LÉLEK-BARÁT

Elhomályosodott értelem

A világ rendszereit és gondolatait az emberek normaként fogadják el, de ez nem igaz: nem ezek jelentik a követendő mintát. Isten Igéje az élet mintája és szabványa, s nekünk ezt kell megtartanunk.

Az Efézus 4:17-18 azt mondja: Ezt mondom annakokáért és bizonyságot teszek az Úrban, hogy ti többé ne járjatok úgy, mint egyéb pogányok is járnak az ő elméjök hiábavalóságában. Kik értelmökben meghomályosodtak, elidegenültek az isteni élettől a tudatlanság miatt, mely az ő szívük keménysége miatt van bennök.

Az Efézusbeliekhez írt levél további fejezetei (a 4. és 5. sőt a 6. fejezet egy része is) azt mondják el, mi homályosítja el az elmét. Minden mérgesség, fölgerjedés és harag és lárma és káromkodás kivettessék közületek minden gonoszsággal együtt; Legyetek pedig egymáshoz jóságosak, irgalmasok, megengedvén egymásnak, miképpen az Isten is a Krisztusban megengedett néktek.

A haragtartás a méltóság és a visszafogottság hiánya. A haragtartó ember azt gondolja: „Éppenséggel megbocsáthatok, de sohasem felejtek, bolond lennék, ha megtenném.” Ha hagyod, hogy ez legyen az álláspontod, azzal akarattal azt engeded meg, hogy a Sátán elhomályosítsa a gondolkodásodat. Ha elfogadod a sötétséget, abban is fogsz járni, és megkötözöd Isten kezét. Megszeged Isten szeretetről szóló parancsolatát. Amikor ezt teszed, elidegeníted magad az isteni élettől.

Aztán amikor a helyzet úgy követeli, mert például gyógyulásra van szükséged, nincs élet. Amikor arra lenne szükséged, hogy tudd, mit kell tenned egy bizonyos helyzetben, nincs világosság. Benned van ugyan, de te a halálban jársz. Isten Igéje nem tud kiáradni a szellemedből az elmédbe és a testedbe.

Ha csak néha próbálsz az isteni szeretet parancsolatának megfelelően viselkedni, de közben még mindig viszályban és haragvásban, neheztelésben élsz, nem fog a dolog működni. Pál apostol a korinthusi gyülekezetet szolgálva azt mondta: Téjnek italával tápláltalak titeket és nem kemény eledellel, mert még nem bírtátok volna meg, sőt még most sem bírjátok meg (1 Korinthus 3:2). A gyülekezetben ugyanis viszály és megosztottság volt. Az elméjük elhomályosult. Nem tudták volna megemészteni a húst, azaz az Igét még magától Pál apostoltól hallva sem.

A viszály elhomályosítja az elmét és a szellemet is, még Isten világosságát is a gyülekezetekben. Valaki azt mondhatja erre: “Azt hittem az az abszolút világosság, amiben semmi homály vagy sötétség sincsen.” Ez az igazság. Vagy azt is mondhatná valaki: “ Azt hittem, az az abszolút szeretet, amiben semmi félelem sincsen.” Ez az igazság.

“Akkor hogyan homályosulhat el?” Kérdezhetné erre az illető. A válasz egyszerű. Nincs akkora sötétség, amely legyőzhetné például egy szobában gyújtott fény erejét. Mindegy milyen sötét lesz, nem tudja semmissé tenni a világosságot. Ha azonban valaki kioltja a fényt (leoltja a villanyt) - az eredmény a sötétség lesz. Ha a viszályt választjuk a szeretet helyett, akkor az akaratunkkal kioltjuk a fényt, a világosságot. Az eredmény pedig a sötétség és a homály lesz.

Amikor akarattal úgy határozunk, hogy Isten világosságában járunk, nincs az a sötétség, amely áthatolhatna rajta. Amikor azonban belépünk a viszály, a diszharmónia, a neheztelés és a félelem felségterületére, Isten világossága eltávozik tőlünk, és bejön a sötétség, hogy öljön, raboljon és pusztítson. Miénk a választás. Eldönthetjük, hogy világosságban (szeretetben) vagy sötétségben (viszályban, neheztelésben, diszharmóniában) járunk-e. az életet és a halált adtam előtökbe , az áldást és az átkot: válaszd azért az életet...” (V. Mózes 30:19).

Ki választ? Mi. Mi választunk az üdvösségre. Mi választunk, hogy meggyógyulunk-e, és isteni egészségben járunk-e. Mi választunk, hogy Isten szeretetében járunk-e. Ha a szeretet helyett a viszályt, a hit helyett a félelmet, az élet helyett a halált választjuk, a beszédünk az élet és a Názáreti Jézus Krisztus ellen támad. Ilyenkor Istennek már nincs választása. Kioltottuk a fényt, és az eredmény: a sötétség.

Másrészt viszont, a Sátánnak nincs joga ezt a sötétséget megvalósítani az életünkben, ha a megtérés mellett döntöttünk. Fordulj a védőügyvédedhez, Jézus Krisztushoz. Ő bűnné lett azért, hogy mi Isten igazsága lehessünk Őbenne (2 Korinthus 5:21). Ő a mi főpapunk. Ha megvalljuk a bűneinket, Isten hűséges és igazságos, hogy megbocsássa azokat és megtisztítson minket minden bűntől (1 János 1:7). Újra világosság támad.

Ezekkel a dolgokkal foglalkoznunk kell az életünk folyamán. A Galata 6:8 azt mondja, hogy ha a testnek vetünk, abból aratunk veszedelmet, de ha a szellemnek vetünk, abból aratunk örök életet. Meg kell térnünk mindenből, ami közénk és Isten Igéjének teljes befogadása közé áll. Isten parancsolatát az életünk céljává kell tennünk.

Ha elkezdünk szeretetben járni, a szellemi emberünk fokozatosan asszimilálja azokat az erőket, amelyekre szükségünk van a testünkben és az elménkben, és ezek az erők működésbe is lépnek, amikor szükség van rájuk.

Az isteni élet és Isten világossága a szellemünkben van és kiárad ha hittel kiengedjük. Isten abszolút szeretete teljességre jut bennünk, ha a szeret parancsolatát megtartjuk. Isten szellemünkből kiáradó szeretete pedig gyümölcsöt fog hozni. Ha azt látod, hogy valaki viszálykodik, állj Isten elé és mondd azt: “ Atyám, a Jézus nevében, kérlek, add hogy a te életed, erőd és szereteted kiáradjon ezekre az emberekre. Kérlek, bocsáss meg nekik. Kérlek, add meg ezt nekem. A Jézus nevében elveszem a megbocsátást a számukra, és hált adok Neked érte.” És akkor add át nekik, amit Istentől kaptál. Amikor ezt teszed, olyan kenet alatt mész hozzájuk, hogy az megtöri a viszály erejét, lesöpri a homályt a szemükről és ismét szeretetre indulnak egymás iránt. (1 János 5:16).

A mi gyülekezetünkben úgy állunk ellen a viszálynak, ahogy a betegségnek szokás. Határozottan megtagadjuk, hogy az működhessen közöttünk, hogy erőre kaphasson Kenneth Copeland gyülekezetében. Ilyenkor Isten szeretetről szóló parancsolatának engedelmeskedünk. Ez a szeretet elejét veszi a viszálynak.

Ha abbahagyjuk a viszálykodást, megakadályozzuk a Sátán arra irányuló kísérleteit, hogy eltávolítson minket Isten igéjétől és a szeretetre vonatkozó parancsolatától. Nem is gondolnátok mennyi gond és baj közvetlen kiváltója a viszálykodás. Például a kis dolgoké, amelyekből nem tértünk meg. A nagy dolgok eléggé nyilvánvalóak ahhoz, hogy észrevegyük, és gyorsan megtérjünk belőlük. A kis, mindennapi dolgok, amelyeket társadalom nem is tekint elítélendőnek, azok, amelyekből csak lassan vagy vonakodva térünk meg. Szinte nem is vesszük észre őket, ezért gyakran elmegyünk mellettük. Ha nem fogjuk fel parancsolatnak a szeretetről szóló parancsolatot, soha sem fogjuk észrevenni mindazt a bántást a sok bűnös szót és tettet, amelyet nap mint nap elkövetünk.

Krisztus testében annyira kellene szeretnünk egymást, hogy szinte ne is tudjunk meglenni egymás társasága nélkül. Meg fogunk lepődni, amikor felmegyünk a mennybe. Olyanokkal is fogunk találkozni akikről nem gondoltuk volna, hogy ott viszontlátjuk őket. Eljön a nap, amikor át kell ölelned olyanokat, akiket itt a földön nem szívesen öleltél volna kebledre. Amikor azonban elkövetkezik ez az idő, boldog leszel, hogy megteheted. Most és itt pedig meg kell tanulnod szeretni. Most kell Isten szeretetről szóló parancsolatát betöltenünk hitből és engedelmességből.

A szeretetről szóló parancsolat Isten tökéletes akarata számodra és számomra. Ha betöltjük ezt a parancsolatot, az élet szelleme törvényének engedelmeskedünk, az pedig teljesen kiűzi a bűnt és a halált.

forrás:

http://mindenlehetseges.shp.hu/hpc/web.php?a=mindenlehetseges&o=kenneth_copeland:_isten_szeretetenek_birodalma_1Bux

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat