Az utolsó hét csapás jellege és oka
A történelmünk végén bekövetkező hét utolsó csapásról tudnunk kell.
Először is, ezek a csapások az emberi történelemben egyre felhalmozódó bűntények természetes következményei, hogy még nem következtek be, az nem a vétkek erőtlenségének vagy a szerencsének köszönhetően, hanem egyedül annak, hogy Isten a gondviselésével mindez ideig fékezte, és napjainkban fékezi leginkább a vétkek ártó következményeit. Erről a visszatartásról és megfékezésről külön látomás szól, amely a Jelenések könyve 7. fejezetében található. A gonosz erő tomboló munkájának elengedése előtt Isten kivételes alkalmat biztosít majd a nagy evangéliumhirdetés során arra, hogy minden ember kinyilváníthassa, mivel is azonosul. Istennel és az Ő törvényével, vagy Sátánnal és az ő törvényével, amelyet nem is annyira az ateizmus köntörfalazás nélküli megnyilvánulásába, hanem a hamis vallásosságnak az élet minden területét átható ámításába burkol.
Másodsorban, a hét csapás elindulásával Isten maga is bünteti a bűnt. Malakiás próféciája szerint "Isten figyel, és hallgat." de eljön az idő, amikor "a mi Istenünk eljön, és nem hallgat." (Zsolt 50,3) vagyis "kegyelmének esztendeje után igazságszolgáltatása napja érkezik el" (Luk 4,18-19, Ésa 61,1-2) Isten még e földi történelem keretei között, az utolsó élő nemzedék idején megmutatja mi lett volna a világból, ha nem fékezi mindig is a rettenetes igazságszolgáltatásokat, s másfelől mit jelent az élet és a kárhozat közötti különbség.
Ezek az összefüggések azonban már újabb szempontokat és újabb összefüggések megmutatását igényelnék. Fejtegetéseink végén azonban elégedjünk meg most annyival, hogy a Bibliában valóban minden forgatókönyv el van rejtve, még a természet leépülésének és lerombolásának próféciája is.
Ember azonban nem pusztíthatja el a Földet. Nem azért, mert nem sodródik e szakadék szélére. Földünk története azonban "emberi kéz érintése nélkül" (Dán, 2,34,45) fejeződik be. Nem kell tartanunk sem éhhaláltól, sem hőhaláltól, sem atomhaláltól. Jézus Krisztus beváltja ígéretét, és visszatér azok megmentésére, akik az élettel fejezték ki azonosulásukat, s így a hét csapás idején is isteni védelem alá kerülhettek. Történelmünk végső vajúdása az Ő megjelenésének boldog örömével ér véget, és adja át helyét annak az új világnak, amely e megjelenéssel együtt megszületik mint soha meg nem romló és el nem múló új világ.
(Reisinger János - A Biblia az ökológiai válságró)
http://bibliacentrum.hu/eloadas/532