MEGBÁNTÁS VAGY MEGMENTÉS?
Néha annyira megértjük barátainkat, rokonainkat, egy hamis félelem szorít (nehogy megsértsük, megbántsuk őket), amikor életük legfontosabb döntéséről van szó.
Ha nem tudatosítjuk az emberekben, hogy a bűn elválaszt Istentől és zsoldja halál, miért keresnék az Urat? Ugyan miért hagynák el azt az életstílust, amiben jól érzik magukat?!
Sokan vannak meggyőződve becsületességükről, mert nem lopnak, nem hazudnak, harmonikus, szeretetteljes családi légkörben élnek, megértő barátokkal körülvéve. Nem szenvednek hiányt semmiben. Boldogok. Kérdezik is, miért lenne szükségük megtérésre?
Meg kell mondani nekik féltő szeretettel, hogy Istentől elválasztva élni az több mint veszélyes, az maga a halál!
Néha azért enged meg az Úr „útkereszteződéseket” vagy összetöretéseket, hogy az elért eredményeiben sütkérező – a maga erejére oly büszke - ember felismerje elveszett voltát. A figyelmeztetést elutasító, kemény szív csak ebben a megalázkodott állapotban tudja helyesen értelmezni és elfogadni Istennek a Jézus Krisztusban felé kinyújtott kegyelmi ajándékát.
Akit nem szembesítenek azzal, hogy eltévedt, miért fordulna vissza megkeresni a helyes utat?!
"Másokat pedig rettentéssel mentsetek meg, kiragadva őket a tűzből..."
Júdás 1:23.
http://www.gutitunde.eoldal.hu/cikkek/egyeb-irasaim/megbantas-vagy-megmentes-.html