LÉLEK-BARÁT

HOGYAN GYŐZZÜK LE A MAI GONOSZ (VILÁG) KORSZELLEMET?

Azt hiszem nehéz területre lépek, amikor egy olyan jelenséggel kívánok foglalkozni, amely napjainkban világméretekben fertőzte meg az egész kereszténységet. Még őszinte hívők is gyakran vívódnak azon, hogy hol a határ a világ és a hívő ember között. Mikortól kell azt mondanunk, hogy most már nem csak mi vagyunk benne a világban, hanem a világ is bennünk van, és ez utóbbi nem történhet meg az Úr gyermekével, ha pedig mégis megtörténik, akkor onnantól már nem beszélhetünk valódi Krisztus-követésről. Az teljesen rendjén van, hogy Jézus az úgynevezett főpapi imájában azért imádkozott a Mennyei Atyához, hogy ne vegyen ki minket ebből a világból, hanem inkább tartson meg minket benne (János 17,15.). Nem helyén való viszont az, hogy manapság ezt nagyon sok hívő úgy értelmezi, hogy akkor tulajdonképpen azt csinálhatunk, amit akarunk, bátran tehetjük azt, ami éppen jól esik nekünk, hiszen Isten kegyelme alatt van az életünk. Ez hazugság!

Az Úr valóban benne akar tartani bennünket ebben a világban, azt viszont már nem akarja, hogy a világ is bennünk legyen. Jól látható, hogy napjainkban az Ördög nem nyílt istentagadásra akarja rávenni a hívő embert, hanem csupán annyit akar, hogy elmosódjanak a határok közte és a világ között. Ha ezt eléri a hívő ember életében, akkor gyakorlatilag nyert ügye van, ugyanis a világias hívő végső soron bármilyen istentelenségre hajlandó lesz.

Az 1. János 5,4-5-ben ezt olvassuk:

„Mert minden, ami Istentől született, legyőzi a világot, és az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk. Ki az, aki legyőzi a világot, ha nem az, aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia?”

„… minden, ami Istentől született, legyőzi a világot” ez vonatkozik mindazokra, akik újjászülettek Isten Igéje és Szelleme által. Hiszem, hogy a világ, amit nekünk le kell győznünk, nem rajtunk kívül, hanem bennünk van, még pedig a saját lelkünkben. Pontosabban, olyan mértékben van jelen a világ a lelkünkben, amilyen mértékben az kötődik a hústesthez és ehhez a Földhöz. Fontos tudni azt is, hogy a világ nem az újjászületett szellemünkben van, mert a szellemi részünkről azt tanítja az Ige, hogy az már új teremtés (2. Korintus 5,17). A lelkünk viszont nem született újjá, abban még benne maradnak az ember régi gondolatai, még az újjászületés pillanata után is, többek között ezért is kell a lelkünket folyamatosan meggyűlölni és halálba adni, (Lukács 14,26) mert csak így változik át a lelkünk Krisztus képére és hasonlatosságára (2. Korintus 3,18), vagyis csak így épül fel a lelkünkben a krisztusi jellem. A világ tehát a lelkünkben van, és ezt a bennünk lévő világot kell folyamatosan kiszorítani magunkból Isten ereje által, hogy a világ helyét Krisztus foglalja el a lelkünkben is, ez azt jelenti, hogy az ő jellemvonásai, az ő tulajdonságai fognak belénk épülni.

Na de mit is nevezünk világnak tulajdonképpen? Arról, hogy mi is a világ, sok féle definíciót hallottam már. Például: az egyik definíció szerint, a világ egy olyan társadalmi és szociális rendszer, amely azokból áll, akik semmiképpen sem akarják elfogadni Jézus Krisztus uralmát az életük fölött. Én másképpen definiálnám a világot, de ezzel együtt abban is biztos vagyok, hogy az a válasz, amit én tudok adni erre a kérdésre, nem a legjobb és nem a legpontosabb, mert erre a kérdésre most csak megközelítőleg tudok válaszolni.

Hiszem, hogy a „világ” kifejezésen nekünk első sorban nem ezt a Földet, nem a külső környezetünket, nem az általunk használt vagy nem használt tárgyakat kell értenünk, még csak nem is az embereket, bár mindezek természetesen részét képezik a minket körülvevő világnak, sőt, mi magunk is részese vagyunk ennek a külső világnak, de azt hiszem néhány ember belső világának is. Hiszem, hogy nekünk első sorban a saját hústesti természetünkre kell gondolnunk, az összes gondolatával, összes vágyával és kívánságával együtt; ez az a világ, amit nekünk naponta le kell győznünk. Tehát, ez azt jelenti, hogy a világot a saját életünkben kell legyőznünk. Azt is fontos leszögezni, hogy az úgynevezett hústesti természeten pedig nem a fizikai testünket, hanem ahogyan erre már fentebb utaltam, a lelkünk azon részét kell értenünk, amely nem változott el Krisztus képére és hasonlatosságára, hanem még mindig a hústesthez kötődik, és a földi élet gondjainak vagy káprázatának a fogságában van. Nagyon sok ilyen terület van még a lelkünkben, így aztán bőven van tennivaló, még pedig egy egész életen át, pontosabban addig, amíg itt kell lennünk ebben a földi létezésben.

OLVASS TOVÁBB :

https://keskenyut.files.wordpress.com/2012/08/korszellem-legyozese-nochta-pal.pdf

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat