LÉLEK-BARÁT

A szellemi harcról – Abonyi Sándor

Szellemi alapok

Keresztyének, de főleg újjászületett hívők között gyakran felmerül a szellemi harc kérdése, annak szükségessége és az azzal kapcsolatos tevékenységek: ima, közbenjárás stb. Ez az írás nem egy módszeres tanítás a szellemi harc témában, szeretnék azonban megosztani néhány alapvető gondolatot ezzel a kérdéssel kapcsolatban, mert az elmúlt több mint húsz évben azt láttam, hogy több lényeges kérdésben tudatlanság és zavar van.

A szellemi harc szükségességének az alapja az a tény, hogy két szellemi hatalom és erő van az univerzumban, ami állandó harcban áll egymással.

Az egyik hatalom és erő Isten az Atya, aki minden hatalmat a (harmadik) mennyben mellette ülő Fiúra ruházott, aki a Szent Szellem ereje által ma is Úr mennyen és földön.

A másik hatalom és erő az Isten ellen fellázadt Sátán, aki Ádám eredendő bűne – Isten elleni engedetlenség, lázadás – miatt jogot formálhat mindazokra az emberekre a földön, akik hozzá hasonlóan szintén az Isten elleni lázadás állapotában vannak.

Az Isten ellen fellázadt ember Ádám óta a szellemi halál állapotában és ebből adódóan a lelki (saját akarata, érzései, gondolata) és testi vágyainak a fogságába van. A Sátán ezeken keresztül képes fogságban tartani minden embert és uralkodni rajtuk. Ez a világban élő emberek állapota mindaddig, míg Isten Szelleme nem kezd el munkálkodni bennük megelevenítve a halott állapotban lévő szellemüket. Ez hitet ébreszt az emberekben, hogy elfogadják Isten mindenhatóságát a Jézus Krisztusban és engedelmeskedjenek az Ő akaratának.

Csak az emberi szellem megelevenedése és az Isten Szellemével való összekapcsolódása hozza létre azt a szellemi alapállapotot az emberben, ami lehetőséget ad a Sátán királyságából való kiszabadulásra. A mi természetes erőnk és akaratunk önmagában kevés ehhez a „határátlépéshez”, mert ez felsőbb hatalmasságok és erők közötti harc. (Ef. 6.12) Ezzel együtt azonban szükséges hozzá a saját akaratunk általi engedelmesség is. Isten keres bennünket, és Neki engedelmeskedve a Szent Szellem erejével képes kihozni bennünket a Sátán királyságából és átvinni bennünket az Ő Szerelmes Fia országába, Isten Királyságába.

A Jézus Krisztus által felkínált kegyelem elfogadásával egy új életet kapunk, és képessé tesz minket arra, hogy a testi természetünket a halálba adjuk. Ez a gyökeres változás az életünkben azt jelenti, hogy a Sátán a testi vágyainkon és kívánságainkon keresztül nem tud többé uralkodni rajtunk, mert a bűnös test erőtlenné vált, a szellemünk megerősödött és így Isten Szelleme által vezetettekké válunk. A Sátán helyett Jézus lesz az életünk Ura. Ez a hatalomváltás egész életünkre kiható, folyamatos szellemi konfliktus céltáblájává és a szellemi harc részeseivé tesz minket. Egyetlen igaz keresztyén sem mondhatja azt, hogy neki semmi köze a szellemi harchoz, csak azok a megtéretlen, vallásos emberek, akik még nem születtek újjá és még nem nyertek új életet Krisztusban. A szellemi harc az igaz keresztyén élet mindennapos velejárója. Jó katona módjára nem kell állandóan levegőt vagdosva Don Quijote módjára hadakoznunk elképzelt, nem látható erők ellen, hanem célirányosan és hatékonyan, amikor és ahogyan arra szükség van. Jézust is erősen támadta a Sátán a pusztában a szolgálatának elkezdése előtt, és Jézus az igével minden támadását visszaverve hadakozott és győzött. A Sátán ezért elhagyta Őt egy időre, de nem távozott el örökre.

Amikor újjászülettem nyilvánvalóvá vált számomra, hogy miről beszél az ige. Szellemileg érzékeltem, hogy átléptem a Sátán királyságából Isten királyságába. Ez egy olyan „határátlépés” volt két egymással kibékíthetetlen és örök harcban álló ellenséges birodalom között, amit a korábbi birodalom ura, a Sátán nem nézett jó szemmel. Azt éreztem, hogy állandó konfliktus, harc középpontjába kerültem. A Sátán először is megpróbálja minden erővel megakadályozni ezt a határátlépést, másodszor pedig, ha már sikerült is átlépni a határt, bűn elkövetésére csábítva és megtévesztő gondolatokat ültetve az elménkbe igyekszik elbizonytalanítani bennünket. Mindent megtesz annak érdekében, hogy visszatérítsen bennünket az ő királyságába.

Ez a harc a hívők mindennapi életének része. Jézushoz hasonlóan időnként nekünk is vannak közvetlen, erőteljes szellemi támadásaink, amikor erőteljes szellemi hadakozásra van szükség. Ha valaki pedig érettségre jut a Krisztusban és szolgálatba állítja a Szent Szellem, akkor a szellemi támadások még erősebbek lesznek. Ez következik abból is, hogy sokszor nem csupán magunkért, hanem, akiket az Úr tartósan vagy ideiglenes ránk bíz azokért a személyekért is szellemi harcot kell folytatnunk. Ha vannak is „csendesebb időszakok”, ahogyan a háborúban is, akkor is fontos az éberség, mert a Sátán észrevétlenül elaltathat bennünket, jónak tűnő gondolatokon és sikeresnek tűnő cselekedetek keresztül kisiklathatja az életünket. A hívőknek tehát, mint Jézus Krisztus hű vitézeinek szellemileg állandóan ébernek kell lenni és kivédeni a hitetés formájában érkező támadásokat is. Ehhez fontos az ige ismerete és annak helyes alkalmazása (megfelelő ige, megfelelő helyen), ahogyan Jézus is az igével verte vissza a Sátán támadásait a pusztai kísértései során.

Szellemi fegyverzet:

Amikor keresztyének között szellemi harcról van szó kikerülhetetlen, hogy ne beszéljünk a nélkülözhetetlen szellemi fegyverekről. Erről bőséges és részletes tanítások állnak rendelkezésre, most csupán a lényegre szeretnék koncentrálni ezzel kapcsolatban. A sokszor idézett Efézus 6.10-18 beszél a szellemi fegyverekről:

„Végezetre, atyámfiai, legyetek erősek az Úrban, és az ő hatalmas erejében. Öltözzétek föl az Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával szemben. Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak. Annakokáért vegyétek föl az Istennek minden fegyverét, hogy ellenállhassatok ama gonosz napon, és mindeneket elvégezvén megállhassatok. Álljatok hát elő, körül övezvén derekatokat igazlelkűséggel, és felöltözvén az igazságnak mellvasába, és felsaruzván lábaitokat a békesség evangéliumának készségével; Mindezekhez fölvevén a hitnek pajzsát, amellyel ama gonosznak minden tüzes nyilát megolthatjátok; Az üdvösség sisakját is fölvegyétek, és a Léleknek (Szellemnek) kardját, amely az Isten beszéde: Minden imádsággal és könyörgéssel imádkozván minden időben a Lélek (Szellem) által, és ugyanezen dologban vigyázván minden állhatatossággal és könyörgéssel minden szentekért,”

Mit tudunk meg ebből az igeszakaszból?

– Azt, hogy a hívőkre úgy tekint Isten, mint a hitharcosokra, katonákra, akik folyamatos harcban állnak az Úr ügyének védelmében.

– Ebben a harcban minden harci eszköz felvételére szükség van, nem maradhat ki egy sem, mert akkor sebezhetővé válunk és elesünk a harcban.

– Látni kell, hogy itt nem egy hagyományos harcról van szó, még akkor sem, ha sokszor a Sátán embereket használ a keresztyének támadására. Valójában ez nem egy test-test elleni harc, hanem egy szellemi harc és ez a harc szellemi módon folyik a magasságban lévő szellemi fejedelemségek és hatalmasságok ellen,

– A harcot teljesen, mindenre kiterjedő módon kell megvívni, hogy állva maradjunk.

– A hívő harcos fegyverzete egy római légiós katona fegyverzetére emlékeztet. Szellemi értelemben az a következőket jelenti:

• egyenes derékkal (megalkuvás nélkül) az igazságban járni,

• mint egy áthatolhatatlan páncéllal (mellvérttel) mindennél jobban védeni kell a szívünket, mert onnan indul ki minden élet,

• szükség van a hit pajzsára, amiről lepattannak a gonosz támadások nyilai,

• szükséges megvédeni a fejünket (gondolatainkat) az üdvösségünk biztos tudatával, hogy kik vagyunk Jézus Krisztusban (nem szabad, hogy elbizonytalanodjunk),

• Isten beszédét – az igét – úgy kell forgatnunk, mint egy éles kardot,

• evangéliumot folyamatosan hirdetve késznek kell lennünk a békéltetés szolgálatát végezni, nem sajnálva a fáradságot, ha hosszabb utat kell is megtenni,

• mindeközben folyamatosan szellemben imádkozni (sokszor, ha szükséges nyelveken) és könyörögni (közbenjárni) minden szentekért.

A fentiekből világosan látszik, hogy ez nem megtéretlen, vallásos emberek harca, hanem olyan újjászületett, érett hívők harca, akik képesek szellemben járni és megvívni Szellem által az élet mindennapos harcait.

A szellemi harcra való alkalmasság kérdése:

Mindenki tudja, hogy mielőtt a katonákat besorozzák, egy alkalmassági vizsgán kell átesniük, és csak akkor sorozzák be katonának, ha testileg-lelkileg egyaránt alkalmasnak bizonyulnak. Nem képeznek ki és nem adnak fegyvert a kezükbe és nem küldenek harcba olyan embereket, akik önmagukra és másokra is veszélyesek lehetnek. Ha pedig már kiképezték és harcba küldték, akkor is „gyengélkedőre” küldik, ha valaki fizikailag beteg, vagy családi és egyéb problémák miatt nagyobb lelki megrázkódtatás éri. Ha az állapotuk nem javul, akkor végső soron leszerelik és hazaküldik őket. Így van ez a polgári életben, és hasonlóan van Isten Királyságában is.

A szellemi fegyverekről szóló idézet a következőképpen kezdődik, amit korábban szándékosan átugrottam:

„Végezetre, atyámfiai, legyetek erősek az Úrban, és az ő hatalmas erejében. Öltözzétek fel az Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával szemben.”  (Ef. 6.10-11).

Látjuk tehát, hogy az Efézus 6. fejezetében leírt szellemi fegyverzet felvétele az azt megelőzően leírt dolgok után következő befejező fázis, amit a „végezetre” szó jelez.

Erősnek kell lenni az Úrban és az Ő hatalmas erejében minden tekintetben,

csak azt követően lehet felvenni a szellemi fegyverzetet.

Ez az állapot valaminek a vége, az eredménye. Ebből az következik, hogy van az Isten seregébe való besorozásnak is egy alkalmassági vizsgája. Most arról szeretnék szólni és megosztani néhány gondolatot, hogy mik az előfeltételei a szellemi harcra való alkalmasságnak, mert különben egy keresztyén alkalmatlan a harcra. Sajnos sok esetben olyan hívőket láttam szellemi harcban másokért közbenjárni, akik

• saját életükben is nagy rendezetlenségeket hordoztak,
• a szellemi életükben nem sok erő volt érzékelhető vagy talán meg sem tértek valójában,
• voltak, akik súlyos bűnökben (esetenként paráznaságban, házasságtörésben) vagy Isten igéjével megalkudva (csalással, hazugságokkal az életükben) élték az életüket, tehát nem jártak az ige igazságában, az üdvösség sisakjának biztos tudatával a fejükön. Ilyen emberek sokszor a „szellemi harcban” inkább csak további sebesüléseket szereztek vagy még rosszabb állapotba kerültek.

Nézzük most meg, hogy mik az alkalmasság feltételei?

Pál apostol más esetben a szellemi harcot „öklözéshez” (ökölvíváshoz) hasonlítja. Tudjuk, hogy egy bokszoló esetében alapvető fontosságú az alapállása (lábak kitámasztottsága), hogy megállhassatok – mondja az ige. Ha egy bokszoló nem támasztja ki a lábait és nem megfelelő alapállásban van, akkor egy pillanat alatt ki lehet billenteni az egyensúlyából, aminek az lesz a következménye, hogy nem tud ellenállni az ütésnek és pillanatokon belül a földre kerül. A kitámasztottságot biztosító haránt terpeszállás hiányában a saját ütésébe sem képes elég erőt belevinni, ezért támadásai is teljesen erőtlenek lesznek. A haránt terpeszalapállás a stabil megállás alapja a nehéz helyzetekben. A másik fontos szempont az állandó készenlét! A bokszoló estében ez a kezek állandó felemelt állapotban való tartását jelenti, ami a váratlan ütésekkel szembeni védekezés szempontjából nagyon fontos. Ezek az igében is megjelenő példázatok fontos üzeneteket közvetítenek számunkra.

Nézzük meg tehát mikről is beszél az Efézusiaknak írt levél a „végezetül” szót megelőzően, ami fontos a szellemi harcra való alkalmasság szempontjából:

– Az 1. fejezetben az ige a Jézus Krisztusban való kiválasztásunkról beszél, valamint a szentségben és feddhetetlenségben való járásról:

„Áldott legyen az Isten, és a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak Atyja, aki megáldott minket minden lelki (szellemi) áldással a mennyekben a Krisztusban, aszerint, amint magának kiválasztott minket Ő benne a világ teremtetése előtt, hogy legyünk mi szentek és feddhetetlenek Ő előtte szeretet által, eleve elhatározván, hogy minket a maga fiaivá fogad Jézus Krisztus által az Ő akaratának jó kedve szerint,”  (Ef. 1:3-5).

– A 2. fejezetben az újjászületésről, Jézus szeretetéről és kegyelméről beszél az ige és arról, hogy Jézusban fel vagyunk ültetve a mennyekben. Összehasonlítja az újjászületett állapotunkat a korábbi állapotunkkal, amikor még testben voltunk és a harag fiai.

„Titeket is megelevenített, akik holtak voltatok a ti vétkeitek és bűneitek miatt, Melyekben jártatok egykor e világ folyása szerint, a levegőbeli hatalmasság fejedelme szerint, ama lélek szerint, mely most az engedetlenség fiaiban munkálkodik; akik között forgolódtunk egykor mi is mindnyájan a mi testünk kívánságaiban, cselekedvén a testnek és a gondolatoknak akaratát, és természet szerint haragnak fiai voltunk, mint egyebek is: De az Isten gazdag lévén irgalmasságban, az Ő nagy szerelméből, mellyel minket szeretett, Minket, kik meg voltunk halva a vétkek miatt, megelevenített együtt a Krisztussal, (kegyelemből tartattatok meg!) És együtt feltámasztott és együtt ültetett a mennyekben, Krisztus Jézusban:       (Ef 2:1-6)

– A 3. fejezetben Pál a szent életre, a belső emberben való hatalmas megerősödésre, Isten mély igazságainak megértésére és a hitben való járásra bátorít:

„…adja meg néktek az Ő dicsősége gazdagságáért, hogy hatalmasan megerősödjetek az Ő Lelke által a belső emberben; hogy lakozzék a Krisztus a hit által a ti szívetekben; A szeretetben meggyökerezvén és alapot véve, hogy megérthessétek minden szentekkel egybe, mi a szélessége és hosszúsága és mélysége és magassága az Isten jóvoltának”    (Ef 3:16-18)

– A 4. fejezetben Pál a következőkről beszél:

• Az egység alapjáról,
• Az Egyház szolgálatairól és felépítéséről,
• A szentek tökéletességre és érettségre jutásának szükségességéről,
• Inti a hívőket, hogy maradjanak meg abban az állapotban, amit Krisztusban nyertek, ne csússzanak vissza és ne legyenek olyanok, mint a pogányok.

„Ezt mondom annakokáért és bizonyságot teszek az Úrban, hogy ti többé ne járjatok úgy, mint egyéb pogányok is járnak …. levetkezzétek ama régi élet szerint való ó embert, mely meg van romolva a csalárdság kívánságai miatt; megújuljatok pedig a ti elméteknek lelke szerint, és felöltözzétek amaz új embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben.  ….. Ám haragudjatok, de ne vétkezzetek: a nap le ne menjen a ti haragotokon; Se pedig az ördögnek ne adjatok helyet. Aki oroz, többé ne orozzon; hanem inkább munkálkodjék, cselekedvén az ő kezeivel azt, ami jó, hogy legyen mit adnia a szűkölködőnek. Semmi rothadt beszéd a ti szátokból ki ne származzék, hanem csak amely hasznos a szükséges építésre, hogy áldásos legyen a hallgatóknak. És meg ne szomorítsátok az Istennek ama Szent Lelkét, aki által megpecsételtettetek a teljes váltságnak napjára. Minden mérgesség és fölgerjedés és harag és lárma és káromkodás kivettessék közületek minden gonoszsággal együtt; Legyetek pedig egymáshoz jóságosak, irgalmasok, megengedvén egymásnak, miképpen az Isten is a Krisztusban megengedett néktek.”     (Ef 4:7-32)  

– Az 5. fejezetben a következőkről van szó:

• A szent életben való járásra és minden óemberi cselekedet elhagyására,
• Az Istenfélelemre és az egymásnak való engedelmességre bátorít az ige,
• Végül a házasságról, a házaspárok egymáshoz való viszonyáról, mint az egyház képéről beszél az ige. Szükséges, hogy a házasság és az egyház hasonlóképpen szeplő és sömörgőzés mentes legyen.

Mindezeket összefoglalva láthatjuk, hogy a szellemi harc olyan hívők tevékenysége, akik

• Krisztusban újjászülettek és Vele együtt felültettek a mennybe,
• szentek és feddhetetlenek,
• távol tartják magukat minden tisztátalanságtól,
• meggyökereznek a szeretetben,
• megértik Isten mélységeit,
• tökéletességre és érettségre jutottak a Krisztusban,
• munkálkodásukkal betöltik saját életszükségüket, sőt adnak a szűkölködőknek is,
• Istenfélelemben járnak,
• egymásnak engedelmeskednek,
• házasságuk példaértékű, mert kiformálja Krisztus, mint Vőlegény és a Gyülekezet, mint Menyasszony kapcsolatát.

Ezek a jellemzői azoknak a hívőknek, akik „végezetül” felölthetik magukra Isten minden fegyverzetét és akkor eredményesek lehetnek a szellemi harcban. Az Úr adjon nekünk erőt, és tudjuk megtisztítani magunkat minden tisztátalanságtól, hogy Jézus Krisztus jó vitézei lehessünk.

forrás: https://keskenyut.wordpress.com/2014/10/01/a-szellemi-harcrol-abonyi-sandor/

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat