfőbb célja az, hogy elfojtsa hangunkat mint tanúbizonyságot Krisztusról. Az a keresztyén, aki nem beszél Krisztusról, vereséget szenvedett ember, míg Őróla, az Ő személyéről, engesztelő áldozatáról, követelményeiről bizonyságot tenni győzelmet jelent a csatában. A győztes ezt teszi, bár szó szerint az életébe kerül: „életüket nem kímélték mind halálig.”

Több tízezrek harcolták meg ezt a harcot eddig a végletig elmenően. Még ha jellemükben nem is voltak tökéletesek, és hibákat követtek el a gyakorlati életben, mégis kiálltak Krisztusért minden ellenállással szemben, és inkább vállalták a halált, mint megtagadják Őt. Ez győzelem volt. Ragaszkodtak a Nevéhez, és nem tagadták meg az Ő hitét, bár egyiküket (Antipást) elnyelte az ordító oroszlán (Jel. 2:13), és ők erre válaszul odaálltak közel a véres szájhoz, hogy mindegyikőjük a következő áldozat lehessen. Ez győzelem volt.

Nem kíván nagy önelemzést az, hogy valaki győztes-e: egy kevés is elegendő. Egyszerű meghatározni, hogy jobban szeretem-e felebarátomat, mint magamat, vagy magamat szeretem-e jobban a felebarátomnál; egyszerű megmondani, hogy beszélek-e vagy nem beszélek-e az Úr Jézusról, amikor alkalom kínálkozik rá.

Dr. Torrey egyszer egy zsidó lányról tett említést, aki megismerte Jézust mint Megváltóját és Urát. Szíve telve volt az Úrral, és szabadon beszélt Róla a gyárban. Egyeseket ez idegesített, és bepanaszolták az igazgatónál, aki ezt mondta neki: „Azt mondják rólad, vallásos lettél. Nos, ez a te dolgod, de ne idegesíts ezzel másokat.” Erre ő azonnal ezt válaszolta: „Uram, ha ez azt jelenti, hogy nem beszélhetek itt az Úr Jézusról, akkor adja ki a fizetésemet, és elmegyek máshol munkát keresni. Nem akarok olyan helyen dolgozni, ahol nem beszélhetek az én áldott Megváltómról.” Végül megtűrték; bizonyságtételét jellemével és munkájával erősítette meg, és a maga idejében művezetőnő lett. De szándék és készség tekintetében bizonyságtételéért feláldozta megélhetését.

Egy barátomat, aki üzletember, két ügyfele becsapott. Ügyvédje azt tanácsolta neki, ne hagyja annyiban a dolgot, mert biztosan neki adnának igazat. De mivel gyakran tett nekik bizonyságot Krisztusról, és nem akarta elveszíteni ennek további lehetőségét, inkább nem élt a törvény adta jogával, és elveszített egy nagy összeget.

Ezek annak példái, amikor a hétköznapi harcokban győzünk a Sátán fölött. Akik így jutnak győzelemre, kegyelmet fognak találni arra, hogy letegyék életüket Krisztusért, ha erre hívattak el. És még sokan fognak erre elhívatni, mielőtt a hadjárat befejeződik, és a Király személyesen elfoglalja a harcmezőt …

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat