"Aki a győzelem feltételeiből nem lát többet, mint amit az egyszerű emberek is tudnak, az nem a legjobb a jók között. Még ha győz is egy csatában, s az egész égalatti jónak mondja, akkor sem a legjobb a jók között.

Mert aki fel tud emelni egy őszi szőrszálacskát, az még nem nagy erejű; aki látja a napot és holdat, az még nem éles szemű; aki hallja a mennydörgés robaját, az még nem finom hallású. A régi időkben azok, akikről azt mondták, hogy értenek a harchoz, mindig könnyű győzelemmel győztek. Azoknak győzelme tehát, akik igazán értettek a harchoz, nem szerzett hírnevet és nem ismert hőstetteket.

Azért győztek a harcban, mert nem követtek el hibát. Aki nem követ el hibát, annak vállalkozásai mindig győzelemhez vezetnek, s olyanok fölött aratja győzelmét, akik már eleve vereséget szenvedtek. Így hát a harchoz az ért igazán, aki szilárdan áll abban a helyzetben, amelyben nem szenvedhet vereséget, s ugyanakkor nem szalasztja el azt (a helyzetet), amelyben az ellenségnek vereséget kell szenvednie. Ezért győzelmet aratni az a hadsereg fog, amelyik először győz és csak azután keresi a harcot; vereség pedig arra a hadseregre vár, amelyik először harcol és csak azután keresi a győzelmet." (Szun-ce: A hadviselés törvényei)

Szun-ce nem volt keresztény, nehéz is lett volna ez időszámításunk előtt, messze keleten. De Szun-ce győztes volt, és a győzelem esszenciáját írta le 33 oldalban. A testi győzelem, a földi háború egy dolog – a lelki győzelem nélkül a fizikai elérhetetlen. Ha az előkészületek elégtelenek, a bukás szükségszerű. Amelyik hadsereg a lelkében nem győztes, máris vesztes, mielőtt csatába bocsátkozna. A katonai hadviselés sokat taníthat a lelkiről, mert a törvényszerűségek ugyanazok, és a lényeges dolgok hasonlóak.

Ha nem ismered a törvényszerűségeket, és ha nem ismered a lényeges dolgokat – például nem tudod azt, mi a győzelem, az oktalanság révén szükségszerűen veszíteni fogsz, mert az ellenséged, Sátán, aki el akar pusztítani, mindent tud, ami tudható, és szövetségese is van benned, akit nem semmisíthetsz meg: ez a belső ellenség a "tested", az emberi természeted. Előkészület nélkül bocsátkozol harcba, a harcból keresed a győzelmet és ezért folyton veszítesz. Ha nem tudod ki az ellenség, hogy "nem test és vér", máris veszítettél, mielőtt a csata elkövetkezne. Ha mással harcolsz, nem a valódi ellenséggel, ő rajtad üt, úgy hogy észre sem veszed. Nincs más dolga, minthogy hozzád menve elvegye a győzelmet, ami már eleve az övé. Annyi esélyed van csak, mint szalmaszálnak a tornádóval szemben.

Legelső, amit tudnod kell, hogy mi a keresztény a győzelem. A győzelem nem más, mint a természetfeletti a természetesben. Az égi a földi között. A világban az isteni – ami az is marad. A "testi" életben az isteni élet – nem csak felvillanása, hanem világítása. "Ti vagytok a világ világossága" – mondta a Hadvezérünk. Nem egy esemény, hanem egy állapot. A győzelem az isteni (nem emberi!) szeretet megélése az adott pillanatban. A pillanatokból percek lehetnek, azok órákká állnak össze, napokká, évekké – így épül fel a győzelmes élet, ami mindig a tiéd lehet: épp az adott pillanatban, amit megélsz. A győzelem nem a jövő, hanem a most.

A második, ami még fontosabb, az az hogy Krisztus legyőzte Sátánt, és ez a lényege mindennek. Ő győztes, és általa vagy te is az. Krisztussal szemben már nem győzhet az ördög. Megvolt az esélye, de mindent eldöntő csapást szenvedett. Jézus fizikai győzelme sohasem lehetett volna kérdéses, de erkölcsi győzelmet kellett aratnia, hogy a fizikait is érvényesíthesse száz százalékosan. Mivel ez már megtörtént, Sátánnak semmilyen vonalon nincs esélye. Ezért hát a kérdés az, hogy Krisztus veled van-e, és te Krisztussal vagy-e? Krisztus, a győztes benned akar lakni – így már eleve győztes vagy. Győztesként indulsz a harcba, és nem a harcból keresed a győzelmet. Így is szalmaszál vagy, de Isten kezében, ezért győztes vagy. A legyőzött ellenfelet, akiben nincs már élet, elég egy szalmaszállal is megbökni, hogy a földre roskadjon. A győzelmet nem elérned kell, hanem megmaradnod benne. Őbenne, aki maga a győzelem. A győzelemben pedig úgy maradsz meg, ha az isteni szeretetben maradsz. Az isteni szeretetet pedig úgy élheted meg, hogy először is hiszel benne, hogy Isten szeret téged. Így fogadod be – továbbadni pedig csak azt lehet, amit már előtte befogadtál. Nem csak tudod, hogy Isten szeret, hanem hiszed, bízol benne, rábízod magad pótmegoldás és biztosítókötél nélkül. A kapott szeretet öröm – ahogyan a hal természetes közege a víz, a győzelemé az öröm. Abban marad életben, abban növekszik. "És mi megismertük és elhittük az Istennek irántunk való szeretetét. Az Isten szeretet; és a ki a szeretetben marad, az Istenben marad, és az Isten is ő benne" (1 Ján. 4.16). Aki Istenben van győztes, és győztes is maradhat, mert mindig Istenben maradhat.

A győzelmet tehát már elnyertük, nincs más dolgunk, mint fenntartani. Ha az ördög csatába hív, ez küzdelemmel jár ugyan, de a lényeget tekintve nincs más dolgunk, mint odamenni és elvenni a győzelmet, ami eleve a miénk volt. Nem a harcból keressük a győzelmet, hanem azért harcolunk bátran, mert az már a miénk.

"Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk?" (Róm. 8.31).

forrás:

http://www.szaboferenc.hu/tanulm/gyoztes.htm